Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

106 12. országos ülés oktébor 15 1881. T. ház! Én, a ki egész határozottsággal hi­báztatom, sőt kárhoztatom azon politikát, melyet a jelenlegi kormány e haza nem magyar ajkü pol­gáraival szemben követ, mégis kénytelen vagyok be­szédem befejezéséül egy pár észrevételt tenni Polit úrral szemben is. Én abból a felfogásból indulok ki, hogy Polit képviselő urnák őszinte szándéka van e haza nem magyar ajkú polgárainak érdekeit előmozdítani, mert nem lehet és nem szabad abban kételkedni, hogy őt teljes loyalitás, teljes jóhiszemű­ség vezérli. De legyen szabad őt arra figyelmez­tetnem, hogy azon feladatot talán nem egészen gyakorlatilag fogja fel, ha, mint eddig, csak minden érben egyszer száll le hozzánk, fényes és feltűnést keltő beszédet mond egészen abstract dolgokról és azután ismét elszárnyal körünkből, nem törődik többé a magyar állam és a magyar parlament ügye-bajával. Én nem tartom czéíszerunek ven­dégszerepelni, különösen arra nézve, ki egy ilyen nagy kérdésnek megoldását tűzte ki zászlójára. Én azt hiszem, hogy nem létezik az erkölcsvilág­ban hatásosabb eszköz a szellemi kibékítés és megnemesítésre, mint a közös munka, a közre­működés. Ha Polit képviselő ur igyekezne részt venni a törvényhozás munkájában, ha itt minden egyes, az állam megszilárdítására, reformnlására, fejlesztésére szükséges kérdések tárgyalásában részt venne és mutatná, hogy soliditást érez ezen állam teendőivel és helyzetével, akkor sokkal szí­vesebben hinnék el e ház tagjai azon szavakat és Ígéreteket, melyeket tőle itt hallottunk. Mert őszin­tén megvallom, nagyon kellemesen ütötte meg füleimet azon meleg hang, melylyel ä képviselő ur az állam ügyeiről szólt, igen kellemesen érintett engemet a hang, csak jó lesz szó helyett tettekkel, rendszeres munkával bebizonyítani, hogy valóban ugy érez, a mint szól. Mert valamint mi soha sem bíztunk és ma sem bízunk azon phrasisokban, a melylyel megnyugtatni igyekszenek a kormány padjairól, ugy jó lesz ami részünkről nem csupán szavakkal, hanem tettekkel bebizonyítani, hogy e haza nem magyar ajkú polgárai erezik a kötelessé­get, miszerint ezen állam felépítésében, megszilár­dításában, komolyan és részletesen részt vegyenek. Ezen kérdések abstracte és átalános előadása nem fogja a kellő megoldást találni, azokat nem ilyen ünnepélyes alkalommal, mint a válaszfelirafi vita, hanem egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával kell felhozni és behatóan indokolni. Bennem mindig él az a remény, hogy ilyen jó akarattal lehet a dolgokat kellő üdvös eredményre vezetni; a naponkinti közreműködés által meg fog­juk ismerni kölcsönösen egymást, igen sok előíté­letről és félszeg nézetről kölcsönösen le fogunk mondani és lassanként egymás iránt táplálni fogjuk azon bizalmat is, mely nélkül ezen par excellence bonae fidei negotium nem is gondolható. T. ház! Azon sajnos sötétségen, melyet ezen ügyre borított a jelenlegi kormány, átfénylik egy reménysugár, reménysugara azon tapasztalatnak, hogy azon felfogás, a mely jellemzi a minister­elnök urnák nemzetiségi politikáját, nem átalános felfogása a magyar nemzetnek; mert ámbár a mi­nisterelnök ur prototypje a magyar nemzet árny­oldalainak mégis létezik a jelenlegi ministerelnök ur eszme- és színkörén kivül is magyar eszme, magyar érzelem, magyar statusférfiui belátás és elszántság. A ki ezen viszonynak a fejlődését éber figye­lemmel kisérte, emlékesni fog, hogy Deák Ferenez­nek amaz emlékezetes arany szava, miszerint meg kell kedveltetni a magyar viszonyokat e haza nem magyar ajkú polgáraival, hogy az visszhangot ta­lált a háznak egy pártjában és kifejezést talált választási kiáltványában is, a hol ki volt jelentve. Mi —• értem a mérsékelt ellenzéket — e haza nem magyar ajkú polgárainak törvényes jogait és hazafiúi törekvéseit tiszteljük és védeni fogjuk. Ezen ígéretnek és törekvésnek, lehet mondani, rész­beli teljesítése ki van jelölve az előbbi napokban gr. Apponyi társam által benyújtott határozati ja­vaslat egyes passusaiban, a melyek azt az eszmét fejtegetik, hogy nem kén} 7 szer által kell össze­forrasztani a haza polgárait, hanem tehetséges, be­csületes közigazgatással és az által, hogy e haza minden polgárában felköltsük azt a meggyőződést, miszerint az ő érdekei, törekvései elismerve és képviselve vannak, ugy a haza törvényeiben, mint a kormányzat intézkedéseiben is. Azon eszme, hogy keltsük a solidaritás érzetét e haza minden polgárában az által , hogy minden loyális érdekét ápoljuk és támogassuk, ezen eszme. bennem azt a határozott tudatot költötte fel, hogy nem lehet, nem szabad kétségbeesnünk a nemzeti­ségi kérdésnek üdvös, loyalis, igazságos megoldása iránt, hogy van e házban egy elem, mely ezzel a kérdéssel komolyan, loyalisan, bölcs belátással foglalkozik; és miután ezt a felfogást találtam azon határozati javaslatban, a melyet gr. Apponyi Albert képviselőtársam beterjesztett és miután e feliratban kifejtett kormányzat és igazgatási esz­méket osztom én azon határozati javaslatot szíve­sen elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (He­lyeslés a baloldalon.) Polonyi Géza,: (Halljuk!) T. képviselőház! Akkor, midőn felszólalásommal az előttem szólott igen t. képsvielő ur által már amúgy is kifárasztott figyelmüket, habár csak rövid időre, én is igénybe veszem, teszem ezt azért, hogy álláspontomat egy­némely kérdésekben jelezzem ; teszem ezt azért, hogy szavazatomat indokoljam; teszem végül azért, hogy egynémelyekre, amelyek a vita során elmondattak, én is reflektáljak. (Halljuk!) Azt mondotta a t. előadó ur és ezt hangsu­lyozá, hogy ez az országgyűlés már nem gra­vamioalis. Én, t. ház, ezen felfogásban nem osztó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom