Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-12
12. orsatíigos ülés iittéííir 15. 1881. 115 hébben lehelne megítélni, ha legalább biztos volna a nemzet a felől, hogy minden válság és a jövő minden eshetőségei közt rendelkezni foM- a nemzet minden erejével, hogy ha legalább szabadon és teljesen függetlenül rendelkezhetnék a hadsereg felett. Ezt találjuk mi a hadsereg kérdésében. Addig, mig hadseregek léteznek — és ősidőktől fogva mindig léteztek — a hadseregben találtuk meg az állami lét concentratióját. S az a közjogi egyezségnek legnagyobb hibája, hogy a fejlődést teljesen ellenkező irályba hajtja. Hanem a ministerelnök nrnak mindig az volt politikája, hogy nagy dolgok ellen kis eszközökkel gondolt harczolni; azt hiszi, hogy mindezen kérdéseken minden tapasztalás után taktika segélyével áteshetünk. Én azt hiszem, t. ház, bátran hivatkoztatom, hogy a nemzet már más meggyőződésre jutott; a nemzet felismerte, hogy az alakoskodás ideje lejárt, hogy nem segítünk semmit a dolgokon, ha más nevet adunk nekik. A t. ministerelnök ur igen érdekes magyarázatokba bocsátkozott a mi megszaporodásunk jelentőségéről. Nagyon kár volt Urváry t. képviselőtársamnak tagadni, hogy a hajdani balközép közjogi ellenzék volt. Én ellenkezőleg igenis azt mondom, hogy közjogi ellenzék volt es ha vezérei talán nem is voltak ezzel teljesen tisztában, annyi bizonyos, hogy az ország választó közönsége közjogi ellenzéknek tartotta. Én tehát ezt teljesen elfogadom. {Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondotta ugyan a ministerelnök ur, hogy a fúziónak nem volt ezélja a közjogi ellenzéket elenyésztem!. T. ház! Ez csak játék a fogalmakkal. Annyi bizonyos, hogy a ministerelnök ur politikáját nagyobb vereség nem érhette, mint az, hogy a közjogi ellenzék a fuzio óta megszaporodott. Consta tálhatjuk, hogy a fuzio erkölcsi hatása elenyészett és ez volt a legnagyobb veszedelem, a mely minket a fúzió által fenyegetett. Attól kellett tartanunk, hogy azon ürügy-tanok, melyek indokolták a fúziót, örökre meg fogják mérgezni a nemzet lelkületét. Hisz érezzük még most is gyászos hatását; látjuk magunk körül most is a közszellem hanyatlását. A t. ház nem fogja maga előtt eltitkolni, a jelenlegi tanácskozások első benyomását a közvéleményre, az, hogy a szivek kialudtak és semmi magasztosabb felbuzdulásra többé nem képesek. Mindenütt tapasztaljuk most is még azt a szellemi ragályt, azt a csapást, melyet az előbbi nemzedékek nem ismertek ; de azért az ország nem került még egészen a ministerelnök ur kezére, (Derültség) ezt szerencsésen bebizonyítottuk. Az alvó közszellem megett, mely a jelenlegi kormányzást elfogadja — bár nincs iránta bizalma — látjuk föltámadni az igazi közszellemet, az ország igazi véleményét és meg is vagyunk róla győződve, hogy jő egy nap, melyen e közszellem teljesen a mienk lesz. (Ugy van! a szélső halon.) A ministerelnök ur már a múlt országgyűlésen mondotta, hogy a közjogi ellenzék csak 70 körül jár, mig a fuzio Í előtt 150-re ment száma. Ma már 100 körül járunk, no s a ministerelnök ur épen nem tud többet mondani, csakhogy az előbbi összehasonlítást újra megteszi. Én, t. ház, talán határozottan vitathatom ez ellenében, hogy nem képzelhetni nagyobb eredményt annál, mint hogy most a közjogi ellenzék megszaporodott; mert ebben látjuk világosan a közvéleménynek igazi nyilvánul ásat. Többségre nem jutottunk, az előbbi számot sem értük el. Ez mind igaz, hanem uraim, a választási szabadság themáját nagyon kényes érinteni. (Bálijuk!) Én, t. ház, az eddig tett tapasztalatok után majdnem arra a végleges meggyőződésre jutottam, hogy Magyarországon az ellenzék soha diadalt nyerni nem fog, hogy Magyarországon választásokkal a kormányt megbuktatni nem lehet. Ez nem új dolog; mondhatom, hogy ez a meggyőződés régóta uralkodik a közérzületen és ez magyarázza meg a mi pártéletünk sajátságos mozzanatait. Már ebből a meggyőződésből indokolta Ghyczi Kálmán 1872-ben a fuziot, mikor kijelentette azt, hogy a kormányhatalom ellenében többségre jutni nem lehet. Ebből a meggyőződésből folyólag hirdették a balközép vezérei később a taktikai eljárás szükségét azt mondva, hogy csak taktika által lehet az ellenzéknek kormányra jutni, választás utján sohasem. Hát, bizonyít-e ez egyebet, mint hogy van egy szent kötelesség, a mit mindennap lelkünk elé kell idéznünk és ez az, hogy a választók szabadságát biztosítsuk; itt e ház falára lángoló betűkkel kellene felimi a „Menc-tekeb ufarsin" szavakat, (Helyeslés a szélső baloldalon) vagy tűrheti-e a nemzet sokáig, hogy a közszellemnek forrásait minden választásnál megmérgezzék? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. kormányelnök ur ugyan tagadta azt, hogy pressio történt volna. Ámde ezek felett a kormányelnök úrral nem lehet vitatkozni; ezt a 1 dolgot teljesen reábíznám Bihar vármegyének I tisztviselőire. Ha a t. kormányeinök ur arra hivatkozott, hogy jelenleg megnyerték a magyar városokat és épen a magyar városokban győzedelmeskedtek az ellenzék felett, hát én erre saját tapasztalatomból azt mondhatom, hogy jártam akkor lent a magyar vidékeken, Holclmezővásárhelyen stb., láttam a házak falára ragasztott hirdetményeket, olvastam újságezikkeket, de nem láttam bennök egyetlen szót sem a kormánypártról és a kormánypárti elvekről; 15*
