Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-411

184 411. országos ülés május 31. 1881. gult elődjének ezen hivatalos irata által kellő világításba van helyezve. Azt mondja továbbá a minister ur, hogy azon es. kir. sarkalatos leirat, mely ez egyházközségnek jogalapját képezi és mely 1796-ban adatott ki, soha végre nem hajtatott. A minister ur ezen állítása ugyanazon megbízhatóságnak örvend, mint az előbbi. Tanúja ennek az, hogy mikor 1820-ban ismét igény emeltetett a románok részéről, aeternum silentium-ra lettek kárhoztatva. Később, a minister ur mondja — ismét egyszer a románok javára fordult a koczka. Ugy látszik, hogy az a koczka egy párszor és jelenleg is a románok javára fordul. A minister ur azt mondja, hogy abban a görög egyházközségben volt egynehány görög, ki tulajdonképen még sem görög. T. ház! Azt hiszem, hogyha a minister ur állítja, hogy léteznek görögök, kik tulajdonkép nem görögöknek születtek, neki azt szívesen elhisszük. Azt mondja a minister ur. hogy az alkotmányos aera visszaállítása után egynehány kérvény adatott he a háznak és hogy a t. ház ezen kérvényeknek elintézésénél arra utasította a minister urat, hogy ezen ügyet végre valahára bonyolítsa le. Tökéletesen igaza van a t. minister urnak, utasítást kapott, csakhogy nem méltóztatott figyelembe venni azt, hogy törvényes utón intézze el, nem pedig ministeri elkobzás utján. Azt is érintette a t. minister ur, hogy ezen ügynek megvizsgálására a Brassó megyei főispánt bizta meg, átadva neki a kellő iratokat. Igaza van a t. minister urnak; csak egyet említek meg, mely az egész ügy jellemzésére, nagyon de nagyon is fontos. Azt t. i., hogy a t. minister ur a maga vizsgáló biztosának a már átadott iratok mellé nem adta hozzá azon eredeti kir. rescriptumot, mely 1796-ban keletkezett és mely ezen ügynek jogalapját képezi, hanem e helyett, nem tudom ki által becsempészve volt a hivatalos ügyiratok közé egy királyi elhatározás, mely a bécsi görög hitközségnek alapszabályait magában foglalta. Ezen bécsi alapszabály, mely egy vegyes községnek a brassói tiszta görögajkú községéitől lényegesen különböző viszonyokat rendezi, az irányadó 1796. évi 3069. számú kir. rescriptum helyére volt csempészve, az utóbbi — tehát e jogviszonyok valódi és egyedüli jogalapja nem fordult elő az iratcsomóban sehol, hanem későbben nagy sürgés forgás után felláltatott eldugva a ministeriumnál egy félreeső ládában. Én pedig gyanakszom, hogy ezen becsempészett bécsi statútum nem csak a brassói főispánná], hanem a ministeriumban, sőt az állítólagos 188Í. évi kir. elhatározás kieszközlésénél is alapul szolgált. T. ház! A t. minister ur azt mondja, hogy utoljára arra határozta el magát, hogy törvény által rendezze ezen ügyet. Igaz, utoljára ugyan erre határozta el magát és nem tudom, hogy miért hozza fel oly nyomatékkal, hogy a törvényt e házban senki nem ellenezte. Nem is ellenezhette azt senki, mert az a törvény megfelel a jogi fogalmaknak és a ministeri kötelességnek. En sem elleneztem, mert akkor még hittem, hogy a törvény és a szinleg loyalis indokolás komolyan veendő és hogy a ministernek szándéka van magát a törvényt végrehajtani és nem titkos úton a világból kimaneuvrirozni. Ebben a hitben én belenyugodtam ebbe a törvénybe és nem tartottam szükségesnek alkalmat szolgáltatni a minister urnak arra, hogy akkor „igen érdekes etholografiai és más tekintetben is fontos nyilatkozatot tegyen" — a mit most utólagos kilátásba helyez. De, t, ház, még sem oly egészen tiszta és egészen ártatlan ügy ez, mint ezt a minister ur meglehetős tetszetős színben előadta. A t. minister ur egy experienssel kivan élni. Azt mondja ugyanis, hogy mindaddig pedig, mig a birtok vagy tulajdonkérdés ezen törvény értelmében véglegesen elintéztetnék, egy modus vivendiről kell gxmdolkozni. Én pedig ismételhetem azt a kérdésemet, a melyet a múltkor tettem, hogy honnan vette a t. minister ura jogot arra, hogy talajdon-és birtok-kérdésekben ő, mint eultusminister, rendelet utján intézkedjék? Hiszen a birtokviszonynak megbirálása a bíróságnak hatásköréhez tartozik. Nem tudja a t. minister ur, hogy mit tesz a birok háborítás ? és nem tudja, hogy jogállamban a birtokot, a melynek létezését a t. minister ur se vette tagadásba, ha pártatlan megóvása szükséges, zárlatba a birói perrendtartás szerint, birói intézkedéssé! lehet termi, nem pedig ministeri intézkedéssel? A t. minister ur pedig azt mondja: ezen egész jelenlegi jogállapot az 1796. évi kir. rescriptumon alapszik, e szerint jogosítva voltam hasonló rescriptum által az előbbit feloldatni. Már, t. ház, nagyon kérdéses, hogy a jelenlegi alkotmányos aerában, a jelenlegi parlamentáris rendszer mellett, szabad-e ugyanazon kir. leirati rendszerhez nylni, a melylyel a múlt században még igen fontos ügyek lettek elintézve. Meggyőződésem szerint a jelenlegi parlamentáris rendszernek és az alkotmányos formának nem felel az meg. De ha a minister ur által állított idei királyi elhatározás, melyre nézve határozottan tagadom, hogy létezik és hogy a ministert az általa tett intézkedésekre jogosította volna — valóban képes volna is egy csaknem száz éves királyi leiratot feloldani, nem oldhatná fel