Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-411

186 411, országos ülés május 31. 1881. nister ur ezen kérdésre nézve igen komolyan, nem mondom felelősségre vonatott, de e kérdésben tett rendelkezéseinek jogalapja iránt kérdőre vonatott, a túlsó oldalnak egyik jeles jogásza és egy kitűnő református tagja határozottan és ke reken kijelentették, hogy jogtalan és törvénytelen a minister ur intézkedése; és én tudom, hogy a túlsó oldalon vannak néhányan, talán igen sokan, a kik a minister eljárását ugy jogi szempontból, mint a praecedens szempontjából helytelenítik. Hát én az országgyűlés utolsó napján legalább, előzékeny és udvarias akarok lenni a t. többséggel szemben s azért, nehogy nehezen essék neki az, a mi neki kötelessége: elfogadni a minister válaszát, el fogom mondani, hogy miért tette a minister ur ezen intézkedését s akkor e jogtalanságot és törvénytelenséget igen szívesen magáévá fogja teuni (Felkiállások jobb/elöl: Elég már!) a t. túloldal. A vallás- és közoktatásügyi minister a múlt nyáron, talán ezen ügyben is, Brassóba utazott, mikor a minister ur az ottani román községnek elöljáróival nagyon is bennsőleg értekezett, csaknem minden román ember egész nyíltsággal kijelentette, hogy a minister ur kegyes volt megígérni, miszerint a görög egyház vagyonát na gyón practikus módon ki fogja szolgálni a románoknak. Most már itt van az ideje ezen ígéretének beváltására. Itt vannak a választások. A további consequentiákat ebből a sajátságos viszonyból méltóztassanak maguknak a túlsó oldalon kivonta és méltóztassanak aggódó jogi érzületüket azzal nyugtatni meg, hogy a mit a minister ur tett és a mit a t. többség magáévé tenni kénytelen lesz, az történt ad majorem ministeri glóriám! De van még egy kis bibéje a dolognak. Hogyha a t. minister ur asztalának fiókjában van egy formális kötelezvény, mely bizonyos politikai ígéreteket tesz arra az esetre, ha a románoknak kiszolgáltatik a görög vagyon, mégis azzal vigasztalom magamat, hogy a minister ur intézkedéseinek nem lesz níeg azon politikai következménye, melyet attól a minister ur remél. Találkozni fogunk ebben a házban az őszszel s a minister ur meg fog győződni, hogy egész intézkedésének politikai czélzata hiábavaló volt s e szerint ezen intézkedését nemcsak jogtalannak, de czéltalannak is, nem csak vétkesnek, hanem nevetségesnek is fogja elismerni. A választ nem veszem tudomásul. Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Ha a képviselőházban más atmosphaera volna, sorban megczáfolnám a képviselő ur által felhozott érveket és tényeket, melyek absolute uem állanak. Ez azonban nincs most helyén, de azon szokott frivolitást, melylyel a t. képviselő ur a tényeket most is elferdítette, visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én jogi szempontból tekintettem ezen ügyet és azért a kormány hozzájárulásával az illető törvényjavaslatot a maga idejében benyújtottam. A tulajdon kérdésébe nem bocsátkoztam és sem a románoknak, sem a görögöknek nem tettem semmi Ígéretet, sőt mindenkinek azt mondtam a maga idején, hogy igenis, minthogy ők sürgetik, a dolog el fog döntetni, de bizonyos vagyok benne,- hogy sem az egyik, sem a másik fél nem lesz vele megelégedve. Ez ugy is történt (Derültség) s mondhatom a képviselő urnak, hogy én a választásokra nem szoktam szavazatokat keresni. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Még csak előbbi beszédemet akarom reassummálni: én csak ideiglenesen intézkedtem, a tulajdon kérdését érintetlenül hagytam, mert azt a biró fogja elintézni. A birtokot nem eonfiseáltam, de a kezelésnek egy nemét, a mely tulajdonképen a felügyeletben fog állani, kötelességein volt behozni, ámbár mostanáig e tekintetben sem történt egyéb, minthogy azon bizottság meg van bizva egy ügyrendi tervezet kidolgozásával ; itt tehát jogsértésről nincs szó. De meg kell védeni az alapítványt azon veszélytől, melynek ki van téve, mert hogy nem helyes azon alapítvány kezelése, azt tudja egész Brassó és egész Erdély. Ennek folytán nekem uem csak jogom, de kötelességem volt ott intézkedni. Kérem, méltóztassék a t. ház válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfeló'l.) Zay Adolf: T. ház! (Felkiáltások: Elég volt már! Nagy zaj.) Elnök (csenget): T. ház ! A gyakorlat szerint, ha a minister a válasz megadása után még egyszer szólt, rendesen meg adta a ház az illető interpelláló képviselő urnak a jogot, hogy szintén felelhessen. (Helyeslés: Halljuk Zaytl) Zay Adolf: T. ház! Én inkább személyes kérdésben, mint az ügy érdemében akarok felszólalni, mert a minister ur is azt mondta, hogy a ház jelenlegi a thmosph érájában nem akar arról szólani és én nem is találtam egész válaszában az ügy érdemére vonatkozólag egy érvet sem; de kiejtett a minister ur egy szót, melyet megjegyzés nélkül hagynom nem szabad. Szólt a t. minister ur frivolitásról ; én psychologice nagyon értem, hogy a t. minister ur, mikor ezen ügyről van szó, emlegeti a frivolitást! de hogy kinél van a frivolitás, hogy ne mondjam cynismus ebben az ügyben, azt a t. ház bírálatára bízom. (Zaj.) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a t. minister ur válaszát tudomásul venni? (ludomáml veszszük!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi.