Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-14

14. országos ülés október 18. ISSi. 153 varjuk, nem lehet tagadni, mert tények bizonyítják, hogy a hivatalnokok oly pressiót gyakoroltak a választások menetére — ezekről szólok és nem arról, hogy ők maguk miként szavaztak, mert ahhoz senkinek semmi köze — mondom oly befolyást gyakoroltak, a milyet én eddig Magyarországon nem láttam. De tény az is, hogy ezen segíteni kell. Ne méltóztassanak felejteni, hogy jöhet idő — én reményiem, hogy közel is van már, jóllehet önök szerint messze lehet, de mégis csak remélnünk kell, hogy egyszer! a helyzet ebben a házban meg fog változni — önök is lehetnek ellenzékiek; e szempontból tehát a választási visszaéléseket tűrni nem szabad. Vannak bizonyos pontok választási törvényeinkben, melyeken okvetlenül változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy a képviselőház igaz alapon nyugodjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen például az, hogy szolgabirók, alispánok, járásbirák hivatalukbau megmaradás mellett jelöltekül léphetnek fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, tarthatatlan, ez olyan frappáns megszorítása a választási szabadságnak, melynél nagyobbat én képzelni sem tudok. Hogy az az ember, a ki ezer szállal tartja kötve a választók nagy tömegét; a ki árthat nekik minden téren: katonai ügyekben, adóügyekben, szóval a legéletbevágóbb ügyekben; hogy az az ember megmaradván e minőségben, jelöltül léphessen föl: ez, uraim, a választási szabadságot teljesen megrontja. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon?) T. képviselőház! (Halljuk.) Ne hogy annak tegyem ki magamat, hogy Jókai képviselő ur ezen beszédemre is azt mondja, hogy általánosságban tévelygek, én beszédemnek vége felé járok és bezárom azt, még csupán arra reflectálva {Halljuk!), a mivel a t. előadó ur most s a t. ministerelnök ur ismételve és ismételve igyekszik bennünket gyengíteni, hogy t. i. mi olyan dolgok megváltoztatására törekszünk, a melyek napirenden' nincsenek, sőt a melyeknek megváltoztatása lehetetlen, mert tényezőik törvénybe vannak iktatva. Az imént is felemlítette a t. képviselő ur, hogy mi itten hiába beszélünk önálló magyar nemzeti hadseregről, a mikor ott van a véderőről szóló törvény, a mely 10 esztendőre van megkötve; várjuk tehát be a 10 esztendő lefolyását és majd akkor beszélünk. A ministerelnök ur ismételve hangoztatta némelykor itt, nemrég egyik választókerületében, nevezetesen Debreczenben — hogy mi nem vagyunk őszinték, mert mi azt mondjuk, hogy alkotmányos utón akarjuk programmunkat keresztülvinni, holott másfelől azt hangoztatjuk, hogy egyoldalulag teendjük ezt: a kettő együtt össze nem fér. De hát, engedelmet kérek, én azt hiszem, KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. I. KÖTET. hogy csakugyan ideje már a 14 évi állapot után, hogy ezen kérdésekkel egyszer s mindenkorra tisztába jöjjünk. Óriási confttsió uralkodik ezekre nézve. A mi közigazgatási állapotunk két részből áll. Az egyik rész akként jött létre, hogy összejött a magyar országgyűlés, a kormány elébe terjesztette a törvényjavaslatokat, ezek meg lettek vitatva, a törvényjavaslatok törvénynyé váltak és a magyar király azokat szentesítette. Hasonlóképen járt el azután az osztrák császár Ausztriában egészen önállóan. Ez törvény. S a mi törvény, azt törvénynyel meg lehet változtatni bármikor, (Ügy van! a szélső baloldalon) ugyanazon módon, a mint létrehoztuk. Létre hoztuk például az 1867: XII. t.-czikket akképen, hogy az országgyűlés megszavazta, a király szentesítette. Ha ma megváltoztatjuk és a király ezt szentesíti, akkor az el van törülve. (Ugy van ! a szélső balon.) Ha ez nem ugy van, akkor mi nálunk nincsen alkotmány. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van egy másik rész, a mely nem nyugszik törvényen, hanem nemzetközi szerződésen, a melyet nemcsak a magyar törvényhozás hozott egymaga királyával, hanem, melyet AusztriaMagyarország, mint két állam kötött egymással, mely tehát a nemzetközi szerződés jellegével bir. Azokat tiszteletben kell tartani addig, a míg lejárnak, ha csak barátságos utón nem sikerül időközben megváltoztatni, de a másik részét, a mely tisztán a magyar törvényhozás által hozatott, a magyar törvényhozás hasonló törvénynyel akár ma is eltörölheti. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És igy ne méltóztassanak mondani, hogy a magyar hadsereg kérdése nincsen napirenden. Igenis napirendre hozta az élet és napirendre hozhatja a magyar képviselőh mely napon neki tetszik. Erre azt, mondják, hogy igen, de ott van a véderőről szóló törvény, mely 10 évre hozatott, de hiszen azt is a magyar országgyűlés hozta és a magyar király ahhoz hozzájárult és igy azt épen ilyen módon eltörülhetjük. Ennek kijelentését, mondom szükségesnek tartottam, hogy már egyszer tisztába jöjjünk. Még egy végmegjegyzésem, illetőleg egy kérésem van a t. ministerelnök úrhoz. (.Halljuk!) Ötét az Isten, a természet (Halljuk!) olyan szép tehetséggel ruházta fel, annyi elmebeli tehetséggel, hogy valóban nem szorul reá, hogy gyanúsításokhoz folyamodjék azért, hogy ellenfelét megtámadja vagy gyengítse. Én pedig határozott gyanúsításnak mondom azt, mit a t. ministerelnök ur tegnap itt mondott Irányi Dániel t. barátommal szemben, hogy mi rontjuk, demoralisäljuk a magyar népet azzal, hogy mámorral töltjük el lelkét, hogy a törvény iránti tiszteletet támadjuk meg s hogy beválthatlan ígéretekkel kecseg20