Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-366
364 366. országos ülés márczias 12. 1881, viselőtársam rámutatott: találom abban, hogy szerintem igen helyesen a fővárosi munieipiumnál marad meg azon jog, miszerint a színházak nyitását engedélyezhesse. Mert ezt nem érthetem másként, mint ugy, hogy a színházak nyitásánál a színházakban tartandó előadások irányára nézve feltételeket szabhat a municipium. Mert ha ez nem igy volna, akkor, ha csak egy nagyobb épületnek, egy színházzá berendezett épületnek a közhasználatra való átadásáról volna szó, szerintem ezen egész jog, melyhez, ugy látszik, a főváros annyira ragaszkodik és mely tulajdonkép ezen nagy port felverte, tartalom nélküli üres dologgá devalválódik, mert minden attól függ, hogy ezen culturalis érdekek, mely irány szolgálatában állanak, mely irányt képviselik a színházakban tartott előadások. Á másik az úgynevezett személyes jog adományozása, a személyes jog adásának eoncessiója az egyes folyamodónak, hogy a színházzá qualifikált épületben nyilvános előadásokat tarthasson, azon feltételek mellett, melyekhez a színház nyitása kötve volt. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ha a kettő külön választatik, a kettő a maga egymásmelléül hatáskörében, mit mi és a t. ház összesége a fővárosi municipiumnak a 48-iki törvénynek értelmében megtartani akarunk, ez a kettő egymás mellett megfér. Mert a másik, a személyes jog, a személyes concessió adományozása minden veszély nélkül áthárítható a rendőrségre azon gyakorlat értelmében, meíy eddig kifejlődött. Megvallom — és ezt kénytelen vagyok megjegyezni — hogy ha azon gyakorlat fejlődött volna ki, hogy a tanács adja a színházi előadások engedélyét, én ezt szívesebben láttam volna, miut a most tényleg kifejlődött gyakorlatot. De minthogy ideiglenes intézkedésnek állíttatik az, a mit ezen szakasznál megszavazni akarunk, részemről egy ideiglenes intézkedésnél a statusquot, a fennálló gyakorlatot nem szívesen bontanám fel. Megbontom sokkal szívesebben akkor, midőn általanos törvény létrehozásáról van szo. En tehát azt gondolom, hogy mindaz, a mit mulhatlanul ki kell mondanunk ezen törvényben, az benne van azon módosítványban, melyet br. Lipthay Béla t. képviselőtársunk benyújtott; benne van azért, mert e törvényre csakugyan nem tartozik más, mint megmondani azt, hogy micsoda hatásköre van a rendőrségnek, micsoda jogköre van a színházak tekintetében a rendőrségnek. Tehát elég azt mondani, a mit a t. képviselő ur módosítványa mond, hogy a rendőri felügyeletet a főváros területén lévő színházak felett az állami rendőrség gyakorolja. A,mi azt illeti, hogy kimarad a színházi előadások engedélyezése, bocsánatot kérek, a 7. §. e) pontjában nyíltan ki van fejezve, hogy mindennemű nyilvános előadások, mutatványok, tánczvigalmak, fáklyán- és egyéb menetek a fővárosi rendőrségnél jelentetnek be s a mennyiben azokhoz a fennálló törvények vagy törvényes gyakorlat szerint engedély kívántatik, az engedélyeket a fővárosi államrendőrség adja. Előttem legalább nincs semmi kétség, hogy akkor tényleg a mostani gyakorlat fog továbbra is fennmaradni, hogy ha az a módosítás, melyet b. Lipthay Béla beadott, elfogadtatik, mert akkor a színházak nyitásának engedélyezését gyakorolni fogja fővárosi municipium; a nyilvános előadásokra, a menynyiben azokra nézve a törvény és gyakorlat engedélyt kivan, azt meg fogja adni a rendőrség, a rendőri felügyeletet pedig minden színházban kivétel nélkül gyakorlatú fogja az államrendőrség. Ennél többet senki sem akar; igy tehát én ezt, mint annak tiszta kifejezését, a mit a ház osztatlan többsége, óhajt, magam részéről is pártolom. {Helyeslés.) Horváth Gyula : T. ház! Azt látom, hogy a kérdés lényegére nézve a ház különböző oldalain különbség egyáltalában nincs, csakhogy mindenki a maga módosííványa alatt egésze;i mást ért, mint a mi abban valójában van. Br. Lipthay Béla módosítványához magam részéről hozzá járulok, de azt megelőzőleg a színi előadásokra vonatkozó engedélyezés iráni kell disponálni, mert a 7. §-nak ezen pontja a színházakban történendő nyilvános előadások felett dispoiiál, míg a következő pont más nyilvános előadásokról is intézkedik, tehát a törvényjavaslat intentiójában is van, hogy ezek egymástól elkülönittessenek. Ennélfogva ha br. Lipthay Béla módosítványát elfogadom, azt megelőzőleg a következőket kérem tenni : „Nyilvános színi előadásokra vonatkozó engedélyek adása, a nemzeti színházat kivéve, a fővárosi rendőrséget illeti". Ha ez kimondatik és ezután jön, br. Lipthay Béla módosítványa, mely azt mondja, hogy a főváros területén a színházak felett a rendőri felügyeletet a fóVárosi -endőrség gyakorolja, ez által azt hiszem, hogy mindazon nézeteknek, melyek eddig a házban ez iránt nyilvánultak, kifejezés adatik, kivéve a Madarász József képviselő ur által elmondottakat. A mi azt illeti,, hogy az 1848-iki törvénynek többi dispositióiról is említés tétessék, annak szükségét nem látom át, mert mindazon jogokra nézve, melyek ériutetlenül hagj^atnak, az 1848 : XXXI. t. ez. dispositiói fenn fognak állni. Ajánlom ezen módosítván} ómat a t. ház figyelmébe. {Olvassa.) „A br. Lipthay Béla által beadott módosítvány elé tétessék: „A nyilvános szinielőadásokra vonatkozó engedélyek adása, a nemzeti színházat kivéve, a fővárosi rendőrs 'geí illeti !í . Ezután jönne br. Lipthay Béla módosítványa".
