Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-14
144 14. ©r«zágO» ülés október 18- ISS1. Kajuch József, a III. biráló-bizottság elnöke : T. ház! A III. biráló bizottság részéről van szerencsém jelenteni, hogy e bizottság az osztályok által kifogás alá vett választási jegyzó'könyvek alapján Reviczky Kálmán és Hermán Ottó választási jegyzőkönyveit vizsgálat alá vevéa, e hó 15. és 16-án tartott nyilvános üléseiben, mindkét képviselőt szótöbbséggel igazolta. Van szerencsém az errői szóló jegyzőkönyveket és iratokat benyújtani. Elnök: A III. biráló-bizottság Reviczky Kálmán és Hermán Ottó képviselők választását igazolván, nevezett képviselő urak a névjegyzékbe fel fognak vétetni. Azt hiszem, nem méltóztatnak kívánni az iratok felolvasását. (Nem!) Hermán képviselő ur a VII., Reviczky Kálmán képviselő ur pedig a VIII. osztályba soroztatik. Egyéb előterjesztés nem lévén, következik a napirend : a válaszfelirati javaslat tárgyalásának folytatása. A vita be van rekesztve, következnek a zárbeszédek. Az első a bizottság ciőadóját illeti. Jókai Mór: T. ház! A mik a ház által kiküldött bizottság felirati javaslata ellenében eddigelé felhozattak, azok mind olyan általánosságok voltak, miket már nagyon sokszor hallott a t. ház, s a mikre épen csak hasonló általánosságokkal lehetne válaszolni, miket szintén sokszor hallott a t. ház, a miknek recapitulatiójától, ágy hiszem, mind engem, mincl saját magát a t. ház fel fog menteni. A mi a válaszfelirat lényegén kivül eső, igen sokféie irányban eltérő egyes ötletek felhozattak, iiogy azokra, elkezdve a danzigi találkozás keserűségeitől egész a borhamisítás .savanyúságáig, mindeme visszatérjek, azt, úgy hiszem, szintén el fogja nekem és magának a t. ház engedni. A mi leginkább megtámadott pontja volt a válaszfelirati javaslatunknak, az az, melyben kimondatik, mennyire óhajtandó a hadsereg és a polgárok közti együttérzés és hogy ez nagy általános vonásokban meg is van. A t. háznak szélső baloldaláról nagyon többszörösen lett ismételve, hogy ezen egyetértés nincs meg. Azonban a bizonyítékokkal méltóztattak adósak maradni, mert én eddigelé még nem hallottam említem egy oly városnak nevét, melyben ha van jelenleg a közös hadsereg egy garnisonja, annak polgársága folyamodott volna a kormányhoz, hogy ezt a garnisont vigyék el tőle. (leíszés jobbfelöl. Mozgás a szélső balon.) Ellenben én bátor leszek egy olyan általános nagy vonást felhozni, mely az én állításomat igazolja. És ez a következő. Minden évben a hadgyakorlatok alkalmával a közös hadsereg ikatonasága és a magyar nemzet azon polgár osztálya, mely magát fegyverben gyakorolja, a honvédség, a melyben képviselve van a polgárságnak mindenféle osztálya, évenkint összegyűl, egymással együtt működik, együtt ázik, együtt mulat, honvédtisztek, közös hadseregbeli tisztek együtt vannak a legszorosabb közelben és soha azok közt legkevesebb czávódás, összezördülés fel nem jegyeztetik ; együtt működnek békésen, szorgalmasan és a legnagyobb barátságban válnak el egymástól. Ez, ugy hiszem, hogy a közös hadsereg tagjainak és a magyar polgárságnak épen a legszorosabb érintkezés alkalmával való együttérzését igen fényesen igazoló általános nagy vonás. Hogy ezen egyetértést, melyet felirati javaslatunk szükségesnek nevez, azóta e vita folyamában a hadügyminister maga is fentaríandónak, szükségesnek, kívánatosnak ismeri el és azt az esetet, a mely ezt megzavarni látszott, az illetékes katonai bíróság azóta az ez ellen vétőt megbüntetve, megtorolta, ezt én örvendetes tudomásul kívánom venni. Én abban igen fontos elvnek kimondását találom, a midőn kimondatik, hogy a katonának az alkotmány ellen törni, magát az alkotmányon kivül helyezni büntetésre méltó cselekedet. Jól tudom, t. ház, hogy igen t. képviselőtársaim, a függetlenségi párt részéről, támadásaik nem egyes emberek, nem is a közös hadsereg tisztikara ellen intéztettek, hanem egy elvnek megdöntésére, a közös hadsereg elvének megdöntésére vaunak irányozva. (Igaz! a szélső balon.) És erre nézve csupán az a megjegyzésem, hogy a mint törvényes eszközökkel és elkövetkező alkalommal ezt indítványba tenni lehet: ugy hiszem azt, hogy jelenleg, a midőn a törvény, mely a véderőről szól. még fennáll és fenn fog állani hét esztendeig, ugyanazt a dolgot lehet minden ülésszakban egyszer indítványba tenni, lehet róla minden szombaton kérvények tárgyalása alkalmával egyszer beszélni; de napirendre kitűzni addig, a mig a jelen törvényes alapon álló többség fogja körül a kormányt, nem lehet. És ha t. képviselőtársaim, a kik a hadsereg különválasztását elvül tűzték ki, erre a czélra csakugyan törekedni akarnak, ugy a leghelyesebb eszköz lesz arra, ha most elkezdik már az erre való előtervezést; ha most elkezdik már a magyar fiatalságot arra buzdítani, hogy a hadi tudományokban magát képezze, hogy a hadsereg tisztikarában magának helyet szerezni igyekezzék; mert felteszem, sőt bizonyos vagyok róla, hogy t. hazánkfiai, képviselőtársaim itt ezen az oldalon, oly erős hazafisággai bírnak, hogy tervük kivitele mellett az országot védtelenül hagyni nem akarják, (ügy van! a szélső balon.)
