Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

246 23. országos ülés deezcmber 5. 3881. vetünk mi, azzal szemben. Csupán két fontos tételt emelek ki e részben: az ökör- és a sertésvámot. Ezenkívül egy pár más tétel is megköttetett a határforgalmat szabályozó szerződésrész 4-dik czikkében, minő pl. a friss gyümölcs, kerti termények stb. vámja, a melyekre súlyt fektetni nem akarok. Csupán a két főczikkel foglalkozom tehát. A mi az ökröt illeti, ebből nem exportálunk Szerbiába semmit, mig ellenben onnan igen nagy mértékben jön az be hozzánk. Bejött az országos statistikai hivatal által öszszeállított kimutatás szerint e folyó évi augusztus, szeptember és október hónapokban 2814 darab ökör, 778,500 forint értékben. A ministeri indokolás erre igen kevés súlyt fektet, az előadó nr meg sem említette, pedig ezen behozatali czikknek értéke 50%-jét teszi az összes magyar kivitelnek Szerbiába. Ennél sokkal fontosabb, mint behozatali czikk a sertés, melyből behozatott a szóban levő negyedév alatt 39,283 darab 1.813,987 fi-t értékben, a mi egy évre számítva, teszen 7.255,000 frtot, a két tétel pedig együtt 9 millió 400,000 forintot, vagyis Szerbia összes behozatalának az egész monarchiába 3

A részét. Már most tekintsük, hogy mi volt a mi kivitelünk. Ez V* év alatt 1.198,000 forintot, egy évre tehát 4.792,000 forintot tett; Szerbia behozatala az emiitett egy pár czikkekből ennélfogva kétszer nagyobb, mint a mi összes kivitelünk. Én, t. ház, azt hiszem, indokolt ezek után azon állításom, hogy Szerbiának e szerződés megkötését, minden esetre nagyobb érdeke kívánta, mint mi nekünk. És itt még csak egy pár megjegyzést teszek. Az első megjegyzés arra vonatkozik, a mit a t. előadó ur is hangsúlyozott, hogy a szerbek vámkezelése és az octroi-k szedése mennyire javíttatni fog és hogy ez ránk nézve minden esetre értékes nyereség. Én erre vonatkozólag bátor vagyok azon véleményben lenni, hogy a tisztességes eljárás tulajdonképeni compensatió tárgya talán nem lehet. Különben maga a közgazdasági bizottság is elismeri jelentésében, hogy ezen rendszabályok foganatosításánál mindenesetre nagy szerepet fog játszani a jóakarat. No, t. ház, hogy a jóakarat sok helyen minő biztosíték, azt itt bővebben fejtegetni nem akarom. A másik megjegyzésem az, hogy bizony ezen engedmények miatt kár volt annyira sietni ezen szerződéssel, a mint a t. kormány sietett vele és ezt a bizottság előadója mint különös előnyét hangsúlyozza. Én nem látom be, hogy ha már két esztendeig lehetett késni e javaslattal és ha az f. évi május 6-án még együtt volt, régibb országgyűlés elé sem terjesztetett, miért kellett azt a vámtarifa revisiója előtt benyújtani "? Azt hiszem, t. ház, hogy ez a dolog oly szerfelett sürgős még sem lehetett, hogy egy másik nagy érdek feláldozása árán kellett volna azt rögtön elővenni. (Ugy van! a baloldalon.) Az mondatott továbbá a közgazdasági bizottságban s mondatik minden hasonló alkalommal, hogy az érdekeknek egymással szembe állítása tekintetében figyelembe veendő, hogy hát a vásár kettőn áll. Ez nagyon igaz, de épen az a kérdés, hogy minő az a vásár és hogy a két fél közül az egyik miként járt el és milyen ügyességet fejtett ki saját érdekei megóvásában, így állván a dolog, ezen argumentum más, mint a gyengébbek számára felhozott argumentum, nem lehet. Megjegyzem a forgalom arányaira nézve: hogy a mi összes kiviteli forgalmunk, tehát a fontosabb forgalom, ugy áll az osztrák-szerb kiviteli forgalomhoz — mint 1 : 2-höz. Tett ugyanis a monarchia bevitele Szerbiába a múlt két év adatainak átlaga szerint 12 és V

2 milliót; ebből volt a Magyarországra eső rész az előbb idézett adatok szerint 4.700,000 forint. A mi a behozatalt illeti, a monarchia behozatalának átlaga tett as említett évek adatai szerint 11.400,000 frtot; Magyarország behozatala pedig volt a lefolyt negyedévben, az országos statisztikai hivatal által kimutatott adatok szerint 3 millió 93 ezer, tehát az egész év alatt kerek számmal 12 millió, vagyis szigorúan véve, Szerbia összes behozatalával bennünket szerencséltet. Ezen adatok már magukban is eléggé bizonyítják azt, hogy a monarchai két állama közül melyiknek van ezen szerződés megkötése kiváló érdekében. A részletek még jobban meg fogják világosítani a kérdést. Először is a vámmentes tárgyakról szólva, fel kell említeni, hogy itt a vasúti szállítási eszközök és felszerelvények még aktuális jelentőséggel nem bírnak reánk, miután vasút csak ezentúl fog épülni Szerbiában. Ezen tételre nézve erős versenynyel fogunk szemben állani, ugyanezen kedvezmény meg lesz adva Ausztrián kivül Angliának is. A kőszenet illetőleg felemlítem, hogy a múlt évben a monarchiából kivitetett 13,800 métermázsa. Ebből a statistikai hivatal által öszszeállított adatok szerint kimegy körülbelül évenkint 1860 méter-mázsa. A gépek és géprészekből kimegy a monarchiából 1685 métermázsa. A mi forgalmunkat igy kimutatni nem lehet, mert részint darab számra, részint súly szerint történik a felszámítás. A statistikai hivatal adatai szerint körülbelül havonkint 10,000, évenkint 124,000 forint értékű gép megy ki Szerbiába Magyarországból. Mindenesetre Örvendetes dolog lenne, hanem itt ismét az angol és osztrák versenynyel fogunk szem-