Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-368
| £ 368. országos ülés márczius 10. 1881. legyen, oly esetben, ha a vizsgálat eredménye koczkáztatva lenne a hazabocsátás által, a hazabocsátást még akkor is megtagadni, ha biztosítékot nyújt is az illető. Tisza Kálmán ministerelnök: Épen ez a nézet vezetett engem is, midőn a módosítványt nem ugy szerkesztettem, hogy „haza bocsátandó", hanem „haza bocsátható". (Helyeslés.) Elnök: A javaslat szövege ellen tulajdonképen nem adatott be módosítás, hanem a ministerelnök ur új bekezdést indítványoz, valamint Ráth Károly képviselő ur szintén új bekezdést indítványoz. Az első kérdés az: elfogadja-e a ház a szakaszt a bizottság szövegezése szerint; azután következik a ministerelnök ur módosítványa és azután, Ráth Károly képviselő ur módosítványa és az almódosítás, a mely ehhez adatott be. Most fel fognak olvastatni a módosítványok. Baross Gábor jegyző (olvassa a módosítványokat). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 29. §-t a bizottság szövegezése szerint? (Elfogadjuk!) Ugy hiszem, kijelenthetem, hogy a szakasz elfogadtatott. Most kérdem, elfogadja-e a t. ház, a ministerelnök ur által ajánlott új bekezdést? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a Ráth Károly képviselő ur által javaslatba hozott új bekezdést? A kik elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik) A többség nem fogadja el. A ministerelnök ur által javasolt bekezdés beiktatfatik a 29. §-ba. Antal Gyula jegyző (olvassa a 30. %-t). Thaly Kálmán: T. ház! E szakasznál csak egy kis germanismusra akarom felhívni a t. ház figyelmét. Nevezetesen itt az van mondva, hogy a rendőrség a támadás „visszautasítására" stb; ezt a „visszautasítás" szót, a szóbeli megtámadásnál szoktuk használni, de tettleges támadás visszautasítására szokatlan e kifejezés; a magyarnyelvben ez a német „Zurüekweisung"-nak a fordítása és ehelyett ajánlanám az „elhárítás" szót. Kijelentem azonban,hogy a szóhoz nem ragaszkodom és ha valaki jobb kifejezést talál, én azt feltétlenül elfogadom. Módosítványom második része a szakasz azon kifejezésére vonatkozik, hogy szükség esetéhen a fegyver is használható. A „szükség" kifejezés helyett én a „végszükség" kifejezést ajánlom a t. háznak elfogadásra. Molnár Aladár jegyző (olvassa Thaly Kálmán módosítváuyát). Péchy Jenő előadó: Habár az „elhárítás" kifejezést nem tartom is helyesnek, mégis a képviselő urnak ugy ezen, mint a második módosításához hozzájárulok. Tisza Kálmán ministerelnök: Én az „elhárítás 0 ' szót ép oly megtámadhatónak és helytelenít' hetőnek tartom, mint a „visszautasítás" kifejezést. A visszautasításnak igazi magyar kifejezése csak egy vau, ezt azonban elfogadásra nem ajánlanám, mert a támadás „visszaverését" valamely rendőr talán nagyon is szigorú értelemben venné a nélkül, hogy szükség volna rá. Minthogy azonban már nagyon benne méltóztatnak lenni az egyes kifejezések javításában, a szakasz kezdő szavait ekként kérem módosítani: „A rendőrség a támadás ellen védelmül" és a többi maradna. Thaly Kálmán : Én részemről hozzájárulok a t. ministerelnök ur módosításához. Elnök: Miután a szakasz ellen elvileg kifogás nem tétetett, azt hiszem kijelenthetem, hogy a szakasz elvben elfogadtatik. Méltóztassanak tehát azok, a kik a 31. §-t a ministerelnök ur módosításával fogadják el, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Méltóztassanak már most azok, a kik a „szükség" kifejezés helyett a „végszükség" kifejezést kívánják felvétetni, felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 31. %-t). Hermann Ottó: T. ház! A 31., 32., 33. és 34. §§-ok szerintem organicus összefüggésben vanuak, a mennyiben nemcsak arról intézkednek és rendelkeznek, hogy mikor és mily körülmények között szabad a rendőrségnek a fegyveres erő alkalmazásához hozzányúlni, ahhoz folyamodni, hanem egyszersmind utasítást adnak mindazon lépésekre és körülményekre nézve, melyek koztt a sorkatonaság, vagy honvédség alkalmazható. Ebben a részletezésben e szakaszok annyira mennek, hogy még az illető megszólításokat is szabályozzák. Én, t. ház, ezt a négy szakaszt igen fontosnak tartom egyszerűen azért, mert itt oly végső intézkedésekről van szó, a melyeknek utolsó kifolyása, ha t. i. az erő alkaímaztatik, mindenkor a léttel összefügg. A tömegnek t. ház, — mondhatom, tapasztalásból beszélek — mint tömegnek ép ugy megvan a maga psychologiája, mint az egyénnek és az nem egészen mindegy, mily fokozatban intézkedik a rend fenntartására hivatott hatalom, mert épen ezen fokozatban rejlik az, hogy esetleg egy népcsődülés, a mely talán békés szándékkal történt, melyet szenvedélyek nem ingerelnek, ügyetlen fellépés következtében ingereltté lesz és ezen ügyetlen fellépés oda viszi a dolgot, hogy a végső eszközhöz, fegyveres erőhöz kell folyamodni. Ezen négy szakasz sanctionálja a rendőrségnek eddig követett eljárását. Ez kétségtelen tény. De arról nem emlékezik meg, hogy a rendőrség/ /
