Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

152 40S- »rsxig»n ülés május 28. 1SS1. de abban az egyben téved a képviselő ur, hogy azt mondja: ime Ausztriában ezen tarifa által érdekeiket védve látják, ott senki sem óhajtja a tarifa módosítását. Engedelmet kérek, nem kell messze menni, nem kell kormányzati titkokat elárulni, csak a nyilvánosság előtt történtekre kell hivatkozni és mindenki el fogja ismerni, hogy ott folyton, minduntalan épen a tarifa revisióját kívánják, sürgetik, azért, mert általa érdekeik, állítólag, nincsenek kellően megvédve. Az tehát, hogy azon vámtarifa, a mig a mi érdekeinket egyátalában ki nem elégíti, Ausztriában kielégített volna mindenkit, sehogy sem áll és a valóban létező dolgoknak meg nem felel. A képviselő ur ajánlja a segély módozatot. Én bátor voltam jelezni, hogy a kormány részéről az Összeköttetések javítása, a vitelbérek leszállítása iránt eddig is, azt hiszem, meglehetős sok történt, sőt egyik-másik ily intézkedés a ház nem egy oldaláról megtámadtatott azért, mert az állam jelen pénzügyi helyzetében újabb költségeket igényel. De a kormány megtette, mert szükségesnek tartotta. Hogy a lánczhajózás ma még nincs meg, annak egyetlen egy indoka az, hogy a beterjesztett javaslatnál beteljesedett az, a mi beteljesedett már igen gyakran, hogy a jónak legnagyobb ellensége a jobb. Mert volt egy javaslat, mely jó lett volna annyiban, hogy ma már meglenne a lánczhajózás; jobb kívántatott, de azon jobb még nem lehetett meg s igy a jobb megölte a jót. Keménylem azonban, hogy csak igen rövid időre, mert a lánczhajózás berendezése azon dolgok közé tartozik, melyeket az ország érdekeinek megíelelőleg fog lehetni azon jobb alakjában is behozni. Hogy a tenger felé igyekezzünk kivitelünket biztosítani, azt már bátor voltam elmondani. A t. képviselő ur nagy s a főváros elkerülésével új vonalak építését hozza javaslatba; nagy viziutaknak, melyek sok millióba kerülnek, elkészítését ajánlja. Nem kételkedem, hogy bizonyos mértékig úgy egyiknek, mint a másiknak lenne jó hatása és hogy ezen kérdésekkel a kormánynak foglalkoznia kötelessége. De bocsásson meg a t. képviselő ur, habár én a mi pénzügyi és állam gazda szati helyzetünkben, vagy ha úgy tetszik, pénzügyi helyzetünk daczára, nem vagyok is államgazdászati hiányaink miatt a mindent abbahagyásnak, a heverte tésnek, a mindennel való várakozásnak barátja — a miért meg is támadtattam máskor — de ily egyszerűen, könnyű vérrel 30—40—50 millióba kerülő terheket szóba hozni, olyanokat, mint a melyeket létesíteni kell, a magam részéről elég bátorsággal nem birok. Foglalkozni ezekkel, létesíteni azt, a mi létesítendő, a fővárosnak egyfelől, az ország különböző részeinek másfelől érdekei egyesítéseivel és pénzügyi helyzetünk által józanul megengedett ' korlátok közti — ily értelemben fog foglalkozni a kormány ezen kérdésekkel és annak idején módja lesz a törvényhozásnak a kérdésekhez hozzá szólani. A vámtarifa revisiójáról — tán megengedi a képviselő ur, hogy én most még kevesebbet szóljak, mint ő szólott. Csak azt kívánom megjegyezni, hogy ez is egyike azon kérdéseknek, melyek a függő kérdések körébe, a tárgyalás alatt levő kérdések körébe tartozván, annál kevésbé lehetne azokra nézve egy kormány tagjának részletesen nyilatkozni. Egyet azonban kívánok megjegyezni saját álláspontomat illetőleg és ez az, hogy a viszonyok, a körülmények szoríthatják oda Magyarországot is, hogy bizonyos tekintetben a nyers terményeket illetőleg védvámos politikát tűzzön czélul maga elé, de ez is oly kérdés, mely minden részleteiben nagyon megfontolandó, mert épen a nyerstermé nyéknél követett védvámos politika nagyon kétélű fegyver, melyet óvatosan, vigyázva, mérséklettel kell alkalmazni, mert különben könnyen jobban megvágja magát az, a ki alkalmazza, mint az, a ki ellen alkalmazza. A nyersterményekre vetett védvám gátlólag hat, nem mindig, de sokszor; az ipar terjedésére gátlólag hat, ha nem nagyon óvatosan alkalmaztatik, épen arra, a mire oly nagy súlyt fektetünk, hogy támogassuk, védjük, segítsük elő a nagy és kisipart. Mert a nyersterményekre vetett védvám, ha nagy és nem mérsékelt, eredményezi azt, a mi az ipartermelés egyik legnagyobb akadálya, az élelemnek és főleg a munkabérnek drágulását. Mindezen szempontokból megfontolva, tehát óvatosan kell ezzel elbánni, dj ismétlem, foglalkozni vele igenis kénytelenek vagyunk a körülöttünk fennálló és követett vámpolitika következtében. Ezeket egész átalánosságban megjegyezve, minthogy még eddig legalább a törvényjavaslat elfogadása ellen szó nem emeltetett, nem is szükséges azt bővebben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! A t. ministerelnök ur által egypontban félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. 0 t. i. úgy fogta fel az 1878-ban történt megállapodásokra vonatkozó kritikámat, mintha én avval a külön vámterület létesítésére czéloztam volna. A külön vámterület mellett szólhatnak és szólnak is bizonyosan igen nyomós érvek; de én a mai helyzettel és annak hátrányaival összeköttetésben ezt föl nem említettem és arra nem is czéloztam; de czéloztam igenis arra, hogy a közös vámterület fenntartása mellett egészen más alakit autonóm vámtarifában állapodhatnánk meg ma, ha az már véglegesen és csak a két kormány beleegyezésével módosíthatólag megállapítva volna. (Helyeslés a balon.)