Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-14

154 54. orwAgos ülés október IS. 1881. tétjük. Hát mindenekelőtt, a mi az adó-elenge- | dési és hasonló ígéreteket illeti, ugyan kérem, J hisz azt senki sem hiheti el a t. ministerelnök urnák, hogy a kisebbség kecsegtetne ígéretekkel, például adóelengedésekkel, hisz azt mindenki tudja, hogy az adót elengedni nem a kisebbségtől függ; hogy ha valaki ezt teheti, azt csakis azon párt teheti meg, mely tudja, hogy, ha akarja, teheti is. (Ugy van! a szélső balon.) Hogy pedig mi a törvény tisztelete ellen bárhol szóltunk volna, akár én, akár más tagja a pártnak, az ellen tiltakozom, mert ez az igazsággal homlokegyenest ellenkezik. (Ugy van! a szélső halon.) Ha én meg akarnám támadni a kormánypártot ígéretek miatt, sokkal alaposabban idézhetném azon ígéreteket, melyeket különösen a minister urak maguk, mint jelöltek, a különböző városoknak helyi érdekeik szempontjából tettek. (ügy van! Ugy van! a szélső balodalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Hol?) Idézhetném különösen a ministerelnök urnák magának saját kát kerületében (Halljuk!) Debreczenben és NagyVáradon tett Ígéreteket, nem mondom, hoa;y ő maga tette, de hogy az ő fa kortesei ugy Dsbreczennek mint Nagy-Váradnak jutalmul megígérték, a kir. táblát, azt saját füleimmel hallottam. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj.) Hogy Zala-Egerszegen (Halljuk! a szélső baloldalon.) j a vallás- és közoktatásügyi minister ur..... Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister (közbeszól): Tagadom, hogy valamit ígértem. (Zaj és derültség a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: . . . igenis, hogy a minister ur nevében iskolák felállítását ígérték, azt is be lehetne bizonyítani. (Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj.) Ez az a vesztegetés, a mely demoralizálja a népet; (Nagy zaj) s például Szarvason maga a t. előadó ur avval fejezte be beszédjét a választók előtt, hogy inkább válaszszák meg Móricz Pált árvíz nélkül, mint Hermán Ottót dupla árvízzel. (Nagy derültség. Tetszés a szélső haloldalon) A vesztegetés, t. ház, mindenesetre igen nagy métely és nem elegendőkép kárhoztatandó. De legalább az a jelölt, a ki veszteget — nem hozom est föl mentségül — a magáéból vesztegessen. De, hogy az állam kormánya, az állam rovására, az administratió érdekeivel szemben, egyes városoknak helyi érdekében különféle intézeteket ígérjen, ez már a megvesztegetésnek olyan neme, mely ellen jogom van itt tiltakozni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bezárom szavaimat t. ház. (Halljuk!) Négy válaszfelirati javaslat fekszik előttünk. Az egyikről nem szólok, nem is szóltam. Ne méltóztassanak az illetők ezt tiszteletlenségnek venni, ellenkezőleg azért nem szóltam e kérdésről, mert Örömmel constatálom, hogy ezen hosszú vita alatt a nemzetiségi kérdésJ bár érintve lett, az olyan sima modorban történt, mely a legvilágosabbanmutatja, hogy ez a kérdés tényleg, hála Istennek, a mi kebelünkből elenyészett. Örömmel hallottam ugy az igen t. horvát képviselő urnák, mint Zay képviselő urnák szájából azon hazafias szavakat ; sőt maga Polit képviselő ur is olyan nagy hazaszeretettel nyilatkozott, sőt e tekintetben tul is ment némikép azon mértéken is, melyet magunk is óhajtunk, mert mi beérjük azzal, hogy szeresse e hazát ugy mint mi, de hogy ö annyira ment ragaszkodásában a haza iránt, hogy az önmegtagadás azon magaslatáig emelkedett, hogy szerencsétlenségnek declarálta, hogy Magyarország szlávokkal szaporodik, ezt tőle nem is vártam volna, (Derültség balfelöl) de mindenesetre örvendetes jele a haladásnak. Erről tehát nem szólok. Marad a többi három javaslat. Megvallom, nem kérdezősködtem soha és nem tudom, mily formák szerint megy végbe az, hogy midőn elfogadtatik egy válaszfelirat, tényleg át is nyujtatik-e a Felségnek válasz gyanánt a trón beszédre, vagy pedig csak mint merő formalitás a vita után az országgyűlési actáknak közös temetőjében, az irattárban aluszsza örök álmát. Ha ugy van, hogy tényleg átadatik a Felségnek, én el tudom képzelni, hogy akármelyiket a kettő közül, akár az önökét, (szóló a jobboldalra mutat) akár a mérsékeli ellenzékét veszi a Felség, midőn el fogja olvasni, meglepve fogja mondani: de hiszen uraim, önök csak ismétlik azt, a mit én mondtam, pedig én önöktől valami újat vártam. Önök foglalkoznak specialiter az ország igényeivel és az ügyek részleteivel, önöktől vártam fvolna, hogy figyelmeztessenek engem olyanokra, a miket én nem mondtam már meg önöknek. Ezen szempontból, ha nem merő formaság ez, hanem ha arra szolgál a válaszfelirati javaslat, hogy a fejedelem jobban, teljesebben és igazabban legyen tájékozva az ország -ügyei és a nemzet vágyai iránt, kérem a t, házat, méltóztassék az általam benyújtott felirati javaslatot elfogadni és ő Felségének átnyújtani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A felirati vita az ugyanazon közjogi alapon álló pártok közt azon nagy kérdés körül forgott: rendszeresség vagy rendszertelenség, öntudatosan kitűzött czélok felé való törekvés vagy a kísérletek politikája uralkodjék-e a most bekövetkezendő országgyűlési cyclasban. Ezen kérdést egész nagyságában odaállították már a mindkét oldalról benyújtott felirati javaslatok; kidomborította azt Szilágyi Dezső t. barátom tegnapi jeles beszédében, úgy, hogy a felirati