Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-22

22 országos ülés november 30. 1881. g>3 [ alckor a mentelmi jog?) A mentelmi jog azon joga az egyes képviselőnek, a melynél fogva a zaklatás ellenében megvédetik. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Mi a zaklatás?) Zaklatás pl. az, ha beadatik a íenyitő bírósághoz egy panasz, hogy nem tudom egy képviselő ur, ha egy tréfás példával szabad élnem, pipával megy az utczán keresztül, (Derültség a szélső baloldalon) szóval, ha a képviselő olyat tesz, a mi által semmi körülmények között büntető cselekményt vagy kihágást uem követ el, akkor igenis zaklatás forotj fenn. {Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.) Vagy lehet eset, hogy nem illetékes biró kérelmezi a felfüggesztést. És hogy a zaklatásnak vannak esetei, azt épen maga a mentelmi bizottság és a ház eonstatálta, épen az ezen oldalon (Szóló a szélső baloldalra mutat) ülő képviselő urak és maga Szalay Imre képviselő ur esete irányában is egy esetben, bár én akkor más véleményben voltam és a ház akkor nem osztozott nézetemben. Ott van Madarász, Odescalchy herczeg és Ugrón Grábor esete, a midőn maga a mentelmi bizottság kimondta, hogy ott igenis zaklatás forog fenn. {Helyeslés jobb/elől.) Volt egy eset, midőn egy képviselő ur tettlegesen bántalmazott valakit. Vártak ez ügygyei és épen akkor kérték ki a háztól, midőn a budget-szavazás volt, hogy jelenjék meg a biróság előtt néhány nap alatt valahol Erdélynek szélén. Az ily esetet lehet zaklatásnak nevezni; de akkor, midőn egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztése kéretik a rendes viszonyok közt, midőn a képviselő élvezheti még mindazon jogokat, a melyek a képviselőséggel járnak, a midőn ő itt helyben kihallgattatik, akkor itt zaklatásnak esete csakugyan nem forog fenn. (ügy van! jobb/elől.) Én egyébiránt mondom, nem reflectálok az ügy érdemére, nem vagyok biró, hanem egyedül mint a mentelmi bizottság előadója védem a bizottság azon álláspontját, hogy a ház nem esküdtszék, nem biróság. Nekünk kötelességünk a ház tekintélyét, méltóságát fentartani és én nem tartom a ház méltóságával, tekintélyével megegyeztethetőnek azt, hogy egy képviselő ezen állásánál fogva kivonhatja magát a törvénykönyv szigora alól. (Ugy van! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, én már hivatkoztam egyszer Szalay képviselő urnák &gy nyilatkozatára és most ismételve teszem azt és mindig hivatkozni fogok arra a leczkére, a melyet tőle tanultam, hogy miként járjak el. mint a mentelmi bizottság előadója és ezt követem is. Felolvasom a ház előtt e nyilatkozatot, hogy a kik még nem volnának tisztában az iránt, hogy miként gondolkozik Szalay képviselő ur épen a mentelmi ügyben, azt megértsék (olvassa); „Én nem csak épen az ő reputatiója érdekében, hanem azért j is, mivel nemcsak saját egyedének, hanem a ház méltóságának is tartozik azzal, hogy az ellene emelt több rendbeli lapokban is közölt vádak alól magát kitisztázván, felemelt fővel ülhessen köztünk, — visszatorolván rágalmazóit, — kik bár sárral szennyezték is be, de egészen megtisztultan jöjjön körünkbe. Én azt hiszem tisztelt ház, hogy mindanynyian érezzük azt, hogy mi itt, mint a nemzet azon képviselői ülünk, kiket részint jellemszilárdságunk és abban veteti bizalom és tudomány, mint a nemzet eíitejei küldettünk ide; s nem is mint magán ember, hanem több ezer választó megbízottjaként szerepelünk e helyt s igy minket még a gyanúsítás árnyának sem szabad érinteni, annál kevésbé a határozott vádnak, bűntelenül." Én t. ház! Ajánlom a mentelmi bizottságnak jelentését elfogadás végett. (Helyeslés jobbfelöl.) Polonyi Géza: Nem fogok a t. ház türelmével sokáig visszaélni. (Halljzik!) Mindenekelőtt constatálnom kell azt, hogy a kérdéses leczke, melyet a t. előadó ur betanult, nem a jelen esetre vonatkozik, hanem az általam is jelzett azon esetre, midőn agy képviselő, közbűutettel vádoltatik, midőn sikkasztásról, csalásról van szó. A ki ilyennel vádoltatik, annak igenis kötelessége, hogy önmaga kérje mentelmi jogának felfüggesztését. De nem ilyenről van szó. Exempla docent. Csak néhány rövid példát akarok felsorolni a múltból. Hatalmasokról volt szó a censura idején, akkor midőn Kossuth Lajos a „Pesti Hírlap"-ot szerkesztette. E hatalmasokról Kossuth Lajos következőleg irt: „Veletek és mellettetek ha lehet, nélkületek és ellenetek, ha kell." Ennek kinyomatását a censura megengedte. Pedig ebben — ennek lényegében — sokkal több foglaltatik, mint a mi ezen szózatban van. De, t. ház, a ki nekem nem akarja elhinni azt, hogy itt zaklatással állunk szemben, az szíveskedjék figyelembe venni azon körülményt, hogy itt évek óta foly egy harcz, mondhatnám jobb kifejezéssel, hecez, melyet a zsidók ellen űznek nyilvánosan hírlapokban, röpiratokban (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és itt a kir. főügyész nem talál alkalmat a vád alá helyezésre, míg ellenben egy sorainkban levő képviselőt politikai meggyőződéseért biróság elé állít (ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Hol van itt a reciprocitás, hol van a jogegyenlőség? Tovább megyek. Nekem meggyőződésem, hogy ezen váddal újabb bizonyítékot akarnak teremteni az esküdtszék ellen. Hogy az esküdtek minden államban, nemcsak nálunk, miképen fogják fel a politikai vádakat, arra méltóztassanak figyelembe venni Cassagnac esetét Franczia-