Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-405

86 405. országos ülés május 25, ISS1. el legyen intézve, hogy ez be nem következett, felmenteni nem lehet. Készemről a törvényjavaslatnak ellenevoltam és ellene leszek ezentúl is általánosságban. Határozottan megjegyzem ajconban Irányi D. képviselő úrral szemben,hogy e törvényjavaslatnál egészen tévesen, nem akarom mondani, meghamisítva fogja fel az álláspontot, hogy azoknak, a kik a parlament függetlenségének és erejének barátai, ezen törvényjavaslat mellett kell lenniök. Hivatkozom arra, hogy ezt egyetlen parlament sem adta ki Európában kezéből,csak azon parlament a melynek hatalma és ereje sőt túíhatalma a törvény-, hozás másik tényezőjével szemben, minden kételyen felül meg van szilárdulva. És mikor az an<.ol parlament ezt kezéből kiadta, tessék az összes tárgyalásokat megnézni, többek köztt azzal az indokolással is tette, hogy ma már felülről, a korona részérő] a parlament jogköre és hatalma ellen nem jöhet támadás és kényszer, vagy jogtalan befolyás és igy minden veszély nélkül kiadható a ház kezéből azon jog, hogy a Láz ügyeljen fel arra, hogy a választások törvényesen történtek-e? Ha a képviselő ur felfogása állana és használható volna azon kifejezés, hogy azokra, a kik e törvényjavaslatot nem pártolják, az ő általa felhozott német idézet áíl, akkor egé-iz Európában, sőt Angliában is, mig a parlament meg nem erősödött, nem volt a nemzetnek, a szabadságnak, a törvénynek igaz barátja. Hogy ezt feltenni képtelenség volna és hogy ezt mindenkinek, ki e törvényjavaslattal szemben állást foglalt el, vissza kell utasítania, ez bizonyítást nem igényel. (Helyeslések.) Megvallom, a dolog lényegébe való be nem hatolásra s azt nem érdeme után való megítélésre mutat ily módon akarni a törvényjavaslat fölött dönteni, azt ajánlani vagy elvetni. (Helyeslés bal- és iobbfelöl.) Vannak a törvényjavaslat érdeméből meríthető okok, méltóztassék arra a térre állani, azon azután találkozni fogunk. Ezt a dolog érdemére. Ezután ki kell jelentenem, t. ház, hogy én részemről a kormány mentségét teljesen alaptalannak tartom. A ministerelnök ur arra hivatkozik, hogy nem a komány hivatása volt e törvényjavaslatot előterjeszteni, mert hiszen egy másik országgyűlés — nem ez az országgyűlés, — ily törvényjavaslatot elvetett és mégis a jövő parlamentre nézve ő vállalkozik a törvényjavaslat előterjesztésére. Tehát két dolog közül az egyik áll : vagy át kell látni a ministerelnök urnak, hogy ily kérdésben is a kormánynak, mint a parlamenti többség vezérének kezdeményezési kötelességét teljesítenie kell, akkor ezen kötelesség nemcsak a jövő országgyűlésre illeti meg Őt, hogy megnyugtató Ígéretet tegyen, hanem állott volna erre az országgyűlésre is. Ha pedig nem terheli a kormányt, akkor mi alapon akar vállalkozni a jövő országgyűlésen a kedvezményezésre és akar ezen házban megnyugtató hatást előidézni. Ez az álláspontoknak cserélgetése opportunitás szerint, hogy a helyzet zavarából meneküljön; és az ily opportunitäsi cserélgetés azt bizonyítja, hogy a kormánynak ebben a kérdésben nincs elvi, hanem csak idők és körülmények szerinti álláspontja. És ki kell emelnem, hogy, a t. ministerelnök urnak saját vallomása szerint, miért a kormány oka annak, hogy ezt ä tárgyat csak kerülgető discussióval kísérgetjük, hanem érdemét nem fejtegetjük; ha a kormány egyszer arra határozta el magát, hogy ezt a törvényjavaslatot előterjeszti, tette volna már korábban — ezt én mondom — ezen törvényjavaslat elvi ellenzője, de akkor kellett volna minden esetre nem olyan kényelmes módon tenni, mint az igazságügyminister ur tette, hogy még azt sem vette consideratió alá, hogy vájjon a múlt országgyűlésen elvetett javaslat részletein változtatni kellene-e, de mindenesetre kötelessége lett volna a kormánynak a törvényjavaslatot ugy terjeszteni elő, hogy az, ha elfogadtatik, életbe léptethető is legyen; tehát mindazon intézkedések tervezésével kapcsolatban , melyek foganatosításához szükségesek, mert csak nem képzeli, hogy ez a ház azért akarja megalkotni — ha ugyan a többség elfogadja. — hogj

r ne lépjen életbe, vagy hogy a jövő országgyűlés után lépjen életbe. Tehát ezen másik hiba alól a kormányt egyátalán nem tudom felmenteni. S megvallom őszintén, egy másik törvényjavaslatnál, melyre én nagyobb súlyt fektetek, mely nagyobb, sürgősebb szükségnek felel meg, a polgári házasság szabályozásáról szóló törvényjavaslatnál is uasonló eljárást követett: oly késő időben terjesztette elő, hogy midőn a beterjesztés megtörtént, midőn a jogügyi bizottság felvette azt az általánosan szükségesnek ismert javaslatot, melyre nézve határozottan mondhatom, hogy a közvéleménynek különböző köreiben meg van a meggyőződés — már akkor előre volt látható, hogy a háznak nem lesz ideje, ha csak a tanácskozásokat oly időre kinyújtani nem akarjuk, hogy a választások az aratás közepére vagy utána essenek. A dolgoknak ily nemű elkésett előterjesztése, ez az, mi a kormány vezetési kötelezettségének megsértése, mely gyanút hárít a kormány azon akaratára, hogy ezen ügyekben való intézkedést nem csak Ígérgeti, de tárgyaltatni s eldöntetni akarja. És ezen vád alól a t. kormányt nem lehet fölmenteni sem ezen,séma polgári házasságot t-'rgyazó törvény javaslatra nézve. (Helyeslés balfelöl.) A mi egyébiránt a mitnster urnak megnyugtató igéretét illeti, ez az én személyemre első sorban nem vonatkozik, de bizonyos részben