Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-405

405. országos ülés májns 25. 1881. 35 (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De menjünk a dolog lényegére. (Halljuk!) Előre bocsátom, hogy bár a ház minden pártjá­ból sok tagot tudok, kik nem tartják a parla­mentarismus szempontjából helyesnek, én kellő módon behozva a magam részéről egyénileg a Curia bíráskodását — kellő korlátok között mondom, — a képviselőválasztások felett helyes­nek tartom. De vegyük ma a helyzetet. Ha meg­hozatik a törvény, az, mint ez kifejtetett, ezen választásokra már aplicábilis nem lehet. Mert, ha csak a ház minden hatalmat ki nem akar a kezéből ereszteni, e törvényt meg nem hozhatja a nélkül, hogy a házszabályokban és más intéz­ményekben meg ne történjenek azon módosítások, melyeknek megtörténte az idő előrehaladott voltá­nál fogva ma már nem lehetséges. Tehát a tör­vényjavaslatnak a napirendről levétele már csak ezen szempontnál fogva sem érdemli meg azon kemény Ítéletet, melyet Irányi képviselő ur el­mondott, mert a legközelebbi választásokra, ha a törvény mégis alkottatnék, az eredmény ugyan­az maradna. (Ugy van! jobbfelöl.) De menjünk tovább ezen ügy történetében. 1874-ben a kormánynak kötelességévé tette a törvény egy ily javaslat készítését. A kormány a javaslatot a közelebbi országgyűlési folyam alatt benyújtotta. Akkor nem a napirendről véte­tett le, hanem a háznak — a különböző pártok­ból alakult — többsége elvetette. Ily viszonyok koztt a kormány bátran hihette, sőt talán a tények ugy is vannak, hogy ha a szoros, a törvénybe iktatott kötelességét veszi, annak 1877-ben, ille­tőleg 1878-ben eleget tett. De mi történt tovább? Vájjon ha a képviselőház biráló bizottságai, melyek az 18'78-iki választások után eljártak, olyan törvénytisztelet nélküliek, olyan erő­szakoskodók, olyan igazságtalanok lettek volna a kérvénynyel megtámadott választások verificá­lásában, mint a t. képviselő ur most mondja, vájjon a képviselő ur maga is várt volna az országgyűlés utolsó szakáig azzal, hogy meg­sürgesse ezen törvényjavaslat beadását? Nem. Maga azon körülmény, hogy a legélesebb párt­tusák köztt az igazolási eljárás olyannak, mint a t. képviselő ur most mondja, feltüntetni még csak meg sem kisértetett; maga az, hogy ezen törvényjavaslat behozatala az utolsó perczig egy oldalról sem sürgettetett, bizonyíték, még pedig tényleges, nem szavakban rejlő bizonyíték a mellett, hogy azon eljárás olyan, minőnek a t. képviselő ur most feltünteti, nem volt. (Ugy van! jobb/elöl.) A kormány, mondom, hihette és azt hiszem alaposan, hogy miután e részben beterjesztett egy törvényjavaslatot, mely nem a napirendről levéte­tett, de elvettetett, törvényes kötelességének eleget tett; hihette a ház akkori szavazata után, hogy ezen kérdésnek ily módon megoldása a ház által nem kívántatik. Miudamellett a kíván­ság kifejeztetvén, nem késett a javaslatot mégis beterjeszteni. Ez volt a kormány eljárása, mely, azt hiszem, sem a t. képviselő ur, sem gr. Apponyi részéről a megtámadást nem érdemli. A mi most már a jelenlegi teendőt illeti: a t. képviselő ur szives volt azzal a jóslattal előállani, hogy ha ígér is valamit a kormány, fog rá alkalmat találni, hogy Ígérete alul kibúj­jék. Legyen, higyje a képviselő ur ezt; de arról az egyről biztosíthatom —és ez az, a miért felszólaltam — hogy ha a magam részéről belenyugszom is abba, hogy e törvényjavaslat most ne tárgyaltassék, bele­nyugszom pedig azért, mert — mint említem — a legközelebbi választásokra gyakorlati haszon­nal úgysem lehetne; senki jobban, mint én nem kívánhatja, hogy a kérdés valahára egy higgadt, nyugodt és tüzetes megvitatás utján dőljön el jobbra vagy balra; de dőljön el, hogy azután ez irányban tisztában lehessünk. Ugyanezért ünnepélyesen kijelentem a magam részéről, hogy ha a jövő választásoknak az volna az ered­ménye, hogy engem és e kormányt fog illetni a teendők .... Csanády Sándor (közbeszól): Isten őrizzen! (Élénk derültség jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Teljes joga van a képviselő urnak kívánni, hogy isten mentsen meg, épen ugy, mint nekem van jogom kívánni, hinni és remélni, hogy attól, hogy ő legyen hivatva ezt tenni, ezt a szegény országot az ur isten mentse meg! (Élénk derültség jobb­felől.) Csanády Sándor (közbeszól): Nem is akarok; de akkor sem lennék oly hitehagyott, mint ön. (Zaj é& derültség jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Teljes ünnepélyességgel ígérem, hogy ha a választások eredménye azt fogja mutatni, hogy én leszek hivatva és ezen kormány lesz hivatva ez irány­ban az initiativát kézbevenni, a curiai bírásko­dásra vonatkozó törvényjavaslat — előre meg­jegyzem, nem azon módosítások mindenikével, melyeket a jogügyi bizottság tett, mert ha az elvet helyeslem is, azok jó részét nem tartom helyeseknek, — a jövő első ülésszak folyamán okvetetlenül be fog terjesztetni. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Nincs kifogásom az ellen, hogy e nyilatkozatom nemcsak a naplóba, de a jegyző­könyvbe is felvétessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső': T. ház! A mi a szőnyegen levő törvényjavaslatra vonatkozó elhalasztása indít­ványt illeti, azt én nem pártolom és a kormányt minden hiba alól arra nézve, hogy az, a mit én is szükségesnek tartok, hogy ezen kérdés tü­zetes és komoly megbeszélés utján a házban

Next

/
Oldalképek
Tartalom