Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

408, országos ülés május 28. 1881. 153 Tisza Kálmán ministerelnök: Igen szívesen veszem a helyreigazítást, különösen azon nyilatkozatot, hogy a t. képviselő ur nem értette a külön vámterületet. De azt hiszem, hogy a közös vámterületet fenntartani és a tarifakérdéseket nyitva hagyni, igen bajos, alig fenntartható álláspont lett volna, úgy, hogy bizonyosan az én gyengeségem az oka, hogy én, ha a képviselő ur nem a külön vámterületet értette, nem birom felfogni, hogy mit értett. (Derültség jobbjelöl.) Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy újból felszólalok, félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása ezímén; de erre talán jogom van a ministerelnök ur oly megjegyzése után, melynek hordereje és pontja az volt, hogy nekem egy képtelen mondást imputáljon. Azt én is tudom, hogy közös vámterület megállapítása, közös vámtarifára vonatkozó megegyezés nélkül nem képzelhető. De ha visszaemlékezik a t. ministerelnök ur az ellenzék akkor követett magatartására, akkor tudni fogja azt is, hogy az ellenzék a vámszerződést sem akarta véglegesen megkötni, a mint a vámtarifát nem akarta véglegesen meghatározni; hanem mindkettőt csak ideiglenesen. Ebben pedig semmi ellenmondás és képtelenség nem volt. (Helyeslés a baloldalon.) Ráth Károly: T. ház! Azt hiszem, eléggé fontos a kérdés és különösen azon körülmény, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot mi is elfogadjuk, elég ok arra, hogy adandó szavazatunkat az ülésszak végperczeihez mérten röviden indokoljuk. Én nem érzem hivatásomnak a ministerelnök ur iménti felszólalásával szemben az Apponyi Albert gr. képviselőtársam által kifejtett nézetek mellett sorompóba lépni, de méltóztassék a t. kormány megengedni azt, hogy midőn mi kénytelenek vagyunk az 1878-iki kiegyezésre újból és újból visszatérni, ez nem reeriminátió szempontjából történik, hanem épen a t. kormánynak újabb tényei és javaslatai kényszerítenek arra, hogy az újabban teremtett, helyzetet azon politika szükségszerű folyományának tekintsük, melyet mi a leghatározottabban elleneztünk s a mely politika főleg oka annak, — legalább a mi engem illet — hogy e padokon ülünk. T. ház! Németországgal való kereskedelmi viszonyaink jelen egyezmény folytán még súlyosabbakká válnak ideiglenes azon helyzetnél is, melyet az 1879. deczemberi szerződés, valamint a némi módosításokkal megújított 1880. áprilisi eouventió teremtett. Akkor ideiglenesnek mondatott az egyezmény nemcsak a kormány részéről, hanem magában az egyezmény szövegében is találjuk azt, hogy itt csak ideiglenes modus vivendiről van|szó. Ma bizonyos tekintetben végleges egyezséggel állunk szemben; mert kiilönKÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XIX. KÖTET. I ben bajos belátni a szükségét annak, hogy, bár az egy évi felmoudás kikötése mellett is, a jelen eonventio 1887. év végéig köttetett. Már a múlt évi előterjesztés is hátrányosabbá tette az előbbi szerződést, Hivatkozom csak arra, hogy a refactiák közzétételére, valamint a vasúti járművek le nem foglalhatóságára vonatkozó intézkedések hatályon kivül helyeztettek, azonkívül pedig a kikészítési eljárás körüli kedvezmények is majdnem teljesen hatályon kivül tétettek, vagy legalább is oly intézkedések léptettettek életbe, a melyek a kikészítési eljárást, épen Magyarország érdekeinek szempontjából hatálytalanná tették. Most, t. ház, midőn egy újabb végleges szerződéssel állunk szemben, most mindezen hátrányos intézkedések fenntartatnak, a méltányos compensatióknak pedig nyomait sem találjuk és különösen, a miben éu nagy hátrányt látok s a mire nézve felvilágosítást sem a törvényjavaslat^ sem az indokolás nem nyújt, hogy t. i. a kormány a kikészítési eljárásnak azon csekély könynyítését, melyet az 1879. deezember 31-iki rendelet tartalmaz, ez év végén túl továbbra is fenn kivánja-e tartani vagy nem? Azt hiszem, általában joggal lehet azt állítani, hogy a mi helyzetünk ezen conventióval szemben lényegesen hátrányosabb, mint Ausztriáé és bátran merem azt állítani, hogy az autonóm vámtarifa és a kiegyezési politika által teremtett helyzetnek előnyei majdnem kizárólagosan Ausztria javára hárultak és semmi tekintetben sem Magyarország javára. Csak arra vagyok bátor utalni, hogy például mindazon előnyök, melyek a pénzügyi vámokból kilátásba helyeztettek, tényleg igen csekély minimumra szálltak le és utalok arra, hogy a védelmi iparvámok kedvező kihatásának kizárólagosan Ausztria veszi hasznát: mindezekből azt látjuk tehát, hogy az autonóm vámtarifa, a mennyiben a kölcsönös gazdasági érdekek kielégítéséről van szó, az előnyöket kizárólag Auszriára hárítja, a helyzetnek hátrányai pedig nagyon csekély kivétellel Magyarországot sújtják. Az egyedüli, a mi Magyarországra előnyös lett volna, ez a tarifa szerződések megkötése és ez most már a kiegyezés egész 10 évi tartamára lehetetlenné van téve. Ha már a t. ház kimerült figyelmével szemben is bátor voltam felszólalni, ez főleg azért történt, hogy a kormánytól felvilágosítást kérjek a kikészítési eljárást illetőleg, a mely Magyarország consumptiója szempontjából, de még az ipar szempontjából is sokkal fontosaim, mint az, az első pillanatra látszik és hivatkozom e tekintetben a budapesti kereskedelmi és iparkamarának erre vonatkozó beadványára, mely kiváló fontosságot helyez az appretur eljárás fenntartásaira és pedig nem esupáu 20