Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-366

356 *^®- •s*ieií»s Klós márcKlu 12. 1SSÍ. Elnök: Az 5. §-ra Csanády képviselő ur egy stylaris módosítványt adván be, azt hiszem, ezélszerű lesz a kérdést ugy feltenni, hogy elfogadja-e a ház az 5. §-t a bizottság szövegezése szeriut; s ha az elfogadtatott, akkor fogom feltenni a kérdést Csanády képviselő ur módosítványára. Kérdem tehát elfogadja-e a t. ház az 5. §-t a bizottság szövegezése szerint? És kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik^) A többség elfogadta. Kérdem már most, méltóztatik e elfogadni a Csanády képviselő ur módosítványát ? Kérem, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Baross Gábor jegyző' (olvassa a, 6. %-t, a mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 7. §-0Tibád Antal: T. ház! A szinházügy azon phasisára vonatkozólag, melyről a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 7. §-ának c) pontja szól, az 1848: XXXI. t. ez. 1. és 3. §-a azon intézkedést tartalmazza, hogy színházak nyitása csak az illetékes törvényhatóság engedélyével történhessék és hogy nyilvános szini előadások a helybeli hatóság tudta és beleegyezésén kivül ne tartathassanak. E kérdéseket t. ház, a fővárosban a gyakorlat akkép oldotta meg, hogy ma tényleg a színházak nyitásának engedélyezése a fővárosi hatóság hatáskörébe, a nyilvános előadások tartására vonatkozó engedély adásának joga pedig a fővárosi rendőrség hatáskörébe tartozik. Igénytelen nézetem szerint ezen gyakorlat e dolog természetének teljesen inkább megfelel, mert a színházak nyitásának kérdésénél kétségkívül túlsúlyban vannak az úgynevezett culturai tekintetek, a mennyiben ezen kérdéssel, ezen actussal egyszersmind az is eldöntetik, hogy minőlegyen a színháznak általános szelleme, iránya ; míg a nyilvános szinelőadásokra vonatkozó engedélyadásnál — a szellem és irány már adva lévén, inkább az úgynevezett rendőri szempontok domborodnak ki és lépnek előtérbe. Ide járul, t. ház, hogy a szinházügy egyszersmind — és pedig igénytelen nézetem szerint első sorban — az egyletek és önkormányzati testületek hatáskörébe tartozván, illetőleg ezeknek lévén hivatásuk első sorban közművelődési képző intézetek felállítása, minők a színházak is: ha azon szerkezet, a melyet erre vonatkozólag a közigazgatási bizottság a törvényjavaslat 7. §-a c) pontja alatt (Halljuk!) javaslatba hoz, elfogadtatnék, az én igénytelen nézetem szeriut ez által nemcsak a fővárosi törvényhatósági bizottság, illetőleg a fővárosi muuicipium autonomieus hatáskörén ejtetnék csorba, de ez a fővárosi municipium az ország többi munieipiumával szemben, a melyek a sziuháznyitásra vonatkozó engedélyezési jogot az 1848: XXXI. t.-cz. alapján továbbra is gyakorolni fognák, határozottan hátrányos helyzetbe hozatnék. (Helyeslés a baloldalon.) Nem azt akarom ezzel mondani, t. ház, ho^y a szinházügy kizárólagosan municipiálig ügy; meg vagyok győződve arról, tudom magam is, hogy a színházi ügy egyszersmind magának az államnak is ügye és főképen Magyarországon az állam részéről kiváló figyelmet, tekintetbe vételt érdemlő ügy, de éu részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy a magyar államiság, a magyar nemzeti nyelv művelése és terjesztésének ügye a fővárosi törvényhatóság kezelése, gondozása alatt valamint eddig nem volt, ugy a jövőben sem lesz veszélynek kitéve, sőt épen oly figyelmet, ápolást, elintézést nyerend, mint nyerne akár az államot képviselő bdügyminister, akár ennek közegei részéről. De eltekintve, t. ház, ezen subjecíiv garantiától, az 1872: XXXVI. t. ez. egy egészen reális garantiát is tartalmaz c részben arra nézve, hogy a magyar államiság szempontja minden lehető megtámadásoktól megóvassék ; és ezen garantiát az képezi, hogy az idézett törvényezikk értelmében egyes eoncret esetekben hozott határozatai ellen a fővárosi bizottságnak felebbezéssel lehet élni a belügyministeriumhoz, mely hatóság aztán minden ilyen ügyben, tehát színházi ügyekben is végérvényesen határoz. Ezek előrebocsátásával a tárgyalás alatt lévő 7. §-hoz a következő módosítást vagyok bátor benyújtani. (Halljuk!) „A 7. §. c) pontja a következő szerkezetben lenne a törvényjavaslatba iktatandó: c) „A színházak nyitását tárgyazó engedélyezési jog az 1848: XXXI. t.-cz. alapján kifejlődött gyakorlatnak megfelelőleg továbbra is a fővárosi bizottság hatáskörében hagyatván, a főváros területén a nemzeti színházat kivéve — nyilvános sziuielőadásokra vonatkozó engedélyek adása. A tisztán rendőri felügyeletet a nemzeti színház tekintetében is a fővárosi rendőrség gyakorolja." Kérem a í. házat, hogy a bizottsági szöveg mellőzésével ezen módosításomat elfogadni méltóztassék. Horváth Gyula jegyző (olvassa a módosítást) . Thaly Kálmán: T. ház! Készemről, miután a 7. §-nak előszűr is c) pontja hozatott szóba, ehhez is hozzászólok rövideden. Nevezetesen a törvényjavaslatnak eredeti intézkedését, hogy t. i. a színházak nyitására nézve az engedményt ezentúl a rendőrség adja meg, károsnak és Budapest főváros municipiuma jogaiba ütközőnek tartom és igy azt semmi esetre el nem fogadnám. Sokkal közelebb állok tehát azon nézethez, a melyet kifejezni megkísért Tibád Antal