Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-410

176 410. országos ülés május 80. J8S1. ságügyi bizottság azon meggyőződésre jött, hogy az idő rövidsége miatt már lehetetlen a hátralevő és a jelentésben említett két törvényjavaslatnak egyikét is letárgyalni ugy, hogy a t. háznak a jelentés még az országgyűlés berekesztése előtt volna előterjeszthető. Ennélfogva sokkal méltóbbnak tartotta az igazságügyi bizottság, hogy ezen körülményt a t. háznak őszintén bejelentse, mint hogy ama törvényjavaslatok egyikének vagy másikának látszólagos tárgyalásába bocsátkoznék. Az igaz­ságügyi bizottság ezen ülésszak, de ezen ország­gyűlés mindbárom ülésszaka alatt szakadatlanul szorgalmasan dolgozott és arra alapítja azon reményét, hogy a t. ház nem fogja jóakarata hiányának magyarázni ezen javaslat előterjesz­tését. Kérem ennek folytán a t. házat, méltóztas­sék azon kérelmet, mely a jelentésben foglal­tatik s mely abban áll, hogy a t. ház a bizott­ságot ezen két törvényjavaslat tárgyalásától mentse fel, kegyesen teljesíteni. (Helyeslét.) Irányi Dániel: T. ház! Nem akarom feszegetni, vájjon igazán lehetetlen volt-e az igaz­ságügyi bizottságra nézve a keresztények és zsidók közt kötendő Lázasságról szóló törvény­javaslatot tárgyalása — ámbár azt gondolom, hogy a márczius 23-án vagy 24-éu benyújtott törvény­javaslatot is jóakarattal és a szokottnál, tapasz­taltnál is kissé még jobban megfeszített szorga­lommal elvégezhette volna. Azonban a t. igaz­ságügymiuister ur a bizottság utolsó ülésében, a melyben ezen jelentés benyújtása elhatároztatott, maga is nagy elismeréssel nyilatkozott a bizott­ság szorgalmáról, állítván, hogy annak buz­galma valóban példás, sőt rendkivüli volt. E szerint tehát a felelősség a mulasztásért, a jelen törvényjavaslat elmaradásaért egyenesen és ki­zárólag a t. minister urat illeti, mert vagy idején adta be a törvényjavaslatot és akkor a bizottság tárgyalhatta és tárgyalnia kötelessége lett volna; vagy nem tárgyalhatta a bizottság — a mit a t. igazsägügyminister ur a bizottság utolsó ülé­sében elismert — és ez esetben az igazságügy­minister nem adta be idején a törvényjavaslatot. Nem adta be idején, sőt azóta újabb és líjabb törvényjavaslatokat nyújtott be és mig ezeknek, bár kevésbbé fontosok voltak, előzetes elintézé­sét kívánta, amannak, a melyről szó van, tár­gyalását nem sürgette. Pedig — hallgatva a ré­gibb határozatokról-— a képviselőház még 1879-ben utasította a miuister urat arra, hogy a polgári házas­ság iránt nyújtson be törvényjavaslatot; és miután ezt azon ülésszak alatt nem tette, a következő, 1880­diki ülésszakban megújította határozatát, oly hoz­záadással, hogy a törvényjavaslatot oly időbeu adja be, hogy az még ezen országgyűlés alatt törvényerejére emeltethessék. De azért a t. minister ur tiszteli a kép­viselőház határozatát és beváltja adott szavát! A képviselőház a polgári házasságról kivánt tör­vényjavaslatot ; a minister nr a keresztények és zsidók közt kötendő házasság iránt nyújtott be törvényjavaslatot. De azért a t. minister ur meg­hajlik a ház, az ország akarata előtt és híven teljesíti igéretét! Én nem tudom, t. ház, meg lesznek-e elé­gedve önök, meglesz-e elégedve az ország? Ez a kormány előtt mellékes kérdés. Az ultramontánok meg lesznek elégedve és ez a fődolog. (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) A t. minister ur azonképen, mint a minister­elnök ur minap, a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnál, meg fogja talán ígérni, hogy a jövő országgyűlésen mindenesetre be fogja ismét nyújtani a törvényjavaslatot s meglehet, hozzá teszi, hogy azt az első teendők közé fogja kívánni soroztaim, sőt még arra is rááll, mint a ministerelnök, hogy ígérete, nyilatkozata jegyző­könyvre vétessék; s meglehet azok, kik bizalom­mal viseltetnek a kormány iránt, még hinni fog­nak — én azonban annyi csalódás után ez ígéret teljesedésében nem hiszek. (Zajos helyes a szélső balon.) A törvényjavaslat még azon torzalakban is, melyben benyujtatott, levétetik a napirendről és törvény erejére nem emeltetik: marad tehát minden a réginél. Ugyanazon egy hazának gyermekei csupán azért, mert különböző módon imádják ugyanazon egy istent, el lesznek tiltva továbbra is attól, hogy egymással házassági frigyre lépjenek: a zsidó férfi nem vehet el keresztény nőt, zsidó leány nem mehet nőül keresztény férfihez; vagy ha, nem tudván ellentállni szivök vonzalmának, a külföldre mennek, hogy egymással összekel­jenek, a törvény, a biróságok, a hatóságok tör­vénytelennek nyilvánítják a frigyet s törvény­teleneknek tartják a gyermekeket, a kik ezen frigyből származnak. S ugyanezen sors marad fentartva a habár keresztény, de be nem vett fele­kezetek tagjai számára is. De azért a t. minister­elnök ur szabadelvű férfiú, a szabadelvű kor­mánynak, a szabadelvű pártnak tagja, (Nevetés a szélső balon) a szabadságnak, a jogegyenlőség­nek embere! Madarász József (közbeszól): Ezt ő maga­séin hiszi! (Derültség a szélső baloldalon?) Irányi Dániel: Es szaporodni fognak a törvénytelen házasságokkal a törvénytelen szü­löttek, a szülék és gyermekek jó hírnevének, a társadalomban való állásuknak kárára és kárára kölcsönös örökösödési jogaiknak. De azért a minister ur az igazságügynek, a jognak minis­tere! Es folyni fognak, meg-megújulni a tárna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom