Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-368
12 368. országos ülés márczias 16. 1881. szakaszt, ugy a mint van, elfogadni. {Helyeslés jobb/elöl.) Elnök: A 25. §-ra nézve nem adatott be irásbeii indítvány. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem fogadjuk el!) Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 25. §-t a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Antal Gyula jegyző (olvassa a 26—28 %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 2'á. %-t). Ráth'Károly: T. ház! A 29. §. első bekezdése azt mondja, hogy ha a bekisérés éjjel történt, a bekísért egyén másnap reggel kihallgatandó. Beismerem, hogy tiz eset közül talán kílenczben notórius, vagy úgynevezett gerichtsbekanut egyének kisértetnek be, vagy a tetten kapás esete forog fenn, ugy, hogy a letartóztatás legtöbbször indokolva van és az illetőnek elitéltetése a maga utján be fog következni. De igen gyakori az az eset, hogy akár félreértésből, akár csak kisebb jelentőségű kihágásokesetén, oly egyének is bekisértetnek, a kik, ha nem romlottak és csak egy éjjet töltenek is azon borzadályos helyiségben, melyben az ily egyéneket, nőket, férfiakat, gyakran kiskorúakat is elzárnak, annyira megromlanak, a mennyire talán a legrosszabb társaságban heteken, hónapokon át sem romolnának meg; eltekintve attól, hogy gyakran ragályos betegséget is kapnak az ily helyiségben. Azt gondolom tehát, hogy a humanitás követelménye, hogy az ily ideiglenes kihallgatások éjjel is megtörténhessenek. Az angol rendőri törvény LXX. ezikkében, az indokolás 52. lapja szerint azt mondja: „Mindazon esetben, midőn valamely sommás eljárás alá tartozó, vagy gondatlanságból kárt, vagy sérelmet okozó kihágás miatt birói parancs nélkül elfogott egyén oly időben, midőn a rendőri bíróságok zárvák, az állomás helyén rendelkező rendvéd őrizete alatt vau, ez utóbbi fel van hatalmazva arra, hogy — ha azt helyesnek tartja, — ez utóbbitól megjelenési kötelezőt (Recognizance) vehessen és pedig kezességek mellett, vagy a nélkül". Londonban tehát az ily bekísért egyének azonnal a biró elé idéztetnek. Nálunk ez idő szerint még nem lesznek rendőri birák, hanem lesznek rendőri közegek, kik a kihallgatást teljesítik. De én nagy különbséget látok abban, hogy a mennyiben lehet, azon intézkedés történjék, hogy esetleg kezesség mellett is szabadon bocsátható oly egyén, a ki nem tetten kapatás folytán kisértetett be, vagy nem „gerichtsbekannt". Nálunk pedig ezen intézkedés nem áll fenn; a kezesség melletti elbocsátásra az alsóbbrendű rendőri közegek nincsenek felhatalmazva. Én a humanismus legprimitívebb követelményeinek megfelelőnek látnám, hogy gondoskodás történjék az iránt, hogy oly rendőri közegek, a kik ideiglenes kihallgatással vannak megbízva, éjjel is functionáljanak és hogy senki, a ki talán, igen csekély kihágás miatt tartóztatik le, ne legyen kénytelen éjjel azon borzadályos helyiségben tartózkodni. Első módosítványom tehát oda irányul, hogy az első bekezdésnek azon része, mely szerint, hogy ha a bekisérés éjjel történik, a kihallgatás csak másnap reggel történjék meg, hagyassék ki és az ideiglenes kihallgatás azonnal történjék. Másik módosítványom egy új bekezdést czéloz beiktattatni. Mint előbb is említem, gyakran előfordul és esetet is tudnék a t. ház tudomására hozni, midőn névcsere következtében, vagy a lakásszám el cserélése folytán, tisztességes cselédek bekisértetnek és egy egész éjjet azon borzasztó társaságban töltenek, testben és lélekben annyira megtörve bocsáttatnak ki azzal, hogy tévedés történt, hogy tudok esetet, midőn egy ilyen tisztességes nőcseléd ennek folytán typhust kapott és meg is halt. Ha egyátalán kevésbbé súlyos következménye volna is az ilyen elfogatásnak, kárpótlást alig lehetne nyújtani. Előfordul gyakran azon eset is, hogy iparos tanonczok, kiknek iskolai ideje az éjjeli órákban van, 9 —10 órakor este rakonczátlankodás miatt bekisértetnek és másnap reggel kibocsáttatnak. Itt is az a fiatal ember, az a fiatal suhancz annyira megromlik a rablók és zsebmetszők társaságában, hogy csakugyan nem érjük el azon czélt, melyet a törvény elérni akar, ha az intézkedést annyira szigorítjuk és nem engedjük meg azt, a mit indítványozni bátor vagyok, hogy t. i. kiskorúak letartóztatásánál hivatalból tartozik a rendőrség a letartóztatottnak szülőit, vagy gondozóit értesíteni, nagykorúak befogatásánál pedig, a mennyiben nem gerichtsbekannt egyének, az illető letartóztatottnak kívánságára tartozik a rendőrség a letartóztatottnak hozzátartozóit értesíteni. Nem akarom az intézkedés jogosuk voltát bővebben kifejteni. Azt hiszem, hogy a minister ur sem fogja a törvényjavaslat elvi alapjait érintve látni a módosítvány által és szívesen fog hozzájárulni oly intézkedéshez, mely a humanismus követelményeinek megfelel. Ehhez képest bátor vagyok beterjeszteni két módosítványt, melyek egyike a szakasz első bekezdésére vonatkozik és igy szól: E szavak „vagy ha a bekisérés éjjel történt, másnap reggel", hagyassanak ki. Második módosítványom pedig az, hogy vétessek föl a következő bekezdés: „Helybeli kiskorúnak letartóztatásról szülői vagy gondozói hivatalból, nagykornak letartóztatásáról pedig hozzátartozóik saját kivánatukra
