Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-366

$66. országút ülés márezius 1'2. iSSL 365 Szederkényi Nándor: T. ház! Ez a módosítvány még kevésbé segít ki abból a zavarból, a melybe egyik-másik módosítvány által jutottunk. Ez a módosítvány már az e) pontot is bele keveri ezen pontba, a mennyiben nyilvános előadásokról beszél, melyek az e) pont alatt is érintetnek, mert ez minden nyilvános előadásról is szól. Erre nézve nézetünket majd az e) alatti pontnál bővebben kifejezhetjük; én is fenntartom jogomat és indítványomat be is fogom adui. De nem járulhatok azon módosítváuyhoz, melyet Horváth Gyula t. képviselő ur beadott, azért sem, mert az ő indokolása az e) alatti pontban foglaltakat már sanctionálni akarja. Én azt nem akarom. De nem is akarok az e) ponthoz szólni, mert később úgyis lesz erre módunk. Annálinkább elvetendő a Horváth Gyula t. képviselő ur által beadott indítvány, mert ha az elfogadtatnék, az e) pontnak mikénti tárgyalása már kérdés alá jönne itt és ezt, azt hiszem, tenni most nem akarjuk. A legczélszerűbb volna, mint Madarász József t. képviselőtársam indítványozta, hogy ezen pont egészen kihagyassék; de ha ki nem hagyatik egészen, ha mégis a rendőri működésre nézve valami intézkedést kívánnak tenni, akkor legczélszerűbb a b. Lipthay Béla t. képviselő ur indítványa és kérem, hogy azt a t. ház elfogadni méltóztassék. Tisza Kálmán ministerelnök, mintbeltigyniinister: T. ház! Mindazok, miket ugy br. Lipthay képviselő ur maga, mint ennek folytán Gulner és Szilágyi Dezső képviselő urak elmondtak, meggyőztek engem arról, hogy a dolog lén}

7

egében csakugyan közttük és azon nézet köztt, a mely mellett Tibád képviselő ur felszólalt, lényeges különbség nincs. A különbség lényege abban rejlik, hogy a mint legalább Szilágyi t. képviselő ur kifejezte, ő nem tartja helyesnek, hogy ezen rendőri törvényben arról szó is legyen, hog}'' ez nem a rendőrség, hanem a municipium teendője lesz. De hogy ez szóba hozatott, az indok épen, nehogy oda magyáraztassák a dolog a módosítvány utján is, mintha az új színházak engedélyezését a módosítvány is el akarná venni a municipiumtól, ugy, mint ezt az eredeti szöveg tette. Azonban elismerem, hogy helyes a rendőri törvényben a rendőri teendőkre szorítkozni és nem menni azon túl. De bocsánatot kérek, nem tarthatom Liptay Béla képviselő ur fogalmazványát kellően tisztán praecisirozottnak, nem pedig azért, mert az e) pont alatt elmondottak nem helyezik ezen dolgot kellő világításba. Én azt hiszem, hogy ha egy külön pontban a színházakról beszélünk, akkor helyes a rendőrségnek ezekre vonatkozó jogát ezen pontban megállapítani; helyes annyival inkább, mert a színházi nyilvános előadásokat más nyilvános előadásoktól megkülönböztetni, róluk külön pontban beszélni már csak azon szempontból is helyes, mert azokat nem lehet minden más előadásokkal egy niveau-ra helyezni. Én tehát azt kérem a t. háztól, hogy vagy méltóztassanak elfogadni a br. Lipthay Béla képviselő ur módosítását a Horváth Gyula képviselő ur által proponált toldással, vagy méltóztassanak elfogadni azt, a mi ugyanazt fejezi ki és következőleg hangzik: „A főváros területén a nyilvános szini előadásokra vonatkozó engedélyek adása, a magyar nemzeti színház kivételével, a tisztán rendőri felügyelet gyakorlása pedig a nemzeti színházat illetőleg is a fővárosi rendőrség hatáskörébe tartozik", azt hiszem, szabatosan, minden félreértést kizárólag kifejezi a helyzetet és azt is, hogy a nemzeti színházra csakis a rendőri felügyelet, a többire nézve a színházi előadás engedélyezésének joga adatik meg. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Horvát Gyula jegyző (olvassa lisza Kálmán ministerelnök módosítvány át). Elnök: Madarász József képviselő ur újabban egy módosítváuyt adott be, mely abban áll, hogy a c) pont hagyassák ki. Erről nem birván a ház tudomással, most bejelentem, hogy ez a negyedik módosítvány a c) ponthoz. Ha senki sem kivan szólani, következik a d) pont. Hermann Ottó: T. ház! A 7. §. d) pontja a többek köztt a közerkölcsiségről is szól, módosítványom nem arra vonatkozik, a mit a pont tartalmaz, hanem inkább pótlás az, melyet enné] jobb helyre tenni nem tudok. A főváros nyilvános életének, utczai forgalmának oly visszataszító jelensége, mint a prostitatió, az állatkínzás. A kinek módja volt a főváros legélénkebb pontjain, kivált a budai részen s különösen az élelmi szerek körül figyelni, azt tapasztalja, hogy itt botrányos dolgok történnek, úgy az árúszállítás, mint a személyforgalomra nézve az igavonó állatokkal; még sokkal kínzóbb dolgok történnek pedig azoknál, melyek leöletésre, tápszerül vannak rendelve. Engem nemcsak a humanismus vezérel e felszólalásomban, hanem egyszersmind a gazdasági és közegészség! szempont. A gazdasági szempont az, hogy kíméletlen durva bánásmód mindenesetre befolyással van arra, hogy az állatok tönkremenjenek. A közegészségi szempont pedig, hogy például a kisebb vágómarha szállításával, de kivált a baromfi szállításával oly eljárás követtetik, mely vérfagylaló. Nem kell messze menni, itt a képviselőház előtt látjuk a napi forgalmat, hol a napiháztartás számára összevásárolt baromfia az élelmi vásárra fél tuczatszámra akasztatik fel fejjel lefelé, ugy hogy lábaikról csorog a vér s mire ezen állatok ;i korryhába kerülnek, nagy részt már holt állapotban vannak. Sokszor tapasztaltam, hogy azon üzletekben, a melyekben étkek