Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-14

14. országos ülés október 18, 1881. 145 Ez pedig okvetetlenül megtörténnék, ha a terv valósítása esetében nem rendelkeznék az ország azokkal az erőkkel, a mikre a hadsereg vezetését rá lehet bízni. Jelenleg nem rendelkezik. A magyar fiatalság 12 százalékát képezi az összes magyar ezredekben szolgáló tiszti karnak, mig a horvát fiatalság ugyanekkor 28 százalék eontingenst szolgáltat a magyar ezredek tiszti karához. T. képviselőház! Én a mennyire örvendetesnek találom azt a választ, mely a hadügyministerium részéről előlegesen a mi feliratunkra adatott, hogy t. i. az egyetértés a polgári és katonai osztály közt fentartassék; ép annyira sajnálatosnak tartom, hogy kifakadások történtek e házban, a mik ez egyetértést könnyen megzavarhatják. Valahányszor ily túlzó sértéseket hallok, mindannyiszor eszembe jut Wellingtonnak azon szava, mit egyszer mondott egy fiatal ellenfelének, a ki őt arczulköpte: „ifjú ember, ha én önnek vérét a lelkemről oly könynyen le tudnám törölni, mint a milyen könnyen letörölöm önnek nyálát arczomról!" Vannak sértések, a mik épen exorbitáns nagyságuk miatt nem sértenek, mert azokról minden ember azt mondja, a ki hallotta: ez igaztalan volt. A ki mindenkit sért, senkit sem sértett. Ép ily időnkivülinek, mert indítványba nem tehetőnek tartom képviselőtársamnak, Urváry barátomnak azon szavait, miket mintegy programmjául tűz ki: az önálló vámterületet. Az önálló vámterületről véleményét minden egyes képviselő elmondhatja, de ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy ugyanazon pártnak egy kitűnő tagja, ki jelenleg bár nincs jelen, betegsége által távol tartatván, de a kinek, hogy egészsége helyreálltával itt helyét elfoglalhassa, nem csak párthívei, de én magam is őszintén óhajtom, hogy ezen kiváló tagja a pártnak, Sennyey Pál határozottan ellene mondott annak. És ne méltóztassék azt se feledni, hogy az önálló vámterület kérdése nem is siboleth a pártok közt, mert arról, hogy az önálló vámterület fölállításához joga van, lehet szüksége, lehet opportunus alkalma a képviselőháznak, arról ebben a képviselőházban senki le nem mondott; csak hogy mi nem tekintjük az önálló vámterületet ezélnak, hanem tekintjük eszköznek. Ha a velünk egyezkedő fél károsabb egyezményt akar ránk erőszakolni, mint a milyen kár az önálló vámterület felállításából ránk háramolnék, nyúlni fogunk az önálló vámterülethez; s ha az egyezkedésből hazánkra nézve nagyobb haszon háramlik, mint az önálló vámterület fölállításából, maradunk az egyezkedés terén. (Zaj a szélső balon.) T. ház, most egy oly tárgyra térek át, KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. I. KÖTET. mely nem mondatott el, melyről nem beszéllek e házban, bár válaszfelirati javaslatunkban érintve van. Én e tárgyat szándékosan akartam átengedni a t. baloldalnak. E tárgy volt pedig a magyarországi árvizsujtott és fenyegetett vidékeknek fölsegítésére, megmentésére czélzó országos és keresztülható intézkedéseknek létrehozása. Elnéztem, t. ház, hogy ugyanazon vidékek képviselői hogyan állottak fel egymásután. Beszélt Szolnok, beszélt Szegvár stb.; hallgattak pedig hozzá és helyeselték a beszédüket, a kik szintén a legveszélyezettebb vidékek képviselői. De arról, hogy azon vidékek ós azok által az egész haza legvagyonosabb részének, a legmagyarabb részének lakói milyen megsemmisítő veszélyben forognak, arról, hogy ezeknek megmentésére mit kellene tenni a törvényhozásnak, mit kellene tenni a kormánynak, arról mindannyi ugy hallgatott, mintha soha választó-kerületének tájékán sem járt volna. (Zaj a szélső haloldalon.) Én nem valami idétlen nagylelkűségből kívántam e tárgyat a t. baloldalnak átengedni, hanem azért, mert igen nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy midőn mi azt követeljük a kormánytól, hogy ebben a szerencsétlen vízszabályozási ügyben, a hol 37 társulat egymás fölött és egymás ellen dolgozik, a hol egyik a másiknak nyakába ereszti a maga vizét, a hol semmiféle rendszer nincs: ebben erélyesen és egységesen járjon el és fogja saját kezébe az ügyet. Nagy fontosságot tulajdonítottam volna annak, hogy ha t. képviselőtársaim saját választókerületeiknek és ez által egész hazánknak érdekében a kormányt sarkalták, arra szorították volna, hogy erélyességet fejtsen ki. így, megvallom, nem vagyok az iránt tisztában, nem vagy ok az iránt biztosítva, hogyha a kormány erélylyel akar eljárni, nem fog-e ez önöknél ellenzésre találni. (Egy hang a szélső baloldalon: Az oly eljárása igen, hogy Szegedet elönteni engedik! Egy hang a jobboldalon: Hát a kormány öntötte el f) T. ház! A másik pont, a melynél óhajtanék néhány szót utólagosan elmondani, az ipar kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Itt is én nagyon követve Simonyi Iván t. képviselő ur azon devisejét, mit jó lenne arany betűkkel felírni nemcsak a ház, de némely clubok ajtajára is: hogy szabaduljunk meg a phrasisok uralma alól, (Helyeslés jobbfelöl.) ehhez képest nem phrasisokat óhajtanék adni a magyar iparosoknak, hanem tényeket. Uraim! évenkint 150 millió forintot ad Magyarország nürnbergi árúk czíme alatt a külföldnek. Mik azok a nürnbergi árúk? Itt láttuk a most bezárt, gr. Zichy Jenő által indítványozott és szépen tervezett házi női ipartárlatot. Ez a mi nürnbergi árúinknak a kirakata. Ott megláttuk azt, hogy Magyarország 19