Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

W&e !2. ors/.ASTDS ülés embert s eszembe jut itt az, a mit Voltaire mondott Rousseau egy könyvéről, melyben ez nagyon dicsőítette az emberiség őäállapotát, azt mondja, ezen szép szavak annyira megvesztegetik, hogy majdnem négy kéz láb járna. A t. előadó ur szavai is könnyen megvesztegethetik a hallgatót, de engedje meg a t. ház, ha mi egyhamar nem mondunk le a kritika jogáról s azt kérdezzük a „Wehr-Zeitung"-gal együtt, hogy melyik alkotmány iránt van a közös hadsereg hűségre kötelezve, — hamar a fejedelem esküjében benne van a hadsereg esküje —- azt kérdezzük a „WehrZeitung"-gal, hogy az osztrák alkotmánynak vagy a magyar alkotmánynak tartozik az a katona hűséggel? (Tetszés a szélső baloldalon.) Ha csak azt látjuk, t. ház, hogy mily rendkívüli fontosságot fektetett a bécsi udvar arra, hogy megóvja a hadsereg egységét, ha látjuk, hogy mily megközelíthetetlen várrá tették épen a hadsereget, akkor ez magában felvilágosít a helyzet valódi természetéről. T. ház! Valóban azt találom, hogy az egységes osztrák eszme nagyon előnyös alkura lépett a nemzettel. A bécsi udvarnak nem volt teljes sikere a nemzet joga ellenében, a meddig csak a nyers erő állt a jog ellen. Ezt sikerült épen szerencsésen megváltoztatni a hadsereg intéző köreinek. Már Talleyrand mondta, hogy mindent lehet tenni a szuronyokkal, de azokra leülni nem lehet. Ezt a kérdést mi köztünk szerencsésen megoldották. A jogot sikerült bérükbe veuni, a mi pedig magát a leülést illett, ide tettek a parliamentbe kilencz bársonyszéket, a hol épen a bécsi hatalom ügyvédjei leülhetnek és szónokolhatnak a nemzet előtt. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső balon.) Nem fogja talán rossz néven venni a t. ház, ha egy történelmi reminescentiát fogok felidézni, nem régi az, épen csak pártéletlink köréből való. (Bálijuk!) Ghyczy Kálmán, mikor már elvesztette a balközép régi politikája iránti hitét, mikor már semmi egyébre nem fektetett súlyt, csak arra, hogy a Deák-párttal a kiegyezést sikerüljön létrehozni, 1872. szeptember 7-én a pártkörben kifejtette azon feltételeket, melyek alapján ő a Deák párttal a kiegyezést lehetségesnek tartja. Ezek közt ő lényeges elengedhetlen feltételnek nyilvánította az önálló hadsereget. Engedje meg a t. ház, hogy idézzem szavait. (Halljuk!) s itt újra kiemelem, hogy Grhyczy Kálmán ezen nyilatkozatát már akkor tette, midőn a dolgokat nem tekintette semmi más szempontból, csakhogy a Deák-párttal, az akkori többséggel a kiegyezést sikerűijön végrehajtani. Azt mondta akkor, hogy „az országnak magyar hadserege a pragmaticasanctiónak s a fennálló akár közös és együttes, október 15. 188). akár kölcsöuöa védelmi kötelezettségnek megsértése nélkül lehet, ez iránt nézetemet már előbb kifejtettem ; arról pedig erősen meg vagyok győződve, hogy a nemzet a magyar hadsereg létesítésének követelésétől soha nem álland el; s van is mód, a melyen a nemzetnek ezen kívánalma a monarchia akár kül-, akár belbiztonságának veszélye nélkül teljesíthető." Ea;y másik helyen meg ezt mondja. S itt nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi minister ur nincs jelen, men szeretném figyelmébe ajánlani, ha még egyszer vádolná a magyar ifjakat, hogy nem szívesen lépnek a közös hadseregbe, Grhyczy Kálmán ezeket mondta: „A legfőbb figyelmet mindazon által e részben azon tekintet érdemli, melyre kellő súlyt fektetni úgy az országnak, mint a felséges uralkodó háznak érdekében van; s ez az, hogy a haza és királyi trón védelmére megingathatlan hazafiúi lelkesedéssel kész hadseregre s a hadseregek harczképességéaek egyik fő kellékére: mivelt ifjaink fegyver alá leendő önkénytes tódulására a magyar hadsereg létesítése nélkül, bárminemu más kísérletek tétessenek is, e czélra számítanunk nem lehet." (Ugy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Ezek a nyilatkozatok a kishitűség hatása alatr, keletkeztek. Grhyczy Kálmánnak akkori fejtegetései már egy teljesen meghasonlott lelkiismeretről tettek tanúságot. De a sötét utón, melyen a balközép elvtagadása megtörtént, ez az utolsó világos pont. (Tetszésnyilatkozatok a szélső haloldalon) Ezen nyilatkozatban megtaláljuk még az elvet, megtaláljuk az igazi nemzeti gondolkozású államférfim öntudatot, a ki nem vesztette el teljesen érzékét a dolgok realitása iránt. En ezen nyilatkozatokat igen érdekeseknek találtam épen azért, mert kiegyezés czéijából voltak mondva és kitüntetik azt, mily rendkívüli súlyt fektetett Grhycay Kálmán akkor még a hadsereg kérdésére. Valóságos cardinális kérdésnek tekintette és minden egyéb engedményt, melyet a közjogi egyezség híveinek tett, azzal indokolta, hogy az önálló hadsereg megszerzése után minden egyéb engedmény megszűnik az ország önállóságára nézve veszélyesnek lenni. S ne kigyjék azt, hogy mi, kik a ház e részén ülünk, a politikát, akár az önállóság kérdését is tisztán dogmaticus szempontból tekintjük. Önök megtalálják váiaszfeliraü javaslatunkban, hogy az önálló hadsereg és az önálló vámterület kérdései különösen ki vannak emelve. Nem mintha ezek a teljes önállóságot biztosítanák, de annyi bizonyos, hogy a közjogi egyezség elleni kifogásaink fele elesnék, ha legalább a történelmi fejlődés szabadságát látnók benne biztosítva. Azért mert a hadsereg kérdése valóban cardinális kérdés, sok egyéb kérdést eny-