Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-345

S45 országos ülés február 5. 1881- yj akkor egyátalában nem nyújt biztosítékot a tnrvény, mert akkor az illető önkényétől fog függeni. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A jog és szabadság azon népet illeti meg első sorban, a ki a műveltségben annyira haladott, hogy a jogot tisztelni tudja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Oly nép, mely kárörömmel tekint arra, mint a gyermek, hogy másnak jogát mindéi; neki nem tetsző tekintet miatt megsértik, korlátozzák, az maga sem érett meg a szabadságra. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem védem a socialdemokratiát, mert megvallom nem is tudnám definiálni, hogy mi légyeu az a socialdemokratia; és ha létezik socialdemokratia Európa más államaiban, ott lehet talán veszélyes, de Magyarországon talaja egyátalán nincs. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én ugy tudom, hogy Magyarországon nem a soeialdemokraták és nem a munkások vannak olyan helyzetben, hogy a napikenyeröket nem tudják megszerezni, hanem a szegény földmíves emberek, azok pedig Magyarországon nem soeialdemokraták. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) De különben mondom, miután nem tudom, hogy mik ezen soeialdetookratiának alapszabályai, az egészet csak eszmének tartom és nagyon helytelennek találom azon ürügyet, hogy az eszmét üldözik és a törvény által biztosított jogainkat korlátolják és ezen korlátozó tehetséget rábízzák a rendőrfőnökre: és pedig helytelennek találom ezt azért, mert tulaj donképen ezen korlátozás és üldözés által megkedveltetik az eszmét azokkal is, a kik nem is tudják az eszmét. Ez az üldözésnek természetes következménye, hogy csak egy példát hozzak fel: ime a kereszténység, vagy a protestaatismus ; kezdetben még olyan eszme volt, melyet rettenetes veszélyesnek] tartottak a hatalmak, üldözték és mi lett a végeredménye? hogy épen ezen üldözés segítette őket győzelemre. Magát a tárgyat tekintve, azt mondja a minister ur, hogy azon munkások lázít > ni akartak a fennálló hadsereg ellen. Én ezt kétségbe vonom. Ki tudja, nem került volna-e elő azon népgyűlésen egy egészséges eszme, olyan, melyet még a hadügyminister is elfogadhatott volna. (Nevetés jobbfelöl.) Igen természetes. Hiszen azok az emberek tagjai a hadseregnek, ők ott 10 —12 évig szolgálni kénytelenek, ők tapasztalást hozhattak onnan haza, ennélfogva igen egészséges eszméket mondhattak volna. Azon kivül, azon hadsereg a mi költségünkön, a mi munkánk árán tartatik fenn, ennélfogva ahhoz szólani mindenesetre joga van mindenikünknek. (Helyeslés a szélső bal/elől.) Minden jog és kötelesség egyugyanazon dolognak kettős oldala: a kinek kötelessége van valami dolog iránt, joga is van az iránt. Ha tehát a nép köteles a hadseregben szolgálni, az iránt joga van eszmét is cserélni. (Helyeslés a szélső balfelől.) A mi a költségvetést illeti, az épen napirenden volt és igy nem mondható, hogy az már törvény által elfogadva lett, mert akkor senkinek sem jutott volna eszébe a' népgyűlésen az iránt beszélni, de akkor még tárgyalás alatt, illetőleg még az előtt volt, ilyképen azt a népgyűlés megbeszélni mindenesetre jogosítva volt. Én megvallom, nem tudom, kik hívták össze azon népgyűlést és kik akartak tagjai lenni, de annyit tudok, hogy onnan még a minister ur sem volt kizárva; és annyit tudok, hogy ott még ő is megjelenhetett volna és beszélhetett volna. (Derültség.) Egy pont van még, melyet nem hagyhatok érintet'en, nevezetesen azt mondja a minister ur, hogy nem fellebbeztetett hozzá a rendőrség ezen határozata. De. hiszen nem is fellebeztethetett, mert ha a rendőrfőnöknek joga van minden népgyűlést betiltani, vagy a népgyűlésen kitűzött sorrendet megakadályozni, akkor meghiúsul minden népgyűlés. Hiszen, míg a fellebbezés a ministeriumhoz megy és a ministerium azt elintézi, addig elmúlik azon népgyűlésnek szüksége: tehát ez annyi lenne, mint lehetetlenné tenni minden népgyűlést. De itt nem arról van szó, hogy valaki nem élt fellebbezési jogával, tehát jogsértés nincs; hanem arról, hogy egy rendőrfőnök, országos törvény ellenére letiltja azt, a mihez mindnyájunknak jogunk van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az a praeventiv rendszer igen sokat báni. azt mondhatnám, talán félénk, gyáva embereket. Hallottam volt egyszer egy politikus pesti susztert, ki azt mondta, hogy: „Die Politzei ist ja. da, um uns zu besehützen." No már én az olyan embereket, a kik azt hiszik, hogy az állam őket őrizni tartozik, alkotmányra éretteknek nem tartom. Majd megőrizzük mi magunkat és a ki törvénysértést követ el, az államnak mindig van joga őtet megfenyíteni. Ez igen hasonlít azon gondos gazdasszony észjárásához, a ki a gyermeket valahányszor korsóval küldte a kúthoz, mindenekelőtt jól elverte és mikor ezt sajátságosnak találták és arra figyelmeztették, hogy a gyermek a korsót nem törte el, azt felelte, ha már eltörte volna, akkor már késő volna megverni. Ez igen beillik egy gazdasszony pontosságának, de egy szabad állam kormányához egyáltalában nem illik. Én tehát a minister u>- válaszát tudomásul nem veszem és kérem a t. házat, méltóztassék interpellátiómat tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képI viselőház! (Halljuk!) Csak egy pár szót kívánok ' szólani, inkább helyreigazításul. Első sorban —