Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-22

230 22. országos ülés november 30. 1881. logról van szó, melylyel szemben azon választó- | kerületnek lelkiismereti Ítélőszéke, azon választópolgároknak ezrei immár igazolták, hogy ők a maguk részéről ezen nyilatkozatot helyeslik. Nekünk t. ház, talán módunkban sincs megítélni és elbírálni, vájjon csakugyan helyes volt-e az adott helyi körülmények közt a fellépés vagy nem. De módunkban áll ítélni azon körülmény felett, hogy a képviselő a jelen esetben kötelességét vélte teljesíteni és ezért nem érdemli meg, hogy ezen tényért, ily csekélységért kiadassék a büntető törvény üldözésének. Az immunitás kérdésének vitatásánál a felizgatott pártszenvedélyeknek el kell símulniok, ez a leghelyesebben megválasztott tér arra, hogy a képviselők közötti conciliatió és békülékenység azon elv kimondásában lelje kifejezését: a képviselői állás függetlenségének megóvásában mindnyájan egyek vagyunk. Kérem a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát el nem fogadni és a mentelmi jogot fel nem függeszteni. (Élénk helyeslés a széls'ó baloldalon) m Ellenindítványomat vagyok bátor benyújtani. Duka Ferenez jegyző (olvassa az ellenindítványt) : „Mondja ki a képviselőház, hogy a mentelmi bizottságnak Szalay Imre képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését ajánló javaslatát el nem fogadja s a nevezett képviselő urnák mentelmi jogát fel nem függeszti. Beadják: Polonyi Géza, Hentaller Lajos, László Imre, Krisztinkovies Ede, Kiss Albert, Szabó Endre, Náray Imre, Földes Gyula, Kis Dániel, Kada Elek, Verhovay Gyula." Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, szavazás előtt szó illeti az előadó urat és Polonyi képviselő urat. Szlávy Olivér előadó: T. ház! (Eláll! Eláll!) Engedelmet kérek, igen röviden, de mégis előadói tisztemből kifolyólag kötelességemnek tartom a mentelmi bizottság álláspontjának megvédésére és az ellenindítványt beadott képviselő ur argumentumaira néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt a képviselő urnák utolsó megjegyzésére kívánok szólni, a melyben azt állítja, hogy Szalay Imre képviselő ellen az 1848 : XVIII. t.-cz. 41. §-a miatt emeltetik vád. Eocsánatot kérek, a kir. ügyész egyszerűen felhívja a sajtóügyi vizsgáló biró figyelmét arra, hogy jelen esetben az idézett szakasznak esete is fenforog, még pedig azon oknál fogva, mert az incriminált kiáltványra nem volt a kiadó nyomdász neve kinyomatva, ez pedig a 41 §. szerint szintén sajtóvétséget képez. Igaz, hogy a vizsgálat soráu kitűnt — mert más példány adatott be — hogy ez tévedés s igy a 41. §. esete a kiadó ellen nem fog fenforogni; de ez nem Szalay Imre képviselő ur ellen, hanem a 41. §. értelmében a nyomdász ellen emeltetett. A képviselő ur általános indokolására bátor vagyok megjegyezni t. ház, hogy bár Polonyi Géza t. képviselő ur beszédjének elején kijelentette, hogy távol van attól, hogy 8 Szalay Imre képviselő ur mellett védbeszédet tartson, még is alig hangzottak el e megnyugtató szavai, én legalább azon tapasztalatra jutottam, bogy az ő beszédje még sem egyéb, mint egy igen fényes s meglehet az esküdtszék vagy a bíróság előtt eredményt elérhető védbeszéd. Azt gondolom, azonban t. ház, hogy a t. képviselő ur egy kis tévedésben van, mert itt sem esküdtszék, sem bíróság előtt nem tartott védbeszédet. Ezen védbeszéddel szemben nem akarok azokra reflectálni, a miket ő magára a tényállásra, magára azon cselekvényre elmondott, a mely Szalay Imre képviselő ur terhére rovatik föl; nem azért, mert én itt nem vagyok közvádló, hanem egyszerűen bizottsági előadó ; nem azért, mert én sem esküdt, sem biró e pillanatban nem vagyok, hanem egyedül képviselő, a ki jogosítva, de kötelezve is vagyok megbírálni, vájjon a mentelmi jog a jelen esetben felfüggesztessék-e vagy nem. Én t. ház, ha nem is ismertem volna ez ügyet s hallottam volna Polonyi Géza képviselő ur beszédjét, ha nem lettem volna elhatározva, hogy mily álláspontot foglaljak el: okvetlenül azon álláspontra helyezkedtem volna, hogy a mentelmi jogot felfüggeszszem, mert a képviselő ur igen fényesen illustrálta, hogy nálunk osztálykülönbség nem létezik s a törvény előtt jogegyenlőség van. Ép azért, mert osztálykülönbség nincs s mert jogegyenlőség létezik, én a képviselői állást nem tartom olyannak, mely mentesít a büntetői jog szigora alól (Helyeslés jobhfeldl.) és e tekintetben a magam részéről helyesnek tartom a mentelmi bizottság eljárását, mert nem tartom czélszertínek, hogy ez ügy, mely valamely képviselő terhére rovatik, itt e házban nyilvánosan tárgyaltassék. Mert mi ennek következménye? Vagy tárgyalja a ház a fenforgó esetet és azt mondja, hogy itt zaklatás nem forog fenn és az ügy tárgyalásából azon meggyőződésre jutott, hogy a képviselőt ki kell adni, járjon el ellene a fenyítő bíróság; ez nem volna egyéb, mint a képviselő elitéltetése és ez elitéltetés ellen a magam részéről mindenkor tiltakozom. A képviselőház nem vindicálhat magának ily jogot és nem gyakorolhatja az esküdtszék szerepét, hanem ha a képviselőt az illetékes bíróság kéri, igen is a képviselőház nem akaszthatja meg a törvény rendes menetét. Ha & képviselő ur nem követte el a terhére rótt cselekményt, örömmel fogjuk üdvözölni az ítéletet, mely a képviselőházzal tudatja, hogy a képviselő ur ártatlannak nyilváníttatott. (Felkiáltások a szélső haloldalról: Mi