Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

48 343, országos ülés február 1. 1SS1. magánszemélyre ki nem terjed, a magánhitelezők a czégtárs magánvagyonát lefoglalhatják és a czég hitelezői elől elvonhatják. A t. előadó ur azt hozza fel ennek ellenében, hogy a csődtörvényben gondoskodva van arról, hogy in fraudem ereditorum történt ily eljárás megsemmisíttethessék és a ezéghiteiezők elől elvont vagyon ismét a csődtömegbe belevonathassék. De nézzük a gyakorlatban, mit ér a papíron levő ezen óvintézkedés? Az a czégtárs, mint magánszemély, kereskedelmi könyveket vezetni nem tartozik, mert csak a czég vezet könyveket. Már most, ha kimondatván a czég ellen a csőd és a beltag ellen végrehajtás fog később vezettetni, a javaslat óvintézkedése, a Pauliana íictió czélhoz vezetni soha nem fog, akkor sem, ha álhitelező vezette is a végrehajtást, mert majdnem lehetetlen lesz a követelés szinleltségét bebizonyítani. Ellenkezőleg tehát azt hiszem, hogy midőn a ezégtársra, mint magánszemélyre a csődöt hivatalból ki nem terjesztjük, privilégiumot adunk azon czégtársnak a ezéghiteiezők kijátszásara. Az előadó ur eunek ellenében felhozza, hogy hiszen a hitelezők fel lesznek jogosítva csődöt kérni a czégtárs ellen is. Az igaz; de ez nem abból áll, hogy azon órában, midőn a csőd a czég ellen kimondatott, rögtön előállhat a hitelező és kérheti a törvényszékei-, hogy azonnal in continno a czég elleni csőddel egyidejűleg mondja ki a csődöt a czégtárs ellen, hanem abból áll, hogy keresetet kell beadni a czégtárs ellen, erre majd 3 napra tárgyalás tűzetik ki és ekkor fog intézkedés történni a csőd megnyitása iránt s esetleg, ha azon czégtárs jól lesz képviselve, még halasztást is fog kap id és akkor azután ezen eljárás alatt, hogy mi történhetik a magánvagyonnal, hányszor lehet azt lefoglaltatni, ezt részleteznem talán nem szükséges. Az előadó ur hivatkozik a javaslat rendszerére. Hiszen igaz, hogy a javaslat rendszere szerint kérelem nélkül csődöt nem lehet elrenrendelni, de az előadó ezen érveléséhez mégis még nagj^on sok szó fér. Először is, azt mondom, hogy akkor, mikor a czég ellen a csőd kimoudatik, kimondottnak jelenthető az ki a czégtárs ellen is, a javaslat rendszerének sérelme nélkül; mert azon solidaritásnál fogva, mely a czégtársat a hitelező irányában terheli, az ő magánvagyona csak appendixe a társaság vagyonának, ennélfogva kimondatván a csőd a czég ellen, magától értetődik, hogy kiterjesztendő a czégtárs vagyonára is. Azután nem is mondhatnám, hogy az igazságügyi bizottság nagyon melegen ragaszkodott az egyszer elfogadott elvhez , mert állított fel a csődtörvény más némely §§-inál is elveket, de melyeket egy másik § bau megsértett, így pl. megsértett mindjárt az 1. §-nul egy igen fontos elvet. A javaslatban ugyanis megadja a szerzési képességet a bukottnak, igán helyesen, mégis kiterjeszti az 1-ső §-ban a csődöt a későbbi szerzeményre. Hogy ez gyakorlatilag helyes, elismerem, de, hogy lehessen valakinek szerzési képességet adni egyik kézzel s a szerzeményt tőle elvenni másik kézzel, ezt elvi szempontból helyesnek nem ismerem el. Tehát a t. előadó ur, a javaslat rendszerével s egyátalában elvekkel ne kisértse meg támogatni álláspontját, mert a javaslat többi részeiben nem ragaszkodott valami nagy mértékben az elvekhez. Azt mondja az előadó ur, hogy az osztrák törvény csakugyan nem tartalmazza a bizottság által javaslóit szövegezést, hanem Unger képviselő ur módosítványa szerint van szerkesztve, de már a porosz törvény, az már ettől eltérő. Ez igaz, sőt én azt is hozzá tehetem, hogy még a porosz törvény előtt Franeziaországban az 1867-diki törvényben történt a német törvényhez hasonló intézkedés; hanem elolvasván a német törvény indokolását, tudva azt, hogy mi okon tért tehát el a német törvényhozás a régi porosz törvénytől, azon indokok, a melyek ott a törvényhozást vezérelték, engem ellenkező következtetésre vezetnek, t. i. arra, hogy a javaslat módosítását támogassam. Azon indokok ugyanis azt mondják: „nem szabad elrendelni a magán czégtárs elien hivatalból a csődöt, mert hiszen azon czégtárs lehet azon helyzetben, hogy maga kifizetheti a czég t irtózását, igazságtalanság lenne tehát ellene a csődöt elreudelui. Sőt azt mondja, hogy ez nemcsak igazságtalan, de még méltánytalan is volna, mert azzal, hogy ő is bele vonatik, mint magánszemély a csődbe, meg volna akadályozva azon szándékában, hogy mint czégtárs idejében megnyittatván az adósságba keveredett czég ellen a csődöt és a czég adósságait kifizetvén, elejét vegye az adósságok további szaporodásának és igy a czég mindig mélyebben fog belemenni az adósságba, mindig azon egy gazdag czégtárs rovására." Németországban ez lehet helyes, ott lehetnek olyan gazdag czégtársak, hogy az összes adósságot kifizetik, de a mi törvényünknek nem az ottani viszonyokhoz kell alkalmazkodni, hanem azon viszonyokhoz, a milyenek nálunk vannak. Hiszen nálunk, mikor a csőd kimondatik, alig van már vagyon, nemcsak a czégnek, hanem a magán czégtársnak is. Itt abból, mint általánosságból kiindulni, hogy a czégtársnak lehet vagyona annyi, hogy az összes adósságot kifizesse, valóban nem lehet, hanem kiindulásul általában csak az szolgálhat, hogy a csődvagyon nagyon kevésből áll és a czégtársnak a legritkább esetben van vagyona; ha pedig megesik kivételesen, hogy a czégtársnak valami magánvagyona van, azt a hitelezőktől elvonni a javaslat intézkedésével nem szabad. Engem tehát épen a német