Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-21

206 21. orsíágog Blés november 28. 1881. részéről nem tétetvén kifogás: az előadó ur módosítása pedig csak folyománya a már előbb elfogadott módosításnak, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 26-ik §-t a beadott módosítványnyal elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Rakovszky István jegyző (olvassa a 27., 28,, 29. és 30. %%-at, melyek változtatás nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik a törvényjavaslat 1. §-ának megszavazása. Rakovszky István jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. 2., és S.%-át, melyek változatlanul elfogadtatnak). Elnök : Ekként a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. • "Következik a napirend 2-dik tárgya: A közigazgatási bizotfságjelentése Ábauj és Tornamegye egyesítéséről szóló törvényjavaslat, valamint Tornamegye közönségének az ezen törvényjavaslat ellen benyújtott felirata tárgyában. Méltóztatik a törvényjavaslatot és Tornamegyének feliratát felolvasottnak venni? (Igen!) Akkor az általános vitát megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Péchy Jenő előadó : T. ház! Midőn az Abauj- és Tornamegyék egyesítéséről szóló törvén yjavaslatot a közigazgatási bizottság nevében elfogadás végett ajánlani szerencsém van, egyszerűen hivatkozom a belügyminister által beterjesztett eredeti törvényjavaslathoz csatolt indokolásra, melyben körülményesen kifejtetik ez egyesítés czélirányossága, szükségessége s mely indokolást a közigazgatási bizottság is magáévá tett s melyet Tornamegye közönségének említett törvényjavaslat elejtése iránt benyújtott s a t. ház által póttárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasított felirata egyáltalában meg nem czáfol, sőt miután a bizottság tudomása szerint, már pár évvel ez előtt is érkezett a belügyministeriumboz Tornamegyének teljesen hason értelmű s indoku felterjesztése, jelzett indokolást, ezen feliratokban foglalt érvek hiteles czáfolatául bátran vehetni. Nem akarván egészben ismételni az emiitett sat. ház által szintén ismert indokolást, csak annyit vagyok bátor abból felemlíteni, miszerint ezen 23,000 lelket számláló s közigazgatási költségeiben 94,000 frt összes államadójának majdnem egy harmadát felemésztő megyét fentartani sem állami, sem közigazgatási érdek nem kivánja, sőt ellenkezőleg, annak valamely szomszéd nagyobb törvényhatósággal leendő egyesítése, a közigazgatás legcsekélyebb hátránya nélkül, az állam nagymérvű anyagi előnyére váland; miután ez által a különben is egy rendes szolgabírói járásnál ugy területre, mint népességre kissebb megyének administrationális költsége, majdnem csak egy járás költségére apasztatik, holott, ha mint önálló törvényhatóság fentartatnék, annak administrátiója a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslathoz csatolt kimutatás szerint 28,050 frtot igényelne. Téves tehát s minden alapot nélkülöz Tornamegye közönsége feliratának azon része, melyben kimutatni igyekszik, hogy ez egyesítés által az állampénztár részére nagyon jelentéktelen, alig néhány száz forintra rugó megtakarítás eszközölhető, mert ha elfogadjuk is azon feltevést, hogy az egyesített törvényhatóságnál a munkaszaporodás arányához képest magában a központban több állás rendszeresítése szükségeltetik, mondom, ha mind azon, a feliratban rendszeresítendő állásokat elfogadjuk is, az állampénztár évi megtakarítása, még igy is a 12.000 frtot felül haladja, mi által Tornamegye közigazgatási költsége, a fenntartással szükséglendett 30°/o-ról összes állami adójának 19—20°/<>-ára szálittatik le, mely még igy is eléggé terhes az államra, ha e megtakarítás mellett sem feledjük, hogy vannak megyék, melyeknek közigazgatási költségük állami adójuknak alig 57°á-t veszi igénybe. Nem óhajtanám azonban magam sem elvül kitűzni csupán az állampénztár érdeke szempontjából minden ily kisebb megyék megszüntetését, mivel lehetnek esetek, midőn a magyar állami érdek, az ily kisebb megyéknek, mint önálló törvényhatóságnak megtartását mulhatlanul követelik, azonban, mint a t. háznak tudni méltóztatik, Tornamegyével szemben ily államérdek fenn nem forog s meggyőződésem szerint, a múlt hagyományának feláldozásáért, egy előkelő, cnlturalis eszközökben gazdag és tehetségesebb törvényhatósággal való egyesítés által Tornamegye lakossága anyagi s szellemi tekintetben csak nyerni fog. Miután pedig Tornamegyét ugy helyrajzi fekvése, mint közlekedési, forgalmi s társadalmi érdeke, a szomszéd Abaujmegyéhez s annak történelmi multu s felső Magyarország culturális góczpontj át képező székvárosához Kassához fűzi, a törvényjavaslat intézkedését ugy állami érdek, mint Tornamegye lakossága érdekében is megnyugvással fogadhatjuk. Mert nem oszthatom Tornamegye közönségének feliratában jelzett azon nézetét, miszerint ez egyesítés által eddig ugy a közigazgatásig mint anyagi s szellemi téren kivívott s elért sikereit koczkáztatná, vagy pláne elvesztené. Mind e szép — a feliratban felsorolt -— s általam is teljes elismeréssel fogadott eredményeket, az egyesítés után is, a közös megyében épen ugy, sőt talán még több eszközökkel tovább fejlesztheti s mint egy missionalis hivatást teljesítve, mind e szép intézményeket, — ha ugyan azok Abauj megyében hiányoznának — ott szintén meghonosíthatja. » Midőn tehát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadás végett a t. háznak ajánlani bátorko-