Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-12
12 országos ülés október 15. 1881. 107 zom s ugy látom, hogy a felirati vita is az ellenkezőt bizonyítja. Bizony, bizony, gravaminális országgyűlés ez is. Csak egy kis szerepcsere vsai az egészben. (Halljuk!) Azelőtt gravamináltunk a királynak, néha a király ellen is. Most gravaminálunk a kormány ellen s mint az igen tisztelt ministerelnök ur megjegyezte, hogy nem ritkán még a személyek ellen is:és első sorban ez az, t. ház, a mi engemet felszólalásra késztet. (Halljuk!) Urváry Lajos igen t. képviselő ur ellenzéki politikáját tegnap azzal kezdé. hogy az igen t. minister urakat sorra gratulálta, az egyiknek ngy, mint a másiknak bókolt. Igaz, hogy a bonvédelmi minister úrról, a ki pedig talán a honvédség intézményének fejlesztéseért épen megérdemelte volna, mondom erről egészen megfeledkezett. Elmondta azonban, hogy mily szerenesés kézzel dolgozik a pénzügynnnister ur és mily nagy érdemei vannak a közoktatásügyi minister urnák a népnevelés és a magyarosodás érdekében. Én, t. ház, nem veszem rósz néven, ha egy ellenzéki férfiú a kormány férfiainak gratulál. Nekik jól esik, nekem pedig nem fáj! de mégis csak furcsának találom és a syllogismus minden törvényeivel ellenkezőnek látom azt, hogy ha valaki itten az ország szine előtt, palám et publice, fényes nappal gratulál a kormány férfiainak és azokat ad personam megdicséri, mégis azon consequentiára jut, hogy nem az intézményekben van a hiba, hanem a személyekben. Nem tehetem ugyan, hogy ne adjam meg a t. képviselő urnák azon elégtételt, hogy ő azon pártnak, melynek nevében felszólalt, elveit és az azokból vonható következtetéseket hűen képviselte, mert hisz ugy hallottam, hogy ezen felszólalása az ő pártjának helyeslésével, sőt érjeiizésével is találkozott, de arra kérem a t. képviselő urat, hogy majdan, a jövendő választások idejében a „Pesti Napló" hasábjain ne vonja kétségbe azt, hogy a mérsékelt ellenzék személyes politikát űz. (Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! En, mint képviselő, e házba kötelességérzetemen kivül azon erős meggyőződést is hoztam magammal, hogy a bajok kutforrását ne a személyekben, hanem az intézményekben keressem. Bírálatom tárgyává én ennélfogva nem a személyeket teszem és a mig a személyek jelleme kifogás alá nem esik, nem az egyéneket, hanem azoknak a nyilvánosság elé tartozó tetteit és cselekedeteit birálandom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A személyes politika, t. ház, a haragon és gyűlölségen alapszik, ezGk pedig a politikában sem lehetnek jó tanácsadók, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki haragot és gyűlölséget vet, az békét nem arathat, pedig mi erre törekszünk (Helyeslés a szélső baloldalon) és épen azért én a társalgásra egyesült mérsékelt ellenzék (Derültség a szélső balon) felirati javaslatát el nem fogadom. De nem fogadom el a válaszfelirati bizottság által szerkesztett válaszfelirati javaslatot sem. Nem fogadom el pedig a következő okoknál fogva. (Halljuk !) Mielőtt magára a válaszfelirati javaslatra reflectálnék, a trónbeszédre van néhány észrevételem. „örömünkre szolgál — így szól a trónbeszéd — nyilváníthatni, f bogy a hatalmak kölcsönös jóakarata, mely eddig lehetővé tette az időnkint felmerült kérdéseknek békés utón mea;oldását, ma is fenáll", következik azután, hogy a fejedelem biztat bennünket azzal, hogy a béke zavartalan lesz. Én, t. ház, ezen kérdéssel kívánok első sorban foglalkozai s a trónbeszédnek ezen részét többi részétői lényegesen megkülönböztetem. Ugy látom t. ház, hogy itt nem a kormány, nem annak tanácsosai beszélnek a nemzethez, hanem itt a fejedelem szól, az a jóságos, az az atyáskodó fejedelem biztat bennünket azzal, hogy három évig a béke áldásait élvezhetjük és dolgozhatunk. De nem is lehet az máskép, t. ház, mert hisz íít külpolitikáról van szó, már pedig a magyar kormánynak jelenlegi közjogi helyzetünkben a külügyi politikához vajmi kevés köze van. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van!) Ügy tekintem tehát ezt, hogy a fejedelem szól a nemzethez s azért ezt oly szentségnek tartom, melyben kételkedni én részemről tiszteletlenségnek tenném. Hiszem és vallom, hogy ez a béke három évig megzavartatni nem fog. De mi történik t. ház? Azok az újságíró rósz nyelvek már most is azt irják, hogy nemsokára a hadügyi budget felemelésével fogunk foglalkozni. Nem hiszem, hogy a kormány csakugyan megtegye azt, hogy a fejedelem biztató ígérete iránt igyekezzék a nemzetben kételyeket ébreszteni, hogy a hadügyi budget felemelésével elő merjen állni. De ha megtenné ezt, bizom az önök bölcsességében, hazafiságában, bizom abban, hogy önök még több loyalitással viseltetnek a fejedelem iránt, mint mi és nem fogják megengedni azt, hogy ez utón maga a fejedelem iránti bizalom is megiügattassék. (Helyeslés a, szélső balon,) Megragadom egyúttal az alkalmat arra, hogy itt az actualis, a gyakorlati politika terén egy nézetet érvényesítsek. Ha igaz, ha szabad remélnünk, hogy három éven át a béke megzavartatni nem fog, akkor, t. ház, hálásabb munkával nem foglalkozhatnánk, mint hogy parlamenti működésünket azon kezdenó'k, hogy a kormányt felkérjük, hogy a hadsereg létszámának leszállítása iránt a kellő intézkedéseket t egye meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg vagyok 14*
