Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-371

371. országos ülés márczins 19. 1881. 71 büntetendő cselekményt; akkor kell őket büntetni. Ha ki tanítja a pénzügyi közeg, akár tudhatta volua különben a szabályt, akár nem, akár doetus, akár indoetus, ha kitanítja őt a pénzügyi közeg, ha kellő felvilágosítást ad neki és az illető mégis renitens: akkor mindegy, akár tudta, akár nem, mindegy akármelyik osztályhoz tartozik: czélzatosan károsítja meg a kincstárt és én nem tudom, miért bánjunk igy az egyikkel és máskép a másikkal? (Helyeslés a baloldalon.) így állván a dolog, kénytelen vagyok ismételni abbeli nézetemet, hogy objectiv megbirálása ezen szakasznak az által vált nehézzé, hogy annak határozmányai minden kellő indok nélkül az ország két osztályára szoríttattak. Igenis helyesnek tartom azt, hogy a kmestár czélzatos megkárosítására, szolgáló eljárás szigorúbban büntettessék, hogy ne. egyszerű bélyegcsonkításnak, vagy jövedéki kihágásnak vétessék, mert itt a dolusban vau az indok. De fel kell szólalnom annak kimondása ellen, hogy ha meg van a dolus, de az illető nem ügyvéd vagy közjegyző, akkor az itt megszabott büntetés ne sújtsa, ha azonban ügyvéd vagy közjegyző, akkor ezzel büntetendő. Azzal a módosítványnyal, melyet Teleszky t. képviselő ur terjesztett elő, sem érhetem be, mert ez a dolog lényegén, melyet kifejteni bátor voltam, nem változtat. Azt hiszem, hogy a kincstári érdekeknek ép ugy, mint a helyes és az objectiv törvényhozási intézkedés méltóságának az felelne meg, ha egyszerűen a t. ház ezt méltóztatik kimondani: „A kincstár megrövidítésére czélzatosan és a pénzügyi közegek megintése daczára ugyanazon évben ismételve eszközlött bélyegcsonkítás a jövedéki kihágásokra fennálló szabályok szerint a 8. és 10. §§-ban megszabott bírságok kétszeres összegével büntetendő." Az, hogy ha e birság be nem hajtható, mi történjék, az benne van a szabályokban. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Molnár Aladár jegyző (olvassa Hódossy Imre mődosítványái). Mocsáry Géza: T. ház! Csak néhány szóval kívánok felelni Veszter Imre és Hódossy Imre t. képviselő urak előadására. Veszter képviselő ur azon nézetből indul ki, hogy a kormány és nevezetesen a pénzügyminister ezen törvényjavaslattal feladatául tűzte ki magának, hogy az ügyvédeket üldözze. Én a törvényjavaslat szelleméből ép az ellenkezőről győződtem meg, t. i. arról, hogy a törvényjavaslatnak a pénzügyi tekinteteken kivül még az is czélja volt, hogy az ügyvédi karnak tisztességes elemeit megvédje netáni visszaélések ellen, melyeket kevésbbé tisztességes collegáik irányukban el szoktak követni; mert hisz általánosan ismert tény az, t. ház, hogy alig van város az országban, a hol egy-két ügyvéd üzletszerűen ne űzné a bélyegcsonkítást ég ezen eljárás nemcsak az államkincstárnak okoz kárt, de legtöbb esetben jelentékeny kárt okoz magának a tisztességes ügyvédnek. Mert hisz, a ki bélyeg nélkül perlekedik, a ki a kincstárt ép azon okoknál fogva, melyeket a t. képviselő ur említett, oly nagy öszszeggel meg szokott csonkítani, hogy egy egyszerű perben 40-— 50 fríra rúgnak az illetékek, az sokkal olcsóbban perlekedik, mint a ki azon költségeket az állam pénztárába kénytelen lefizetni. Azt kérdem, hogy az ügyvédi karnak érdekében áll-e az, hogy legyenek oly concurrensei, kiket azért, hogy az államkincstárt megrövidítik, azért, hogy a feleknek igen sok esetben kárt okoznak, mi a kincstár és az ügyvédi kar szempontjából is erősen meg ne rendszabályozzuk ? Megengedem azt, a mit a t. képviselő ur említett, hogy egy egyszerű perben a költség, melyet az államkincstár húzni szokott, 40—50 forintnak megfelel, de legtöbb esetben az államkincstár költségei nagyságának az ügyvéd oka, mert a sok huza-vona, halasztás és egyéb mindenféle perenkivüli eljárás és az árverés háromszori elhalasztása által annyira szaporodnak a hirdetési illetékek, hogy legtöbb esetben a nagyon súlyos költségek nem a per rendszeres lefolyása, hanem annak elhalasztásából és elhúzásából származik. Hódossy képviselő ur beszédére azt kell válaszolnom, hogy én egész helyén látom azt, miként a törvényjavaslatnak éle épp az ügyvédek és közjegyzők ellen fordul, mert hisz azoknak, mint jogtudósoknak legjobban kell tudniok azt, hogy mely esetekben mily bélyeg alkalmazandó s ha azok, kik a törvényt ismerik, követnek el kihágást, magam részéről a büntetést ezekre nézve sokkal szigorúbbnak kell, hogy tartsam, mint azokra nézve, kik a szabályok tömkelegébői nem tudnak kikeveredni. De különben is, t. ház, tudjuk azt. hogy a peres eljárásban legritkább esetekben szokták a magáiifelek a bíróság segélyét igénybe venni. A közigazgatási eljárásnál szintén igen gyakran ügyvéd segélyéhez fordul a fél és a legritkább eset az, midőn egy fél közigazgatási ügyben maga nyújtja be beadványait. A bélyegtörvények közigazgatási része oly könnyű, hogy minden fél tudja azt, hogy egy egyszerű beadványra, folyamodványra 50 kros bélyeg alkalmaztassák és azt hiszem, alig lesz az országban folyamodó, a ki a bélyegtörvénynek ezen részét ne tudja. Azért tehát igen helyes intézkedés, hogy épen azok, kik a törvényt