Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

44 343 orsságos Ölés február I. 1881. Ezt azonban az új törvény intézkedései som fogják a jövőben lehetlenné termi, mert azon hitelezők, kik telekkönyvi biztosítást nem kivántak —• kik köztt pedig rendesen a legtöbb kétes eredetű hitelező szokott lenni — a csődnyitás kimondása előtt s már annak csak hirére is, hogy a csőd kérelmeztetni fog, telekkönyvi jogokat szerezve, megkárosíthatják a többi hitelezőket. Ne feledjék azonban, hogy e tekintetbeu a törvényhozásnak feladata bár egyrészt gondoskodni arról, hogy visszaélések ne történhessenek oly irányban, hogy a hitelezők értesülvén a csődről, annak följegyzéseig az időt felhasználva, telekkönyvi jogokat szerezhessenek; de másrészt még nagyobb fontosságú feladata az, hogy a birtokos osztály hitelének alapját képező telekkönyvi publiea íides, a jóhiszemű hitelezők irányában megóvassék. Ne feledjük továbbá, hogy ezen törvényhozási intézkedésnek káros következményeit mindenek fölött az ingatlan javak tulajdonosai — tehát a földbirtokos osztály fogja megérezni, mert ne méltóztassék azt vélni, hogy a koezkázatot akár a kölcsönadó hitelezők, akár a birtok vásárlói magukra vállalni fogják. Visszahat tehát ezen intézkedés magára a földbirtokos osztályra s a birtokos lesz kénytelen -— ha birtokát terhelni, vagy eladni akarja — kellő biztosítékot nyújtani az iránt, hogy a csődnyitás veszélye nem forog fenn. Én előre látom, hogy a dolog természetéből folyóläg be fog következni, miszerint a jóhiszemű hitelező, minden földhitellel foglalkozó intézet, vagy vevő, azt fogja a kölcsönt kérő, vagy eladni akaró felektől követeim, hogy bekeblezett kötvényt s a bekebelezést igazoló teielekkönyvon kivül még bizonyítványt hozzanak arról is, vájjon nincs-e ellenök csőd kérve, vagy kitűzve? Már pedig méltóztassék megfontolni: évenként hány ezer meg ezer eset fordul elő hazánkban, midőn jelzálogi hitel vétetik, vagy eladás terveztetik Ennyi sok ezer esetben már csak a számos utánjárás, időveszteség, munkaszaporulat, a bizonyítványok beszerzésével járó bélyegköítség, nagy alkalmatlanságot, újabb terheket fog róni a birtokos osztályra. S ha mindezek után fölteszem a kérdést, vájjon minő fontos érdek nevében követelik a^t, hogy a már annyira terhelt magyar földbirtokosokra ezen újabb áldozat is rovassék: — megvallom, a felhozott érveket és indokokat elég nyomatékosaknak nem találom. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy évenként nem egy esetben fog jóhiszemű hitelező károsulni a törvény ezen intézkedése miatt, ki a telekkönyvben bizva, követelését teljesen biztosítottnak hitte. Bizonyos, hogy ez által a jogintézményeink, különösen a hitel-telekkönyvek iránti bizalom meg fog rendülni s vissza fognak riasztatni mindazok, kik akár vétel, akár kölcsönadás által a birtokos osztály anyagi állapotán könnyíteni akarnának. Miután én igy fogem fel ezen kérdést s azt nagyon komolynak tartom, épen Magyarország legtekintélyesebb s annak legnagyobb terheit viselő, jelenleg általában súlyos anyagi körülmények köztt levő földbirtokos osztályára nézve: ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy egy újabb indítványt tegyek, mely szerint a szóban forgó 92. §-nak 3. bekezdése, a hol ez áll: „a följegyzés elmulasztásának a csődtömegre nézve következménye nincs", a következőképen módosittassék: „A csődnyitás és annak telekkönyvi feljegyzése között eső időben szerzett telekkönyvi jogok, a csődtömeg ellen érvénytelenek, ha a csődtömeg oly tényeket igazolhat, melyekből jogszerűen következtethető, hogy a jogszerzőnek a telekkönyvi jog szerzésekor, a csődnyitásról tudomása volt." Nem kívánom tehát, hogy minden telekkönyvi följegyzés, — mely a csődnyitás és annak bejegyzése köztt eszközöltetett — érvényben maradjon, de óhajtom, hogy érvénytelenítésnek csak akkor legyen helye, hogy ha a csődtömeg oly tényeket igazolhat, melyekből jogszerüleg következtethető, hogy a jogszerzőnek a telekkönyvi jog szerzésekor, a csődnyitásról tudomása volt. Tehát, mint látni méltóztatik, lehetőleg ragaszkodtam módosításom szövegezésében azon kifejezésekhez, melyek analóg viszonyokra a törvényjavaslat 27. §-ában alkalmaztatnak. Az általam előadott fontos indokok alapján s a földbirtoki hitel, valamint a birtokos-osztály érdekében bátor vagyok a t. házat tisztelettel kérni, hogy az általam ezennel benyújtott indítványt elfogadni méltóztassék. Baross Gábor jegyző (olvassa gr. Lónyay Menyhért módost tvdnyát). Teleszky István: T. ház! Nagyon sajnálom, de különösen a dolog jelen stádiumában nem fogadhatom el gr. Lónyay Menyhért t. képviselő indítványát. Ez a kérdés nézetem szerint már eldöntetett a törvényjavaslat első részében az anyagi határozatok köztt, a 12. §. elfogadása által és ha egyszer egy törvénykönyv anyagi dispositióit tartalmazó részében egy jogelvet már felállított, ahhoz, hogy ez annak második, csupán az eljárást tárgyazó részében egy con-