Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-367

867. országom älés máreaius 14. 1SS1 37: vádi eljárás koztt elismerték annyiban, a menynyiben a büntető eljárás némely fejezeteit alkalmazták a rendőri eljárásra is. De nálunk a praxis egészen mást mutat. Nálunk a bűnvádi eljárási szabályok nem terjeszkednek ki a rendőri eljárásra, hanem a rendőr-biráskodásra nézve külön szabályok állanak fel és igy ha eddig fenntartható volt ezen állapot a kettőnek összeköttetése nélkül, a nélkül, hogy a gyakorlatban valami kellemetlenség származott volna ebből, azt hiszem, hogy ezen állapot továbbra is fennmaradhat, mert végre is a rendőri bíráskodás és a bűnvádi eljárás két oly különböző dolog, hogy a kettő köztt organicus összefüggés valóban nincsen. Ez tehát nem volna akadály, a miért ily fontos intézmény életbeléptetését elhalasztani kellene. De van más aggály, és ez az, hogy vájjon a rendőri hiráskodás életbeléptetése, a rendőri bíráskodás intézménye eszméjének felvétele ebben á törvényjavaslatban, nem akadályozná-e annyira ezen törvényjavaslat tárgyalását, illetőleg magának a törvénynek életbeléptetését, hogy az által a fővárosi rendőrség szervezése bizonytalan, vagy hosszú időre elhalasztatnék. T. ház! Azt hiszem, hogy ennek az aggálynak megszüntetésére legegyszerűbb mód, hogyha arra az eljárásra tekintünk, melyet nekünk a gyakorlatban okvetlenül követnünk kellene, hogyha a rendőri bíráskodás eszméje abban a törvényjavaslatban csakugyan kifejezést nyerne. Ha azon §., a melynek elfogadását szerencsém lesz a t. háznak ajánlani, elfogadtatnék és a melyben az mondatik ki, hogy a fővárosban a rendőri bíráskodás egészen független állású, az 1869, évi IV. t. ez. minden kellékeivel ellátott bírói közegekre bizassék, akkor ennek következménye az volna, hogy a törvényjavaslatban a következő négy szakasz némi módosulást szenved, azonkívül szükséges volna megállapítani a viszonyt a főváros rendőrsége és a rendőri bíróság köztt, azonkívül szabályozni kellene még azt az úgynevezett feltételes büntető jogot, melylyel a rendőrség bizonyos esetekben fel van ruházva, olyformán, hogy előzetesen, ideiglenesen gyakorolja a rendőri hatalmat, fenntartván azonban a félnek azt, hogyha a rendőrség bíráskodásába bele nem nyugszik, akkor a rendes bíróhoz folyamodhasson és az ő ügyének tárgyalása rendes birói úton történhessék. Ez volna azon módosítás és azon szükséges pótlás, melynek ezen elv elfogadása után itt be kell következnie. És, t. ház. a 12. §-tól kezdve már ez az intézmény nem érint egyetlenegy §-t sem s akkor szépen folytatni lehetne ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását mindaddig, míg az igazságügyi és közigazgatási bizottság, melyekhez szükségképen utasítani kellene ezen intézkedések szövegezését, elkészül ezen munkálattal és akkor azután a törvényZÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. javaslat tárgyalásának egy bizonyos időpontjában tárgyalható lenne ezen kérdés. A gyakorlatból tehát azt látjuk, hogy a rendőri bíráskodás intézményének felvétele ezen törvényjavaslatba, a törvényjavaslat tárgyalását, illetőleg a törvénynek létrejöttét, életbeléptetését egy órával sem halasztaná. A harmadik aggály, t. ház, mely a rendőri bíráskodás intézményének életbeléptetése ellen felhozható, az volna, hogy különös dolog, tisztán csak a fővárosra szorítani a rendőri bíráskodás intézményének életbeléptetését és az ország többi részeiben ezen nagy jogvédelemben nem részesíteni az állampolgárok nagy részét. Én t. ház, azt hiszem, hogy ez épen oly kevéssé fontos érv a rendőri birá-kodás életbeléptetése ellen, mint a többi pont. En ugyanis meg vagyok róla győződve, hogy nincs Magyarországon gyakorlati ember, a ki azon körülményből, miszerint a fővárosban a rendőri bíráskodás intézménye fennáll, azon következtetést vouná ki, hogy immár azt az ország többi részeiben szükségképen és ezen alakban kell életbeléptetni; mert a vidéken a közigazgatási hatóságok egészen más állást foglalnak el, mint a fővárosi rendőri hatóság. A vidéken a tisztviselő, a ki a rendőri hatalommal van felruházva, a szolgabíró, az alispán bizalmi állást foglal el és traditióinknál fogva bizonyos tekintélyivel van körülvéve. Azon kívül lehetetlennek tartom a szervezés szempontjából, ép oly kevéssé pénzügyi szempontokból azt, hogy a szolgabíró és az alispánnal szemköztt egy oly rendőri bíró állittassék fel, a ki ugyanabban a viszonyban fog állani az alispánhoz és a szolgab.róhoz, mint pl. itt állana a rendőri bíró az alkapitáuyhoz, a főkapitányhoz s egyáltalában a rendőri közegekhez. Ezt a vidékre nézve egyáltalában lehetetlennek tartom és itt csak egy módon lehet segíteni s lehet a jogbiztonságot és jogvédelmet elérni s ez: a közigazgatási bíróság inté? menye. Ez egyedüli mód a vidéken elérni azon garantiákat a rendőri eljárás és bíráskodás terén, melyeket itt a fővárosban a rendőri bíráskodás intézménye által akarunk elérni. Hiszen, t. ház azon felfogás, miszerint a főváros valóban kivétel és hogy az egész ország áldozatokat hozott a fővárosért, annak felvirágzása annak dísze, a főváros lakosságának kényelme érdekében, ez köztudomású dolog. Itt vannak intézmények, melyek sehol az országban nincsenek. A fővárosban van egy külön fővárosi közmunka-tanács, külön kisajátítási törvény és sok egyéb. Történik az pedig azért, mert a fővárosra nézve egészen speciális intézkedések szükségesek. Már most, t. ház, ha mi a fővárosban a rendőri bíráskodás intézményét életbeléptetjük, tulajdonképen nem követünk el semmi inconsequentiát, mert csak egy kivétele;? intézményt 48