Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

343 orssságos iilés február 1. 1881. 47 veszélyeztethetné. Úgyde, ezen cselekvény a csőd­törvényjavaslat értelmében a hitelezővel szemben hatálytalan és a hitelezők által akár kereset, akár kifogás alakjában megtámadható. Tehát egyáltalában nem forog fenn az, hogy ha a tár­saság ellen, mint ilyen ellen, esőd nyittatnék, a nélkül, hogy egyszersmind a társaság tagjai ellen is a csőd megnyittatnék, ebből a társasági hitelezőkre valami veszély keletkezhetnék. Nem, annál kevésbbé, mert minden hitelezőnek jogá­ban áll a társaság tagjai ellen csődöt kérni és ha a csőd ellenök kéretik, a csődnyitást csak az által kerülhetik ki, ha kimutatják, hogy reájok eső tartozásokat mind képesek fedezni, vagy pe­dig kellőleg biztosítani. Hol lehet tehát a tár­sasági hitelezőkre nézve veszélyt találni? A bi­zottság megemlíti jelentésében, hogy a képviselő ur által ajánlott módosítás ellenkeznék nemcsak a kereskedelmi törvénynyel, hanem a javaslat rendszerével. A törvényjavaslat a hivatalból való csődnyitást nem ismeri, mert abból indul ki, hogy az államnak és a törvényhozásnak nem lehet feladata egyesek érdekei felett gyámkodni. Ám őrködjék kiki a maga érdekei felett és miután a törvény erre módot nyújt, a törvénynek gyám­kodása feleslegesnek mutatkozik. A t. képviselő ur kétségen kivül arra fog hivatkozni, hogy az általa beadott módosításban foglalt intézkedés benn van a szomszéd osztrák csődtörvényben. Igenis, benn van; de az osztrák törvény ezen intéz­kedést átvette a porosz csődtörvényből. A porosz csődtörvénynek az osztrák törvénynyel szórói szóra megegyező intézkedése Poroszországban a törvény fennállásának ideje alatt sem értelmez­íetett ugy, mint a t. képviselő ur javasolja, mert a bíróságok, különösen a legfelsőbb bírósá­gok kimondották, hogy a törvénynek ezen in­tézkedése csak ugy értelmezendő, hogy a csőd egyesek ellen csak akkor nyitandó meg, hogy ha ezeknél a fizetési tehetetlenség feltételei meg vannak. Egyébiránt t. ház Németország egy ha­ladó lépést tett és midőn a csődtörvényt, a mely Poroszországban érvényben volt, codificálták és Németország részére új csődtörvényt készítettek, akkor elejtették a porosz törvénynek elítélt in­tézkedését és elfogadták azt az álláspontot, a melyen a javaslat áll és a mely a csődtörvény­nek és a csődeljárás természetének megfelel. Ezek azon indokok, melyek miatt Unger Alajos kép­viselő urnak módosítását most sem fogadhatom el és a melyek alapján a javaslatnak eredeti álláspontját fenntartani kérem. [Helyeslés a jobb­óldalon.) Mandel Pál; T. ház! Engem sem az igaz­ságügyi bizottság jelentésében foglalt, sem azok az indokok, a melyeket a t. előadó ur terjesz­tett elő, nem tudtak meggyőzni arról, hogy az igazságügyi bizottság által javasolt szöve­gezés, a 210. §. tekintetében, helyes volna. És miután teljesen meg vagyok győződve azon mó­dosítvány helyességéről,, a melyet Unger Alajos képviselő ur az előbbi viták alkalmával benyúj­tott, bátor vagyok azt most újból felvenni és elfogadását indítványozni. Azt hiszem azonban, hogy nem szükséges ama módosítványt újból beterjesztenem, mert Unger képviselő ur módo­sítványa felett érdemleges határozat még nem lett hozva; ha azonban a házszabályok ezt mégis kívánják, szívesen megteszem ezen módosítást most magam, illetőleg ezt felveszem. Felveszem pedig a következő okokból: a kérdés eldöntésénél mindenekelőtt tisztában kell lennünk a kereskedelmi társaság mivolta iránt. Az a kereskedelmi társaság, a societás, csak elvont fogalom, íictio, a melyet még össze kell egyeztetni a phisikai valósággal és ennek köve­telményével. Valóságos életet ennek a fictiónak mi ád? A társaság egyes tagjai, mint magán­személyek, ezeknek vagyona összeségével. En­nek ellenében azt fogják mondhatni : hogy a czégtárs nem jön számba vagyona összeségével, mert hisz nem egész vagyonával kell annak a czégtársnak a társas üzletbe bele menni, hanem csak bizonyos meghatározott összeggel, de mi­dőn másrészt a kereskedelmi törvény azt mondja, hogy a társ, a beltag nemcsak betétével, hanem összes vagyonával felelős, akkor a hitelezőkkel szemben csakugyan közkereseti társaságot nem foghatják fel máskép, mint az összes nyilvános czégtársak — beltagok — és azok minden va­gyonának összeségét, mint valamely egységes egészet. A kereskedelmi törvény által felállított soíi­daritásból következik, hogy minden czégtárs minden vagyonával felelős, hogy tehát a czég­hitelező, a czégtárs ellen vezetheti a végrehajtást nemcsak a czégvagyonra, hanem a czégtárs magánvagyonára is. Ebből pedig az következik, hogy miután az a társ egész személyiségével, vagyona egész összegével felelős a czég hitele­zőinek, csőd esetében is, a melynél t. i. az egész vagyon átalános eljárás alá vonatik, a magán­személynek nemcsak társasági vagyona, hanem az ő vagyona összeségéhez tartozó magánvagyon is, a czégvagyonnal való egyenlő elbánás végett, a csődbe belevonassék, illetőleg magánszemélye ellen is a csőd, egyúttal, midőn a ezég ellen kimondatik, szintén kimondassák. Ha ezt így el nem fogadjuk, ha a solidaritásból vont következtetés­ben az igazságügyi bizottság tervezete szerint határt szabunk, akkor a czégtárs, a maga magán­hitelezői javára , a czég hitelezőit uton-utfélen kijátszhatja és azon solidaritás, melyet a keres­kedelmi törvény a czég hitelezői javára megálla­pít, valóságos fictióvá válik. Mert kimondatván a czég ellen a csőd, ha az a czégtársra, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom