Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-399

48 399 srszágis ülés május 16. 1881. 12 millió papirrente átadását: ez már magában kö­rülbelül 1 millió frtnyi veszteséget involvál az államra nézve. A t. pénzügyminister szives lesz talán azt mondani, a mint erre hivatkozás tör­ténik a pénzügyi bizottság jelentésében, hogy az államnak nem volt érdekében speculálni és bi­zonytalan árfolyamot kikötni. De bátor vagyok utalni az indokolásban foglalt azon szerződési pontra, mely szerint a további 13 millió, a jövő évi május havi átlagos árfolyamnál 2 és fél szá­zalékkal olcsóbban adatik át. Ezt ériem. Itt 2 és fél százalék provisió adatik a eonsortium­nak, hogy a papírokat egyszerre a piaczra ne dobja. De hogy ily két egészen eltérő rendszert méltóztatott elfogadni és hogy egyik, a mely a fix-ái folyamot állapítja meg, a mai viszonyok köztt már is 1 millió frtnyi vesztességet invol­vál, ez szerény nézetem szerint nagy mértékben lejebb^ szállítja ezen épitésnek olcsóságát. Én a magam részéről hajlandó vagyok azt elfogadni, hogy csakugyan a kormány mindent elkövetett, hogy a mostani viszonyok köztt a lehető legolcsóbban épitse ki ezen vasutat; és miután egyrészről a Szerbiával kötött vasúti conventió, másrészről pedig a budapest-zimonyi vasútnak kiépítésére nézve a t. ház által már elfogadott törvény kezeinket megköti, én meg­vallom, lehetőségét sem látnám annak, hogy a törvényjavaslatot ezen előzmények után el ne fogadjuk. Én részemről azt elfogadom, de annak kijelentése mellett, hogy a felmerült súlyos ag­godalmakat a t. minister ur előadásával elosz­latva egyáltalában nem látom. György Endre: T. ház! Mielőtt felszólalá­somban a dolog érdemére áttérnék, először is köszönetemet kell kifejeznem Helfy t. képviselő ur irányában, a ki ma oly nyilatkozatot tett, a melynek consequentiáját, azt hiszem, szives lesz annakidején elfogadni. Felszólalásából azt hiszem, ő elejtette örök időkre dat, a melyet I itt ő is annyiszor hangoztatott a kormánypárt s a régi Deákpárt ellen, nevezetesen a hires görbevasutak vádját. Ugyanis annak indokolására, hogy e törvényjavaslatot elfogadja, azt mondta, hogy a vasutak jövedelmezőségét csak készpénz­ben kiszámítani nem lehet, hanem a földbirtok árának emelkedését is tekintetbe kell venni. Hát ez minden más vasútra is áll s így a görbe­vasutak ellen emelt vád az ő részéről soha nem lehetett komoly. De kérem őt, hogy a másik consequcntiát is méltóztassék saját praemissáiból lehúzni, nevezetesen azt, hogy ha egy vasutra, a mely az államkincstárnak körülbelül két milliónyi évi megterheltetésével jár, reá méltóztatik sza­vazni, méltóztassék ennek consequentiájaképen az adótörvényjavaslatok ellen sem mutatni oly nagy ellenszenvet, a mint azt a fogyasztási adók tárgyában beuyujtott tör\ 7 ényjavas!atuál előtün­tette. Egyik a másiknak a következménye s ha terheket szavaznak meg, a fizetésképességről is gondoskodni kell. Áttérve magára a törvényjavaslatra, tisztán két dolgot akarok felemlíteni, a melyet már a bizott­ságban is volt alkalmam felhozni és a melyre választ sem akkor, sem most a t. minister ur nyilatkozatában nem kaptam. Egyik a csatlakozás kérdése. A berlini szer­ződés 10-ik czikkelyében az mondatik, hogy substituálni fogja Bulgária a portát mind­azon kötelezettségekre nézve, a melyeket a fényes porta monarchiánkkal szemben a vas­utak építése és kapcsolata tárgyában magára vállalt. Mondatik a szerződés végső alienájában, hogy egy conferentia fog összehivatni „pour regler ces questions". Időközben létrejött a ber­lini szerződés alapján a szerb conventió, a mely­nek zárjegyzőkönyvében a reánk nézve legfon­tosabb iránynak, a nis-konstantinápolyi iránynak, kiépítésére nésve a három évi határidő csak azon naptól mondatik számítandónak, a mikor Bulgáriával a csatlakozás iránt létrejött a szer­ződés. Tény az, hogy miután Bulgáriával ezen szerződés nem jött létre és a a conferentia ülé­sei után legalább a minister ur nyilatkozatából teljesen megnyugtató tudomást arra nézve, hogy ez meg fog történni, ma sem meríthettünk ; Bul­gária e kötelezettségét valószínűleg nem akarja elismerni és a mi kétségen kivül áll, minden esetre ez idő szerint még nem ismerte el. így tehát azon remények, a melyek a szerb vasúti conventió és még utóbb a budapest-zimo­nyi vasút kiépítésének megszavazása alkalmával fennforogtak, a konstantinápolyi irányra nézveezidő szerint teljesedetteknek általában nem mondhatók, sőt azokra nézve a kötelezettség az illető csatla­kozó államok részéről ez idő szerint meg nem állapítható, kivéve azon theoretikus becsű kötele­zettséget, mely a szerb vasúti conventió zár­jegyzőkönyvében foglaltatik, t. i. hogy ha Bul­gáriával létre jő a szerződés. Ennélfogva tehát azt hiszem, a minister ur­nak most hallott nyilatkozatából constatálható, hogy a pálya Nisch irányában legalább egy időre, — kétségtelen a mi akaratunk nélkül, — de zsákpálya lesz, Saloniki felé pedig szintén bizonytalan a török csatlakozás. Másik kérdés, melyet a bizottságban fel­vetni szereiscsém volt s a melyre szintén nem kaptam választ, az, hogy ha egyszer a szerb vasúti conventióban foglalt csatlakozás, — a mint méltóztatnak tudni, a conventióban nem mondatott ki határozottan a budapest-zimonyi ösz­szeköttetés, hanem csak Budapestnek Szerbiával való összeköttetéséről volt szó, tehát vagy a pan­csova-kikindai, vagy más egyenes kapcsolatról is — ha tehát, mondom, a conventióban a csat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom