Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-411
411. országos ülés május SÍ. 1S81 185 azt, a mi a régi rescriptum által el lett ismerve és ami több, mint 72 év óta jus quesitum lett, mert a minister azt sem fogja állíthatni, hogy a jus quaesitumot, a szerzett és telekkönyvileg biztosított tulajdonjogot és birtokot, bármely királyi leirat vagy ministeri rendelet megszüntethetne. A minister ur azt mondja, hogy az afféle perek, mint a minők a f. évi XXV. t.-cz. alapján megiadítandók lesznek, rendesen sok éven át tartanak. Igen jól van, hogy ezt kilátásba helyezi és én is azt hiszem, hogy ezen ügy felett sokat fog „a koczka fordulni" „a politikai áramlatok változása szerint". Tökéletesen igaza van tehát a minister urnak abban, de ha ezután azt mondja, hogy e szerint arról kellett gondoskodni, hogy a per folyama alatt a vagyon és az alapítványok el ne veszhessenek, ha a minister ezt közigazgatási rendelet utján teszi — akkor határozottan azt kell mondanom, hogy a minister ur itt fogadatlan prókátor volt, mert erről gondoskodni, nem volt az ő joga és kötelessége, hanem a biró hivatása. A minister ur a főfelügyéleti jogra hivatkozik. Szilárd meggyőződésem szerint a minister ur a törvényes és az eddig szokásos határokon túl terjeszti a fő felügy életi jogot, a mely a vagyonkezelést soha és semmiféle szin alatt nem foglalhatja magában. Ne méltóztassék ezen veszélyes tant itt a házban hirdetni, hogy a minister felügyeleti, illetőleg a fejedelemnek főfeliigyeleti jogában az egyházi alapítványi vagyonkezelés is foglaltatik, mert ha a minister ur az egyházi vagyon kezelését identifieálja, a ministeri felügyeleti, illetőleg a fejedelem főfelilgyeleti joggal, az eéle alkotmányellenes és jogtalan tan, igény és kísérlet visszatorlás nélkül nem maradhatna e házban. A minister ur tehát nem a felügyeleti jog alapján, a mely csak az ellenőrzést, de nem a kezelést foglalja magában, hanem ministeri hatalma és kénye kedve alapján rendelte azt el, hogy addig, mig végleges ítélet nem létezik, egy ministeri bizottság kezelje a kérdéseit vagyont. Én remélem, hogy a háznak minden jogásza és mindenki, a kinek fogalma van a jogról, mellettem fog — ha nem is szavazni — de legalább gondolni, ha azt állítom, hogy a minister ur merőben téved és nem csak jogi képtelenséget, de jogi bíínt követ el, ha kívánja, miszerint a görögök kezdjék a pert és vegyék magukra birtokon kivül a teljes bizonyítási terhet — a görögök, kik 70 év óta egészen ezen év május 14-éig, mikor a minister ur tőlük ezen birtokot erőszakosan elvette, birtokban voltak. A jogállamban az, a ki a birtokban van, a jogállapotban védetik és a ki a kirtokra vagy tulajdonra igényt támaszt, az kezdje meg a pert; ezt a viszonyt igy felforgatni és fejére állítani, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIX. KÖTET. miut a minister ur tette, az jogi államban lehetetlen. Ha a mi biráinkban függetlenség és a törvény iránti bátor és erős érzés megvan, akkor el kellene Ítélni azt a ministert és főispánt, kik a jogi alap felforgatásával azt, a ki birtokban van, kidobják és azt, a ki nincs, birtokba helyezik és attól, a ki birtokától megfosztatott, követelik, hogy ő indítsa meg a pert. A minister ur azt mondja, hogy ebben az általa behelyezett vagyonkezelő bizottságban 4 görög van és hogy ez a viszony az ő jogi és méltányossági fogalmainak teljesen megfelel. Megvallom, az én fogalmamnak ez nem felel meg egyáltalában Ha a minister ur aztán azt állítja, hogy a görögök vonakodtak ezen bizottságba belépni, ez az állítása félig igaz, félig nem, sőt talán félig sem igaz. Mert a bizottságba 4 görög tag meg lett ugyan híva, azonban a meghívás csak háromnak kézbesittetett, a negyediknek mai napig még nem lett kézbesítve. Ezen három görög tag a maga személyét illetőleg, „quoad personam" kijelentette, hogy o maga nem fogadja és nem fogadhatja el a megbízást. De hiszen ott volt a görög község majd minden többi tagja és én határozottan állítom és azt a minister ur sem fogja kétségbe vonni, hogy az egész községnek egy tagját sem szólította fel a ministerí biztos többé a megbizás elfogadására ; hanem mihelyt az a három első ember nem fogadta el, lélekszakadva szaladt a ministeri biztos ur más tanácstagok után, a tulajdonos görögökkel pedig egyáltalán többé nem is foglalkozik. E szerint tehát igazolva van azon állítás, hogy a minister ur ezt a vagyont csupán idegen egyének által kezelteti. Én ismételve tiltakozom a minister ur azon felfogása ellen, hogy a görögöknek, kik eddig birtokban voltak, lenne kötelessége pert indítani meg és zárlatot kérni és csak avval vigasztalom magamat, hogy ezen kérdés elintézése, mint általában minden idevágó jogi és peres kérdés, nem a vallás- és közoktatási minister úrtól, hanem birói eldöntéstől függ és követelem a minister úrtól és a kormánytól, hogy ezen ügynek birói elintézésébe ne avatkozzanak többé bele, hanem engedjenek az igazságnak szabad utat és teret. T. ház ! Természetes, hogy ezt a választ, mely sem az eddigi jogállapotaak, sem a jogállamban fennálló birtokvédelem elvének, sem az idei XXV. t.-ezikknek meg nem felel, tudomásul nem vehetem, hanem kérem a t. házat, méltóztassék ezen választ egy legközelebbi napra, holnapra tárgyalás végett kitűzni. Csak még egyre akarok kiterjeszkedni. (Felkiáltások jobbfelől: Elég már!) Én nagyon jól tudom, hogy mikor ezen kérdés a szabadelvű körben megbeszélés tárgya volt és mikor a mi24