Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-368

368. országos ülés márczlns 16. 1881, 15 nek miféle kötelességei vannak, mielőtt a fegyveres erőhöz folyamodnék. így a rendőrségnek jelenlegi eljárását az jellemzi leginkább, hogy ha népesődület van, soha sem szólittatik fel a tömeg a rendőrség, a rendőrfőnök vagy jelenlévő rendőrtiszt által hivatalos minőségben, komolyan, a szétoszlásra, a mint az mindenütt megtörténik ; és innen származik, hogy miután ezen figyelmeztető, fokonkint élesbedő felszólítások elmaradnak, mindjárt a legvégső eszköz, t. i. akár a honvédség, akár a katonaság kirendeltetik. Az, a ki kiváltkép a magyar ember természetét ismeri, tudni fogja, hogy vérszemet kap, mert őt az erőszak helytelen alkalmazása ellentállásra ingerli és akkor következik az, a mi ki nem kerülhető. Egyszerű példára hivatkozom. Midőn a múlt év január havában csoportosulások történtek, az első nap estéjén a rendőrfőnök elmulasztotta azt, hogy a közönséget szétoszlásra birja, hanem kirendelte a katonaságot és azok, a kik az első estén jelen voltak, constatálhatják azt, hogy épen a katonaság megjelenése következtében, a nélkül, hogy a rendőrfőnök felszólította volna a közönséget, a mi neki hivatalos kötelessége, hogy oszoljon szét, lett ingerültté a tömeg. [Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon!) A 31. §. második bekezdéséhez tehát nekem volna egy módosítványom, mely épen a rendőrségnek előzetes eljárására vonatkozik s igy a második bekezdés második mondatrésze helyes, mely következőleg bangzik: „midőn a rendőrség a rend és béke fenntartására merőben elégtelen" teendő lenne : „midőn a rendőrség az intés és végső határozott felszólítás utján sem boldogul, karhatalma pedig a béke és rend fenntartására, illetőleg helyreállítására merőben elégtelen". Ez az egyik módosítványom. Most nem tudom, megengedi-e a t. ház, hogy a következő §-okboz is előadhassam nézeteimet? Elnök: Ha méltóztatik a többi szakaszokhoz is módosításokat beadni, akkor előbb legalább is fel kell olvasni azokat. Azt hiszem, legjobb lenne minden egyes szakasznál külön előadni az egyes módosítványokat. Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek, miután a képviselő ur indokolásában összefoglalta a négy szakaszt, csak ugy lehet megítélni módosítványait, ha mind a négy előadja nézetét. Én tehát kérném, hogy ugy, mint máskor — és ezen törvényjavaslatnál is többször megtörtént, méltóztassék felolvastatni a többi szakaszt is és azután a képviselő ur adja elő azokra vonatkozólag együtt nézeteit. Antal Gyula jegyző (olvassa a 32., 33. és 84. %-okat). Hermán Ottó: A 32. §. új szövegezését következőképen ajánlom: „Ha a közbékét veszélyeztető népcsoportosulás a sorkatonaság, vagy a honvédség igénybe vételét mulhatlanul megköveteli, a fegyveres erőnek a helyszínén való megjelenése előtt a fővárosi rendőrségnek egyik megbízottja, hivatalos jelvénynyel megkülönböztetett tisztje, a zavargókat a törvény nevében azon hozzáadással szólítja fel az eloszlásra, hogy engedetlenség esetében a fegyveres erő a helyszínére fog rendeltetni." A 33. §. szintén új szövegezés szerint a következőleg hangzanék: „Ha a felszólítás sikertelen marad, az intézkedő rendőrtiszt ahelyszinére rendeli a sorkatonaságot, a honvédséget s dobszóval és harsonával való figyelmeztetés után a törvény nevében utolszor szólítja fel a tömeget békés távozásra és csak ha ezen felszólítás is sikertelen marad, hivja fel a vezénylő közös hadseregbeli, vagy honvédtisztet, hogy a törvénynek érvényt szerezzen". A 34. paragraphushoz csupán csak styláris módosítványom van, a mely arra vonatkozik, hogy a polgári hatóságnak ne „engedje át" a katonatiszt, hanem „adja át" a további intézkedést. Elnök: Fel fognak olvastatni a módosítványok. Molnár Aladár jegyző (olvassa). Irányi Dániel: T. ház! Nekem a 32. és 34. §§-ra van módosítványom. Én ugyan egyenkint kívántam volna azokat előadni, de miután már négy szakasz a 31-től 34-ig felolvastatott és igy mind a négy együtt tárgyaltatik, kénytelen vagyok én is egyszerre nyújtani be mindkét módositványomat. Azt nem lehet tagadni, t. ház, hogy vannak esetek, midőn a közbékét, rendet, ha megzavartatott, nem lehet máskép, mint fegyveres erővel állítani helyre; csakhogy ez esetben a legnagyobb óvatosságra és lehető kíméletre van szükség. Érezte ennek szükségét a törvényjavaslat szerzője is, a mennyiben a 32. §-ban bizonyos formákhoz, bizonyos előzményekhez kötötte a fegyveres erőnek beavatkozását. Ezen formák és feltételek azonban véleményem szerint nem elegendők; a törvényjavaslat szerzője nem ment el, az én meggyőződésemhez képest, azon határig, a meddig el kellett volna mennie ugy az emberiesség, mint az állameszély érdekében. Nevezetesen, a mi a 32. §-t illeti, a szerint nem szükséges, hogy maga a főkapitány legyen jelen, midőn a fegyveres erő az ő felhívására alkalmaztatik, hanem bármely rendőrtiszt lehet ott általa megbízva. Én azt gondolom, hogy a rendőrségnek nem lehet fontosabb feladata, mint az, hogy a fegyveres erő a lehető legnagyobb kímélet és óvatossággal alkalmaztassák s annálfogva, ha csak elháríthatlan akadályok által nincs visszatartóztatva a főkapitány, szükségesnek tartom, hogy a fegyveres erő alkalmazásánál személyesen legyen jelen; s ettől I csak azon esetre történhetnék eltérés, hogyha.