Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-346

60 346. országos ülés február 8. 1881. van! a szélsőbalon.) Nem szükséges a t. ház előtt bővebben feitegetnem, hogy mily káros befolyása van a valuta ingadozásának összes pénzügyeinkre s ha netalán valaki sajátságos, elszigetelt pénzviszonyai mellett a kárt közvet­lenül nem is érezné, érzi az országban mindenki már azon teher miatt is, melyet a törvényhozás e czímen az országra hárított, midőn az osztrák nemzeti banknál létező 80 millió adósság hányadát magára vállalta, mivel azt mondták, hogy máskép a valutát nem lehet rendezni. Egy kósza hir azt mondotta, hogy a pénz­ügyminister e tekintetben valami előkészítő lépést tett. Nem tudom, mi igaz e hírből. Ha igaz, remélem, a pénzügyminister ur annál szive­sebben fogja megnyugtatói e házat és az orszá­got arra nézve, hogy remélhetünk valamit e Tekintetben. {Helyeslés balfelöl.) Ha azonban nem igaz a hir, akkor kérem a t. pénzügyminister urat, ragadja meg ezen alkalmat arra, hogy oly mulasztást hozzon helyre, melyet a kormányok eddig a kedvező conjuncturák daczára is, a melyek rendelkezésünkre voltak, elkövettek, mely mulasztást pedig nem birja helyre ütni a pénz­ügyminister ur különben elismerést érdemlő rend­kívüli szorgalma sem, melyet kell, hogy kifejtsen azon óriási deficitek fedezésére szolgáló törvény­javaslatok előkészítésében. Ezt az elismerést a valuta rendezetlenségének mulasztása nem fogja helyreütni. De t. ház, van egy másik anomália is, melyre már két évvel ezelőtt bátor voltam a pénzügyminister ur figyelmét felhívni és épen egy ahhoz hasonló czéhx törvényjavaslat tárgya­lása alkalmával, mely a most szőnyegen forgót, követni fogja a tárgyalásban. Ez a pénzegység kérdése, melyre nézve akkor bátor voltam kije­lenteni, hogy oly tőkeszegény országban és olyan nemzetnél, melynek a takarékosságra oíy nagy szüksége van, hogy még ezen pazarlásáról isme­retes kormány is kötelességének tartja a kor­mánypadról felhívni a nemzetet a takarékosságra, hogy olyan nemzetnél szükséges, hogy minden mód és alkalom megadassák, mely a takarékos­ság előmozdítására szolgál. Én és tudora, hogy velem igen sokan, a takarékosság egyik eszköz­lőjének tekintjük azt, hogy a pénzegység a mostaninál kisebb rendszer szerint hozassék be. Elismerem a nehézséget, mely e tekintetben a kormány előtt áll. Nem hunytam szemet ezelőtt két évvel sem; de e nehézség mindig meg­lesz. És ha csak azt hozza fel a t. kormány, hogy csak közelebb lett megállapítva az osztrák­magyar bank szervezete és annak úgynevezett újjáalakítása után a bankjegyek már készülnek, ezen nehézséget a magam részéről nem vagyok hajlandó, mint nyomatékost elfogadni, mert hasonló nehézséggel mindig meg kellend küzdeni. Igenis oly kérdés az, a melyre nézve a t. kormány­nak előbb-utóbb szint kell vallania. {Ügy van! a szélső baloldalon.) Minél elébb teszi azt a jel­zett irányban, annál nagyobb hálával fogunk neki tartozni. Felszólalásom czélja az, hogy e két kérdést a kormány figyelmébe ajánljam és hogy az elsőre nézve válaszát már most kikérjem. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha a válasz reám nézve nem volna kielégítő, fenntartom magamnak külön indítvány által felkérni a t. házat, hogy ez irányban a kormánynak utasí­tást adjon. {Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügymitiister : T. ház! A tárgy, melyet a t. képviselő ur fel­említett, nincs ugyan összeköttetésben a szőnye­gen levő törvényjavaslattal; de azon kérdésre nézve, melyet ő a nyilvánosságra hozott hirek folytán intézett hozzám, hogy vájjon szándé­kozik-e a kormány a valuta rendezése ügyében lépéseket tenni, bátor vagyok a t. képviselő urnak felelni, abbeli nézetemnek adván kifejezést, hogy ezen ügy megoldása sokkal könnyebb érte­kezésekben és theoriákban, mint a gyakorlatban, a hol kivitele sok nehézségbe fog ütközni. Mindamellett, hogy e nehézségek léteznek, a kormány igen is tesz lépéseket a kérdés meg­éri élésére és folynak a tárgyalások az iránt, hogy a monarchia két államterületének mind­egyikében ezen kérdés megbeszélésére enquéte­tanácskozmányok hivassanak egybe. Én tehát a t. képviselő ur kérdésére csak annyit felelek, hogy e tárgyban igen is megindultak a tanácskozások és azok folyatását kötelességemnek fogom ismerni. {Helyeslés.) Elnök: Ugy hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a törvényjavaslatot átalánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadja. {Helyeslés.) Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző {pontonként olvassa a törvényjavaslatot, mely észrevétel nélkül elfo­gadtatik). Elnök: E szerint a törvényjavaslat ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadva lévén, végleges végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a rézváltópénz szaporításáról szóló törvényjavaslatról. Ha t. ház, a jelentést felolvasottnak tekinti, akkor az első szó az előadó urat illeti. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! A réz­váltópénz az országban és illetőleg az egész monarchiában, a forgalom igényeihez képest igen csekély. Ezt a mindennapi életben is tapasztaljuk; különösen pedig, hogyha más országokban elő­forduló rézváltópénzekkel hasonlítjuk össze, a mi réz-váltópénzünk kis mennyisége bizonyára még feltűnőbb lesz. E szükségből foly a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom