Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

136 IS. országos ülés október 17. 1881. esak a magyar kormány, de a közös hadügyminister is a ministerelnok ajkán által szólván, mert szólt az o kérésére és felszólítására. Tisza Kálmán ministerelnök: Felkérésére ! Szilágyi Dezső: Tehát felkérésére, törekvésének és politikája czélpontjának tekinti azt, hogy a hadsereg körében megszilárduljon az a meggyőződés, hogy a király és alkotmány iránti törhetlen hűség ugyanaz; hogy ennélfogva az alkotmányos intézményeket ép ugy kell tisztelni, mint tisztelni kell a királyi hatalmat, mely csak az alkotmány erejénél fogva áll fenn, midőn a t. ministerelnok kijelentette azt, hogy azon ismeretes összeütközési ügyben, gondolom Lendl százados megbüntettetett akkori magaviseleteért és midőn a ministerelnok ur kijelentette, hogy a magyar kormány kész ugy kormányzati, mint törvényhozási intézkedéseket tenni, de kész a közös kormány is, hogy az összhang, az alkotmányos együttérzés.; a hadsereg és polgárok közi biztosittassék, akkor, t. ház, — és ki fog igazítani a t. minisíer ur, ha ezen feltételezésekben tévedek -— nekem esak egy nyilatkozni valóm van arra s ez az: hogy szorgosan fogunk vigyázni s őrködni a felett, hogy ezen jelszavaknak, ezen helyesen kimondott elveknek, helyesen formulázott törekvéseknek a tények aztán valóban meg is feleljenek. {Helyeslés balfelöl.) Ezek azok, t. ház, melyeket én e felirati javaslathoz és ebben a keretben fel akartam hozni. Miután azonban t. barátaim a függetlenségi párton is megemlékeztek rólunk, már csak viszonzásul is és kapcsolatban ezekkel én is megemlékezzem épen a hadsereg ügyére vonatkozó, a mi feliratunkkal kapcsolatban tett nyilatkozatukról. Azt mondta egyik képviselő ur, hogy nem elegendő és nem hatályos az az alkotmány tiszteletének biztosítására, a mit mi feliratunkban sürgetünk. És itt engedjék meg, hogy figyelmüket egész egyszerűen felhívjam egy körülményre, a melyből nekünk szemrehányást tesznek. A hadsereg ketté választása igazolható minden más okkal, igazolható minden más politikával, — annak bírálatába én most bocsátkozni nem akarok, — de nem igazolható azzal, hogy a kettéválasztás által az ilynemű collisió lehetősége polgárok és hadsereg közt ki van zárva és meg van gyógyítva. Én emlékeztetem t. képviselőtársamat minden monarchia történetére, mely állandó hadsereggel bir. Minden monarchia történetének nem egy időpontja volt, midőn azon forradalmi, azon alkotmányellenes, azon felforgató tan hirdettetett, hogy a hadsereget csak a fejedelem iránti eskü köti és az ország és annak intézményei, alkotmánya irányában a hadseregnek kötelességei nincsenek. Minden monarchiában előállott ezen eset, daczára annak, hogy azok hadserege nem közös, nem két állam nemzetéből összetett hadsereg, hanem az önök felfogása értelmében, nemzeti hadsereg vala. És ezen bajnak orvoslása nem állott egyébben, mint abban, hogy a legfőbb kormányzat, a polgári és katonai kormányzat és az összes törvényhozás mindinkább terjesztették példaadás, intézkedés által azon szellemet a hadseregben, mely a hadsereget az alkotmányos intézményekkel nemcsak kibékítette, de mely megteremtette benne azon érzelmet, hogy ő maga is alkotmányos intézmény és csak. az alkotmány keretén belül létezhet. {Igaz! Ugy van! a bal- és jobboldalon) Mielőtt befejezném beszédemet, még arra az ellenvetésre kell megfelelnem, melyet a mi feliratunk ellen felhozott — gondolom — az előttem szólott képviselő ur és mely abban áll, hogy ő megvizsgálván a két feliratot, a többségét és a közjogi alapon álló ellenzékét, azokban lényeges eltéréseket nem lát. Erre nézve engedje meg a t. ház kifejeznem, hogy nem részleteket fejtegetve, hanem a felfogás lényegét tekintve, attól a felirattól, mely a trónbeszédben lefektetett felfogását a politikai helyzetnek, mely a írónbeszédből kivilágló általános politikai irányát a kormánynak feltétlenül helyesli, a mi feliratunk egész terjedelmében, minden ízében annak az indokolását foglalja magában, hogy mi az évről évre való élés politikája helyébe egy, körvonalaiban, elveiben, határozottan összefüggő politikát akarunk helyezni. Ha ez nem lényeges, nem elvi különbség, akkor én nem látok ellentétek lehetőségét egy politikai alapon álló pártnál sem. {Igaz! ügy van! a baloldalon.) És az is tévedés, az előttem szólott képviselő ur részéről, mintha mi azon határozatlanságot, mely a trónbeszédben a felkarolandó reformokra nézve nyilvánul: feliratunkban pártolni akartuk volna. Mi igenis önirányünk tekintetében, a mennyiben ez az ellenzéket illeti és a mennyiben az az ellenzéknek kötelessége, a kellő határozottsággal nyilatkozunk; de azt határozottan ki kell emelnem, hogy erre nézve mások a kormány és kormánypártnak és mások az ellenzéknek kötelességei. {Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A kormánynyal, mely tényleg vezeti a nemzetet, melynek rendelkezésére áll minden, a minek ismerete és felhasználása mellett egyedül lehetséges a feladatok megoldására rendszabályokat tervezni: nem szabad párhuzamba helyezni e kötelességek tekintetében az ellenzéket, melynek főkötelessége mindig az ellenőrzés marad. Amannak kell véleményének lenni minden kérdésről, kell tervének lenni az ország minden szükségeinek lehető kielégítésére: {Igaz ! Ügy van ! a baloldalon) de a szerepeknek legfonákabb összecserélése