Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-346

346. országos filés február 8. 1881. 81 Hiánynak azon gondoskodása, hogy a réz-váltópénzt szaporítani kívánja. E törvényjavaslat erről intézkedik. Maga az eszme és intézkedés, a mely abból foly, szükséges és azt hiszem bővebben indo kolnom sem kell; az arány pedig, a melyben a monarchia területén szaporittatni czéloztatik, a mennyiben 1.500,000 írt értékben fog e törvényjavaslat értelmében réz-váltópénz veretni, nem csak nem haladja túl, de még el sem éri azon aránylagos mennyiséget, a mely más országokban ily pénznemekből forgalomban van. Ennek következtében azt hiszem, hogy sem a mértéket meg nem haladta, sem a szükséget ki nem kerülte e törvényjavaslatban foglalt intézkedés és igy azt általánosságban a t. háznak elfogadásra ajánlom. Kötelességem azonban, a pénzügyi bizottság nevében valamint a jelentésben, ugy itt is felhívni a t. ház figyelmét arra a körülményre, hogy maga a törvényjavaslat intézkedése, a mely a veretendő pénzmennyiség felosztásáról szól, nem felel meg teljesen és hiven azon közös terheltetési aránynak, a mely a monarchia két fele között van. Ez abból származhatott, hogy mielőtt a határőrvidék bekebelezve volt, addig a 70 : 30%-os arány alkalmaztatott a közös teherviselésnél és minthogy az első törvény, amely rézváltópénz vereteséről szól, ez időben keletkezett t. i. az 1868 : VII. t.-cz. ez következetesen keresztül vitetett és érvényesíttetett a későbbi időben, igy például, hogy többet ne említsek az 1878 : VI. t.-czikkben, tehát ez előtt néhány évvel. De mindebből nem foly az, bogy ez arány helyes. Némi összefüggésben volt ez akkor, mikor az első intézkedés történt, a függő adósság ezen részének conversiójával, a mennyiben, a mint méltóztatnak emlékezni, akkor a tiz krajczárosok papírból voltak és az első intézkedés alkalmával, a mely a tiz- és húsz krajczárosok veretesére és egyszersmind az akkor forgalomban volt papírpénz bevonására vonatkozott, ez arányban lön megállapítva és érvényesítve. Mindez azonban a dolog historicumát képezi, de a kérdést nem alterálja, a mennyiben az arány, a melyben a monarchia másik felével vagyunk, nem 70 : 30°/o, hanem 686 : 31'47<>. Ennek következtében ezen törvénynél is ezen arányt kellett volna szem előtt tartani, a minthogy e kérdés elvileg megvitattatván a pénzügyi bizottságban, az ellen a pénzügyminister urnak semmi kifogása nem volt és e szempont helyességét feltétlenül elismerte, azonban tisztán és kizárólag ezen törvényjavaslatra vonatkozólag azt kérte, hogy a bizottság az elv érvényesítését mellőzze, részben azért, mert a monarchia másik felében az erre vonatkozó KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. törvény elfogadva lévén, újabb törvényjavaslatra és tárgyalásra volna szükség, a mi mindenesetre némi késedelemmel járna, részben pedig azért, a mennyiben netn megterheltctésről, nem közös haszon, jövedelem megosztásáról van szó, hanem saját rezünknek az állam szükségletére bizonyos arányban való kiveretéséről és az itteni nyereségértékesítéséről. Ez nem oly nagy fontosságú, hogy e miatt a pénzügyi bizottság a törvényjavaslat tárgyalását elhalasztani kívánta volna. Ugyanazért az elvnek és ennek jövőre való érvényesítése feltétlen szükségességét elismerve, ezt a kormány részéről is elismertetve látván, a pénzügyi bizottság ezen kizárólag opportunitási szempontból túltette magát az elvi nehézségen, elfogadta a törvényjavaslatot és a t. háznak is azt ajánlja, hogy méltóztassék e törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Én a szőnyegen levő törvényjavaslatot mindannak daczára, a miket a t. előadó most elmondott, két okból nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el először azon oknál fogva, a melyet a 78-iki kiegyezés alkalmával ismételten hangsúlyoztunk, hogy ez egyike azon közösügyeknek, a melyeket önök igazán úgyszólván hajánál fogva rántottak be a közösügyekbe. Meri én nem hiszem, hogy lenne e házban, e hazában, vagy széles e világon olyan sophista, a ki képes lenne akár a pragmatica sauctióból, akár bárminemű okmányból kiokoskodni azt, hogy még a réz-váltópénzünk veretése is kell, hogy közös legyen Ausztriával. Én óhajtanám tudai, hogy mit veszítene Ausztria az által, ha a magyar pénzügymiuister annyi rézpénzt veretne az ország számára, a mennyit a forgalomhoz képest szükségesnek talál. Legfeljebb pár száz, vagy ezer frtot veszítene ez által a most már Magyarországon is szabadalmazott osztrák nemzeti bank; ez megtörténhetik, a mennyiben, meglehet, nagy számban szaporittatván a rézváltópénz, természetesen a bankók kisebb mértékben kelnének el. Már ezen egy oknál fogva sem járulhatnék ehhez az arányhoz, bár igaz az, hogy törvényben gyökeredzik ez és mindaddig, mig e törvényt más törvénynyel meg nem változtatjuk, meg kell azelőtt hajolnunk, akár igazságos, akár igazságtalan az. Egészen máskép állunk a másik okkal, a melynél fogva a törvényjavaslatot el nem fogadhatom és a mely okot a t. előadó ugy élőszóval, mint a jelentésben is hangsúlyozott, t. i. hogy azon arány egyenesen a törvénybe ütközik, a melyet a pénzügyminister ur elfogadott. Mert a törvény által megállapított arány nem 30 és 70%, hanem 31 "4%, a mi ez esetben több ezer forintban talál kifejezést. Hát a pénzügyi bizottság jelentésében beéri azzal, hogy kifizeti ezt a 11