Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-11
11. országfis ülé 1 ? október 11. 1881. 93 Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy talán mélyebben belebocsátkoztam a tárgyba, {Halljuk ! Halljuk!) hanem én azt hiszem, mindjárt az első alkalommal, midőn ilyen világos alkotmány- és törvényellenes dolog terjesztetik élőnkbe, kötelességünk felszólalni. {Helyeslés szélső balfelöl.) Legyen szabad most áttérnem a trónbeszédnek egy másik fontos részére, egy inkább lucus a non lucendo külügyi passusra. A mi a külügyi dolgokat illeti, hát általános biztosítás foglaltatik a trónbeszédben arra nézve, hogy a béke nem fog megzavartatni, hogy nyugodtan fogunk dolgozhatni a béke aegise alatt. Hanem az ilyen elbánás a külügyekkel, szemben a magyar országgjniléssel azt akarja jelenteni: nektek semmi közötök a külügyekhez. (Ellenmondás jobbról.) Már pedig azt hiszem, hogy az ellenkezik az alkotmányossággal, ellenkezik azon helyzettel, melyet Magyarország a monarchiában elfoglal, de ellenkezik magával az 1867 : XII. t.-czikkel, mely határozottan azt, mondja, hogy a két ministerium hozzájárulásával kezelendők a külügyek ; tehát azért is szükséges, hogy a képviselőház megvitassa a külügyeket, hogy azután a ministeriumot, a külügyekre gyakorolt befolyására nézve felelősségre vonhassa, Azt mondja a trónbeszéd, hogy mi nyugodtan fogjuk élvezhetni a béke áldásait. És itt nem zárkózhaíom el azon kérdés elől: igaz az, hogy mi élvezni fogjuk a béke áldásait? Más országokban, melyek szervezett közjogi helyzettel és rendezett nemzetgazdasági viszonynyal bírnak, ott valóban áldás a béke, hiszen a boldogulásra nem is kell egyéb, minthogy az ember háborítlanul dolgozhassák. Nálunk, fájdalom, nem ez az eset; mi a legnagyobb béke idején tespedünk, nekünk sorvadás jut oszosztályrészüí; a haladás, mely a külföldön visszatarthat] an, mutatkozik, eljut hullámaiban hozzánk is, de valóban életerős haladás nálunk egyáltalában lehetetlen, {ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja, hogy a béke háborítatlanul fenn fog maradni. De hát hihetünk-e egészen a béke háborítatlan fenmaradásában? Mire állapítják e hitet? Hisznek a béke háborítatlan fenmaradásában azért, mert a három császár-szövetség ismét létre jött. Azt hiszem, hogy a három császár-szövetség maga egy hadüzenet a békének; {Ugy van balfelöl) ezt tapasztaltuk rég idő óta, mert hiszen a három csäszárszövetségnek régi históriája van. Azt tapasztaltuk, hogy a három császár-szövetség, mint egy nagy európai hatalom, vagy egyes ország feldarabolását, vagy egyes nemzetek szabadságának elnyomását okozta. Nem is kell messze mennünk, maga az utolsó török háború, azon változás, a mely a Balkán félszigeten létre jött, a három császárszövetségnek következménye. Azt mondja a trónbeszéd, hogy a béke biztosítva van a hatalmak kölcsönös jóakarata által. Ezen kölcsönös jóakarat megtette már a maga szárnypróbálásait: békés utón rendezte Montenegró ügyeit, a görög-török határ-igazitásnak a kérdését. De hát ki tudja, hogy most már nem fog-e az következni, hogy majd a hatalmak kölcsönös egyetértéssel fogják feldarabolni Törökországot? Ha figyelembe veszszük külügyi viszonyainkat, ettől valóban tartanunk kell. Hiszen látjuk, hogy világszerte mindenütt Törökország feldarabolására vannak az elmék irányulva. Már nemcsak fejedelmek és és ministerek conspirálnak Törökország fennállása ellen, de bele mennek ebbe a conspiratióba maguk a népek is. Angliában nyíltan beszélnek Törökország felosztásáról; tudjuk, hogy Oroszországnak állaadó törekvése Konstantinápoly elfoglalása; maga a franczia respublica, ezen oly józan, reaíisticus felfogású respublica, mely teljesen eltérni látszik az első franczia köztársaságnak idealisticus felfogásától a népek szabadságát illetőleg, úgy látszik, ez sem akar roszszabb lenni a többinél: kivetette hálóját Tunisra, Egyptomra, egyesülten az angollal; és végre Ausztria, melylyel erőszakosanfűzték össze Magyarországot, mely szárazon vitte el azon, saját népein elkövetett csinyt Bosznia elfoglalásával, melyet ezért még nem ért utói a sánta lábon járó büntetés, vájjon nem kapott-e vérszemet és nem látja-e elérkezettnek azt az időt, melyben három évvel ezelőtt inaugurált politikáját folytathassa? Ennek daczára a válaszfelirati javaslat azt mondja, hogy „ az a nyugalom,mely hazánkat körülveszi". Eu azt látom, t. ház, hogy nem a nyugalom tényezőivel, hanem puskaporos hordóval van Magyarország körülvéve, és saját kebelünkben, a hatalom ambitióinak növekedésében, tartománycsempészeti törekvéseiben van meg az az akna, mely a világbékét veszélyezteti. Ily körülmények között nekünk, t. ház, nem az a feladatunk, hogy mi egyszerűen utána gagyogjuk a trónbeszédnek a béke biztosításáról szóló phrasisait; nekünk nem szabad elfogadni, a mi tőlünk követeltetik : hogy t. i. mi ne is foglalkozzunk egyébbel, mint saját belügyünk miseriáival, húzzuk be magunkat, mint a csiga házába és ne háborgassuk a hatalmasak círknlusait azzal, hogy külügyi dolgokat feszegetünk. Nekünk kötelességünk foglalkozni a külügyekkel, kötelességünk megkérdezni a hatalmat, hogy mit akar, mert a dolog a mi bőrünkre megy; és nekünk érvényesíteni kell ezen a téren is, mert ennél vitalisabb érdekünk nincs, azon elvet, hogy : semmit rólunk nélkülünk. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Különösen a mi Saloniki elfoglalásának kérdéseit illeti, melylyel az egész világ tele van, meg kell kérdezni: mi van abban? Saloniki elfoglalása, nagyon természetes, nem menne másképen, csak úgy, hogy más hatalmak is elven-
