Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-19

194 19. erszágos ülés november 24. 188L mint a községek kényelme szempontjából. De megengedve, hogy mindez helyes és jó: káros és veszélyesnek látnám azt, hogy ily kiigazítások időről-időre mindig ismétlődhessenek. Ha meg fognék arról győződni, hogy nincs más kiigazítani való ez országban és ezt nyiivánítná a belügyminíster ur, akkor beleegyezném; de tudtommal is vannak több községek, melyek sürgősen kívánják az átkebelezést. Mert csak azon körben, a hol az ember mozog, ítélhet geographiai helyzetről és lehet az egyes magánérdekekről is tájékozva. E nélkül és a nélkül, hogy a kormány azokról alaposan felvilágosítva legyen, nem képzelhetek tökéletes munkát, nem képzelhetem, hogy midőn az ország egyik szélétől a másik végéig történnek kiigazítások, hézagok ne maradjanak. És vegyük csak tekintetbe a katonai elhelyezést. Mennyi költségbe fog ez kerülni. Ennélfogva ezen szempontból nem fogadhatom el tárgyalási alapul a törvényjavaslatot. Az ily áthelyezéseknek, ugy a megyék, mint a közérdekeknek megfelelőíeg, előbb országszerte ki kellene hirdettetniük. Ez pedig nem történt; legalább nekem nem volt tudomásom e kiigazításokról, melyek e törvényjavaslatban foglaltatnak, a míg csak azokat a lapokban nem olvastam. A közkihirdetésnek előzetesen meg kellett volna történnie és ha az megtörtént volna, azt hiszem, jobb szervezési munkálattal állanánk szemben. Most csak néhány községnek kiigazításáról van szó és mennyi lehet még az ország összes megyéiben a kiigazítandó. Ennélfogva a javaslat tökéletes nem lehet. Csak egy esetet hozok fel, a mely a belUgyminister urnák figyelmét kikerülte. Midőn a megyék kikerikittettek és Heves megye területének egy nagy részét elvesztette, én felhoztam, hogy pl. Heves megyében az az abnormis helyzet van, hogy Heves megyének székhelye, Eger mellett ott van a borsödmegyei Felsö-Tárkány, a mely körül van véve hevesmegyei községekkel, ugy, hogy Borsodmegyehatósága abba bele nem juthat, ha csak a székhelyen, Eger városán keresztül nem megy. Törvénykezésikig Egerhez tartozik, törvényhatóságilag pedig Borsodmegyéhez. De Hevesmegye sem mehet ki székhelyéről, csak Borsod megyén keresztül, ott van Kis-Tája, Andornak, a melyek borsodmegyei községek. Mindez katonasági szempontból is hátrányos. Ha már ily szembetűnő területi helytelenségeket nem vett figyelembe a belügyminister ur, hogy ne lennének még más kiigazítandó helytelenségek az ország többi részeiben. Már pedig a folytonos átkeblezés azt idézné elő, hogy folytonosan kérvények nyújtatnának be, a melyeknek elintézése sok bajjal és költséggel jár. Ezen szempontokat tekintetbe véve, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a napirendről levenni és a mennyiben szükség van reá, a kormányt egy tökéletes jó munkálat benyújtására utasítani. [Helyeslés a széls'ó balolda on). Tisza Kálmán: T. ház! Csak igen röviden kívánok reflektálni azokra, a miket a t. képviselő ur a törvényjavaslat ellenében elmondott. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ezen átkeblezéseknek minden egyes tétele az indokolásban részletesen, a különböző érdekeltek nyilatkozatainak feltüntetésével is indokolva van. Azt mondani tehát, hogy olyasmi történik, a mi indokolva ne volna, egyáltalában nem lehet. De a t. képviselő ur azt mondja, hogy kell, hogy legyen több is az országban, a mi kiigazítást kivan. Igenis van. Ma is folyamatban van a belügyministerium előtt, ha jól emlékszem, vagy 20 kérvény; de ha csak az út nem lesz más azon kiigazításokra — s erről kívánok még szólani — mint a melyet én követtem s a melynek helytelenítését épen azon oldalról, megvallom, alig vártam, akkor nem is fog az másképen történhetni, mint ugy, hogy egyik vagy másik kérdés fokozatosan időről időre, a midőn megérett, fog meg is oldatni. Igenis lehetne azt mondani, hogy valamennyi egyszerre megoldassák, ha az az út választatnék, hogy népességi, helyi, fekvési, forgalmi viszonyok alapján, melyekre nézve az adatok a ministeriumnál megvannak, a ministeri bureauban czirkaiom és lénia segítségével osztassanak be és hárittassauak el a meglevő bajok és aztán legyen vége mindennek. De én nem ezt az utat választottam, én azt választottam s azt szándékoztams szándékozom követni, hogy ott, a hol maguk a legközelebbről érdekeltek, az élet szükségeitől kényszerítve az iránt felszólalnak, hallgattassák meg- minden közelebbről érdekelt hatóság s esetleg az egyes véleményekre tett észrevételek is kölcsönösen közeitetvén, a legközelebbről érdekeltek által a helyszínén a viszonyokat legjobban ismerők utján kar oltassák fel a kérdés a maga egészében és a melyekre nézve mindez megtörtént, azok megoldassanak törvényhozási utón. (Helyeslés jobbfelöl.) Mint az indokolás is mutatja, azokra nézve, a melyek itt javaslatba hozatnak, ez mind mégis történt; ezekre nézve tehát a törvényjavaslatot előterjesztettem. Nem tartottam volna helyesnek megvárni azt, mig ezen stádium a többi kérdésre nézve is elérhető lesz, mert a mint méltóztatnak tudni, midőn a különböző hatóságokat kell megkérdezni, az mindig igen hosszú időt vesz igénybe. Isem tartottam tehát az évek folytán már megoldásig vezetett kérdéseket elhalasztandóknak addig, mig az újabban felmerülök, meglehet 1—2 év alatt mind megértek volna megoldásra. De, ismétlem, nem értem volna el még akkor sem a czélt, ha j addig elhalasztjuk, míg a belügyministerinmuál