Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-411

411. országos ülés május SÍ. 1S81 185 azt, a mi a régi rescriptum által el lett ismerve és ami több, mint 72 év óta jus quesitum lett, mert a minister azt sem fogja állíthatni, hogy a jus quaesitumot, a szerzett és telekkönyvileg biztosított tulajdonjogot és birtokot, bármely ki­rályi leirat vagy ministeri rendelet megszüntet­hetne. A minister ur azt mondja, hogy az afféle perek, mint a minők a f. évi XXV. t.-cz. alap­ján megiadítandók lesznek, rendesen sok éven át tartanak. Igen jól van, hogy ezt kilátásba he­lyezi és én is azt hiszem, hogy ezen ügy felett sokat fog „a koczka fordulni" „a politikai áram­latok változása szerint". Tökéletesen igaza van tehát a minister urnak abban, de ha ezután azt mondja, hogy e szerint arról kellett gondos­kodni, hogy a per folyama alatt a vagyon és az alapítványok el ne veszhessenek, ha a minister ezt közigazgatási rendelet utján teszi — akkor határozottan azt kell mondanom, hogy a minis­ter ur itt fogadatlan prókátor volt, mert erről gondoskodni, nem volt az ő joga és kötelessége, hanem a biró hivatása. A minister ur a főfelügyéleti jogra hivat­kozik. Szilárd meggyőződésem szerint a minister ur a törvényes és az eddig szokásos határokon túl terjeszti a fő felügy életi jogot, a mely a va­gyonkezelést soha és semmiféle szin alatt nem foglalhatja magában. Ne méltóztassék ezen ve­szélyes tant itt a házban hirdetni, hogy a mi­nister felügyeleti, illetőleg a fejedelemnek főfeliigye­leti jogában az egyházi alapítványi vagyonkezelés is foglaltatik, mert ha a minister ur az egyházi vagyon kezelését identifieálja, a ministeri fel­ügyeleti, illetőleg a fejedelem főfelilgyeleti joggal, az eéle alkotmányellenes és jog­talan tan, igény és kísérlet visszatorlás nélkül nem maradhatna e házban. A minister ur tehát nem a felügyeleti jog alapján, a mely csak az ellenőrzést, de nem a kezelést foglalja magában, hanem ministeri hatalma és kénye kedve alapján rendelte azt el, hogy addig, mig végleges ítélet nem létezik, egy ministeri bizottság kezelje a kérdéseit vagyont. Én remélem, hogy a háznak minden jogásza és mindenki, a kinek fogalma van a jogról, mellettem fog — ha nem is szavazni — de legalább gondolni, ha azt állítom, hogy a minister ur merőben téved és nem csak jogi képtelenséget, de jogi bíínt követ el, ha kívánja, miszerint a görögök kezdjék a pert és vegyék magukra birtokon kivül a teljes bizonyítási ter­het — a görögök, kik 70 év óta egészen ezen év május 14-éig, mikor a minister ur tőlük ezen birtokot erőszakosan elvette, birtokban voltak. A jogállamban az, a ki a birtokban van, a jog­állapotban védetik és a ki a kirtokra vagy tulaj­donra igényt támaszt, az kezdje meg a pert; ezt a viszonyt igy felforgatni és fejére állítani, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIX. KÖTET. miut a minister ur tette, az jogi államban lehe­tetlen. Ha a mi biráinkban függetlenség és a törvény iránti bátor és erős érzés megvan, ak­kor el kellene Ítélni azt a ministert és főispánt, kik a jogi alap felforgatásával azt, a ki birtok­ban van, kidobják és azt, a ki nincs, birtokba he­lyezik és attól, a ki birtokától megfosztatott, követelik, hogy ő indítsa meg a pert. A minister ur azt mondja, hogy ebben az általa behelyezett vagyonkezelő bizottságban 4 görög van és hogy ez a viszony az ő jogi és méltányossági fogalmainak teljesen megfelel. Megvallom, az én fogalmamnak ez nem felel meg egyáltalában Ha a minister ur aztán azt állítja, hogy a görögök vonakodtak ezen bizottságba belépni, ez az állítása félig igaz, félig nem, sőt talán félig sem igaz. Mert a bi­zottságba 4 görög tag meg lett ugyan híva, azonban a meghívás csak háromnak kézbesittetett, a negyediknek mai napig még nem lett kézbe­sítve. Ezen három görög tag a maga személyét illetőleg, „quoad personam" kijelentette, hogy o maga nem fogadja és nem fogadhatja el a meg­bízást. De hiszen ott volt a görög község majd minden többi tagja és én határozottan állítom és azt a minister ur sem fogja kétségbe vonni, hogy az egész községnek egy tagját sem szólí­totta fel a ministerí biztos többé a megbizás el­fogadására ; hanem mihelyt az a három első em­ber nem fogadta el, lélekszakadva szaladt a ministeri biztos ur más tanácstagok után, a tu­lajdonos görögökkel pedig egyáltalán többé nem is foglalkozik. E szerint tehát igazolva van azon állítás, hogy a minister ur ezt a vagyont csupán idegen egyének által kezelteti. Én ismételve tiltakozom a minister ur azon felfogása ellen, hogy a görögöknek, kik eddig birtokban voltak, lenne kötelessége pert indítani meg és zárlatot kérni és csak avval vigasztalom magamat, hogy ezen kérdés elintézése, mint ál­talában minden idevágó jogi és peres kérdés, nem a vallás- és közoktatási minister úrtól, hanem birói eldöntéstől függ és követelem a minister úrtól és a kormánytól, hogy ezen ügy­nek birói elintézésébe ne avatkozzanak többé bele, hanem engedjenek az igazságnak szabad utat és teret. T. ház ! Természetes, hogy ezt a választ, mely sem az eddigi jogállapotaak, sem a jog­államban fennálló birtokvédelem elvének, sem az idei XXV. t.-ezikknek meg nem felel, tudomásul nem vehetem, hanem kérem a t. házat, méltóz­tassék ezen választ egy legközelebbi napra, holnapra tárgyalás végett kitűzni. Csak még egyre akarok kiterjeszkedni. (Fel­kiáltások jobbfelől: Elég már!) Én nagyon jól tudom, hogy mikor ezen kérdés a szabadelvű körben megbeszélés tárgya volt és mikor a mi­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom