Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-23
24S ""*• i(!rZÍ ''" os; üi£' s bizottságban tett, hogy a sertés vámleszállítása közömbös a gazdára és hasznos a kereskedelemre nézve. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a kereskedelemre nézve az közömbös, akár honnan veszi, ha értékesítheti a czikkeket, csak megkaphassa valahol, a gazdaközöuségre nézve ellenben, minthogy erős versenyt hoz fejére, határozottan káros. (Úgyvan! Elénk helyeslés a baloldalon.) A többi csekélyebb mérvű áldozataink méltatásával nem akarom a t. ház becses türelmét próbára tenni. Csak constatálom, hogy a mit állítottam ezen adatok felsorolása előtt, most már meglehetősen igazoltnak mondható. Mindenesetre kívánatos és szükséges lett volna egy oly előnynek, a minőt mi e szerződés megkötése által Ausztriának nyújthatunk, kizsákmányolását és felhasználását szem előtt tartani a vámtarifa revisiójánál. Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy azon status-quo-nak, mely újabban részünkre biztosíttatott s melynek folytán Szerbiában mi a legtöbb kedvezménynyel élhetnénk, hogy ezen statusquonak alapúi vételével e szerződést ügyesen oly compensatió tárgyává lehetett volna tenni, a melynek hasznát vettük volna a tarifarevisiónál, de később is: ha például a sertésvámot bizonyos mérvben felemeljük és ennek Szerbiával szemben érvényt nem szerzünk, akkor az a régi tétel mellett is bizonyosan megkötötte volna velünk e szerződést. Mindezek alapján, minthogy a kormány ez eljárást mellőzte, én a szerződés megkötésére irányuló tevékenységét határozott hibásnak, eredményét pedig közgazdasági érdekeink összességére nézve károsnak tartom. De ha, t. ház. már gazdasági szempontból sem kielégítő e szerződés, mit mondjak arról a távolabb látó kereskedelmi politika és részben a közjog szempontjából. Hiszen e szerződésben egy oly anomália foglaltatik, melyei épen ezen t. kormánynyal szemben figyelmen kivül hagynunk nem szabad; mert e kormány már nem egy ízben megmutatta, hogy az 1867-diki kiegyezési alapnak elhagyására hajlandó és a többi közt ezen kormány volt az, mely ineidentalis módon egyik erre vonatkozó alaptörvényünk megváltoztatását is keresztül hajtotta a törvényhozáson. Anomália, t. ház, meggyőződésem szerint az, hogy egy közgazdasági viszonyokat szabályozó szerződés tovább legyen érvényes, mint azon közgazdasági viszonyokat szabályozó törvény, amely e részben az alaptörvény jellegével bir s a melyben gyökeredzik a kormány felhatalmazásalis azon szerződés megkötésére. így kötni érdemleges szerződéseket eddigelé nálunk még nem volt szokás. Átnéztem régibb és újabb hasontermészetű iuternationális jellegű kötéseinket ä-n-mh r 3. IS81. és azt tapasztaltam, hogy különösen a régibb szerződések mindenütt hivatkoztak az illető vámszövetség lejáratára és csak egy pár, inkább névleges természetű és reánk nézve értéktelen szerződésünk van a régibb múltból, melyekben a tartam hosszabb a vámszövetség megállapított érvényének tartamánál. Ilyenek pl, a Japánnal, a Siámmal és a Guatemalával kötött szerződések. Később azután van még egy hasonló szerződésünk, de ezt már a t. kormány kötötte Kalakaua király birodalmával. (Derültség balfelöl.) Van azonban törvénytárunkban egy érdemleges szerződés is, mely bennünket közelebbről érdekel és a melynél az időtartam szintén hosszabbra van megállapítva, mint a meddig az akkori kereskedelmi szövetség érvénye tartott. Ez, t. ház, az 1875. július 22-én kötött, ugyanazon évideczember hó közepén tárgyalt és az 1876 : XIX. t.-cz.-ben beczikkelyezett román kereskedelmi szerződés. Ez mindenesetre oly praecedens, melylyel foglalkoznunk szükséges. De én először azt vagyok bátor kétségbe vonni, hogy a t. kormánynak, mely ezt a praecedeust alkotta, joga volna reá, mint jogalkotó praecedensre hivatkozni. Továbbá nem is maradt az akkor teljhatalmú kormány ezen javaslata n3~omatékos ellenvetések nélkül. Mikor a román kereskedelmi szerződés itt a házba is tárgyaltatott, —• hiszen a kik a háznak akkor tagjai voltak, emlékezhetnek reá, — akkor két fő kimagasló szempont körül forgott a vita. Először az vitattatott, vájjon helyes-e a gabona vámmentes behozatalának megengedése Komániából; másodszor pedig az, hogy helyes-e oly szerződést kötni, minő a román, a vámszövetség meg vagy esetleg meg nem újítása előtt. Akkor meglehetősen heves volt a vita és épen a háznak ezen oldala határozottan fellépett a mellett, hogy az meg ne történjék. E vitában felhozattak a szerződés elfogadása mellett a következő érvek. Először, hogyEománia akkor egy autonóm vámtarifát akart életbeléptetni, melynek káros hatását el kellett kerülni. A helyzet Szerbiára nézve ma nem igy áll. Szerbiára nézve szabad kezünk van a szerződés megkötésére vagy megkötésének elhalasztására nagyobb kárunk nélkül tovább is. Es e részben a mai helyzet, amint azt előbb is mondám, nem oly tűrhetetlen, különben most nem is elhalasztásról van szó, mint volt akkor, ezt az ellenvetést alkalmazni a jelen esetre, tehát nem lehet. Mondatott továbbá, hogy még előnyosebb lesz a szerződés Magyarországra nézve, ha külön vámterületté alakul, mert ez esetben Ausztria nem fog Magyarországgal ott versenyezhetni. Ez sem áll most; mert van Szerbiának egy szerződése, melyet Angliával kötött és a melynek befolyása alatt a mi kivitelünknek ott mindenesetre az angol versenynyel kellend küzdenie. A közvélemény — mondta a ministerelnök
