Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

154 4Ö ^ ^szagos ülés május 28. 1SS1. fontos eonsumptionális czikkek olcsóságára való tekintetből, hanem azért is, mert ha Magyar­országon textil-gyáripar létesülhet, ez egyelőre csak félgyártmányok előállítására történhetik; már pedig még azon kevés kilátás is, mely a vámközösség mellett az ily textil-ipar létesítésére nézve Magyarországon fennáll, teljesen meg­hiúsul, ha a kikészítési eljárás megnehezittetik vagy épen megszülttettetik. Felvilágosítást kér­nék tehát, hogy az idevágó rendeleteknek csak 1881. év végéig való hatályban maradása azt jelenti-e, hogy azon túl a kikészítési eljárásnak azon minimális előnyei is megszűnnek, melyek ma Magyarországra nézve még fennállanak, azaz hogy a mostani 14 frt kedvezményi vámtétel is megszűnik s a teljes beviteli textil-vámok fognak az 1882-ik évtől fogva életbelépni? Hogy az autonóm vámtarifának kihatása mily egyenlőtlen még a kevés exportképes ma­gyar iparágak szempontjából is, erre csak egy példát akarok még felhozni. A mezőgazdasági jellegű iparágak köztt elég fontossággal bir a keményítő-gyártás, mely czikkből igen virágzó kivitelünk volt az 1879-iki német vámtarifa életbelépte előtt; mióta azonban 6 mark a német beviteli vám, a keményitő-export teljesen meg­szűnt, sőt magyar gabonából készített keményítő hozatik be Németországból, a csak 1 frt 50 krt tevő vám mellett. Minden jel oda mutat, legalább az összes hírlapi közlemények arról tanúskodnak, hogy kézség arra, hogy Németországgal tarifa­szerződés köttessék, nem volt Ausztria részéről teljes mértékben észlehető. Méltóztassanak meg­engedni, hogy egy jelentékeny bécsi lapnak erre vonatkozó czikkéből pár jellemző sort felolvas­sak, mely a legridegebben feltünteti, hogy a közös vámterületnek csak szabad kereskedelmi politika mellett van létjoga, mihelyt elhagyjuk ezen irányt, lehetetlen, hogy Magyarország min­den vonalon ne károsodjék e vámközösség ál­tal. Azt mondja a „N. Fr. Presse" : „Wir wuss­ten sehr wohl, dass die Vertragé des Jahres 1878 eine Euterbeule enthielten, die früher oder später aufbrechen und eine verpestende Wirkung ausüben werde. Das Princip des Schutzzolíes ist die grösste Gefährdung des Dualismus; es zer­sprengt die Zoll-Union zwischen Oesterreich und Ungarn, und schon aus politischen Grundén hätte jede Wirtschaftliche Reaction in Oesterreich ver­mieden werden müssen. In der ersten Periode des Ausgleiches, wo die Verhältnisse weit schwieriger waren, als jetzt, gab es nur geringe Bifferenzen, und erst seitdem der Protectionismus in Oesterreich herrseht, hat das selbstständige Zoli-Gebiét in Ungarn auch überzeugte wirth­schaftliche Anhänger gefanden, weil unwillkür­ich der Gedanke entstehen musste, wenn es Uberhaupt möglich ist, durch Schutzzölle Industrien zu schaffen, so muss dies auch in Ungarn ge­scheheu können. Der Protectionismus führt in seiner noth­wendigen Consequenz zur Trennung des Zoll­gebietes, und wenn diese Bewegung in Ungarn neuerdings entstanden ist und immer wieder ent­facht ist, so wird dies durch unseren Zolltarif und durch jené Fanatiker im Handelsministerium verschuldet, die begünstigt durch den häufigen Wechsel der gewöhnlich vollständig unerfahrenen Chefs, zu einer verderblichen Bedeutung gelangt sind, jetzt wieder den Absehluss eines Vertrages mit Deutschland gehindert habén und noch die Monarchie durch die Fackel der Zwietracht in Brand stecken werden. Wie musste sich Fürst Bismarck ing Fäust­chen lachen, als ihm der helle Zauk des öster­reichischen und des ungarischen Delegirten seine Position wahrhaftig sehr erleichterte. Ungarn will den Vertrag, Oesterreich nieht, und der gé­gén seitige Groll ist die eigentliehe Ursache der Agitation gegen das Zoli- und Handelsbiinduiss." Felhoztam ezeket, a nélkül, hogy jogosult­nak tartanám azt mondani, hogy Ausztria az, mely Magyarország érdekeinek érvényesítését akadályozza. Hanem igenis oly ellentétesek ez érdekek, oly természetszerű az, hogy Ausztriá­nak ipari s közgazdasági érdekei másfelé gravi­tálnak, hogy én lehetőségét sem bitóm annak, hogy az itten contemplált hét éven belül bár­mikor Németországgal a mostaninál kedvezőbb szerződést kössünk. Mivel tehát e szerződés egy káros kényszerhelyzetnek káros kifolyása, mivel én is csatlakozom gr. Appouy Albert azon nézeté­hez, hogy a jelenlegi helyzetet, nem a kormány­nak a mostani eredménytelen alkudozások folya­mában tanúsított magatartása, vagy kellő erélye­nek hiánya okozta, hanem ez az 1878-ban terem­tett helyzetnek általunk előrelátott következ­ménye : a szőiryegeu levő törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A főrendiháztól érkezett üzenet; kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a tár­gyalást félbeszakítani és az üzenetet meg­hallgatni. B. Nyáry Jenő főrendiházi jegyző: Méltó­ságos elnök ur! T. képviselőház! Tisztelettelje­sen jelentem, hogy a főrendiház a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslat 2., 30. és 137. §-aira vonatkozó képviselőházi határozatokhoz hozzá­járult. Van szerencsém az erre vonatkozó jegyző­könyvi kivonatot tiszteletteljesen átnyújtani. Antal Gyula jegyző (olvassa a jegyző­könyvi kivonatot). Elnök: E szerint a törvényjavaslatra nézve a törvényhozás mindkét háza köztt az egyetértés létrejővén, az legfelsőbb szentesítés végett ő Fel­ségéhez fog felterjesztetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom