Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

244 **>»• •TWázm tléi máresims 11. 1*81. hogyan vélekedem én, hanem mondhatom, a hogy ö vélekedik — a mint legalább mutatja — az az országnak nagyon is árt. Ismétlem: mert a személyes jogok és szabadságok garantiái és azon garantiának megalkotása sokkal fontosabb dolog, mint a mivel a minister ur és az előadó ur e törvényjavaslatot indokolja, hogy nem lesz rosszabb a helyzet ezentúl sem, mint volt eddig; ha csak ez vezérli a t. minister urat, ez indokért csakugyan kár törvényt alkotni; de ha csak az az indoka, hogy a helyzet jövőre nem lesz roszabb, mint volt eddig és a parlamentet erre akarja felhasználni, akkor csakugyan még az egész parlamentre sincs semmi szükség. De nem is igy áll a dolog, hogy nem lesz roszabb. Én elismerem egy kis tekintetben, a mi az egész kérdésben talán a legalárendeltebb kérdés, hogy t. i. a rendőri személyzet állása biztosítottabb lesz e törvényjavaslat alapján. Ebben az egyben a t. minister urnak igaza van s ebben az egyben a helyzetet javítja ezen törvényjavaslat, de száz más kérdésben és ennél fontosabb kérdésekben nemcsak javítja, hanem határozottan a jelen állapotot rontja; rontja különösen abban, hogy a munieipiumoktól hatalmas jogokat von el; rontja különösen abban, hogy a törvény alapján engedi meg a rendőrségnek a személyes jogok, politikai jogok és szabadságok érdekeinek megsértését, csorbítását, elintézését, confiskálását, hogy ugy mondjam, a nélkül, hogy birói titon független bíróság által regressusa lenne a társadalomnak ily jogbeavatkozás tekintetében; és árt különösen abban, mert egy újabb ideiglenességet hoz be a nyolcz évi provisorium helyett, mert egy másik törvénynyel szabályozza; a meritoriumra nézve éppen oly rósz intézkedésekkel egyátalában ki nem elégítő újabb provisoriumot teremtett, a melynek nem tudjuk, mikor lesz vége, annál kevésbbé tudjuk, mert mindig lehet azon ellenvetéssel fellépni, hogy hiszen törvény van. Ha ellenben törvény nélkül hagyjuk a mai igen rósz állapotot, akkor a jelentkező szükség előbb-utóbb, de igen gyorsan, minden irányban megfelelő törvény alkotására kényszerítené a kormányt; ha pedig egy rósz ibis, redibis-féle törvényt alkotnak, mely felvet minden kérdést, de feleletet nem ad egy kérdésre sem, mely a felvetett kérdések közül meg nem old helyesen egyet sem, a mely csak az intézménynek a nevét adja, nem valóságát, de sőt a szabadsági intézménynek a nerét sem, akkor az ilyen törvény csak a jelentkező szükség elnyomására használ és útjába áll annak, hogy minél rövidebb idő alatt, egy minden igényeknek megfelelő' jó törvény alkottassák. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy reactióval vádoljuk mi őt; és ezen vádnak megerotlenítésére a t. ministerelnök ur hivatkozik arra, hogy némely teendőket, a hatalmi körök némely részeit, melyek addig már a munieipiumoktól elvétettek, ismét visszabocsátott a munieipiumok hatáskörébe, ilyen pl. a bagatell-eljárás, ilyen a kihágások feletti bíráskodás stb. Nemcsak ennyit tett a t. ministerelnök ur, ennél sokkal többet tett; nevezetesen a községek municipalis hatáskörét, a megyékéi is nagyrészben megtömte oly teendőkkel, a melyekkel azok eddig nem birtak, megtömte az adó kezelésének és adó végrehajtásának teendőivel ugy, hogy ma a községek összes municipalis teendőinek kilencz-tized része csakis az adónak kényszerű kezelése és végrehajtásának előmozdítására irányul és tartalmazza. Sohasem tette azt a t. ministerelnök ur, hogy megmondta volna: én elveszem a munieipiumok életét és azok bennső becses tartalmát kiveszem az üres keretből és ugy teszem tönkre a muuicipiumokat. Nem, hanem mindig hangsúlyozta, hogy előttem a municipalis szabadságok szentek és minél jobban hangsúlyozta ezt, annál inkább törekedett egyegy becses szabadságot elvenni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyszer a választott tisztviselők fegyelmi jogát korlátozta; egyszer elvette tülük a mérnöki intézményt, elvette pl. az erdőkezelés intézményét, majd lassanként elveszi a többit is. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De valahányszor egy jogot elvesz a ministerelnök, mindannyiszor kimondja, hogy előttem szent a munieipiumok joga, azt fenn fogom tartani. (Derültség a szélső baloldalon.) így tett a ministerelnök a bankkal. Midőn az önálló bank alkotásáról kellett törvényt hozni, hozott törvényt, de a mely azon bankot eljátszotta. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) így tett a nemzetközi kereskedelemmel, igy tett a fogyasztási adókkal és igy tesz a ministerelnök ur minden nagy eszmével és minden nagy intéz meny nyel, a melyet egykor hatályosan képviselt itt az ellenzéki padokon. Mióta minister, az óta tesz igy. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ám mondja, tegye az ellenkezőt, de tisztelje a vármegyéket, mocskolja őket, mondja, hogy milyen rosszak, de tartsa meg és akkor sokkal jobban megnyugszom eljárásában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E törvényjavaslatot én azon okoknál fogva, melyeket magam is szerencsés voltam előadni, de azon okoknál fogva is, melyeket Szilágyi Dezső t. képviselőtársam itt felhozott, még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. házi (Zaj. Bálijuk!) Nem akarok a törvényiavaslathoz már most szólani, nem akarok annyival inkább, mert hiszen az előttem szólott t. képviselő j ur nem is annyira azt tárgyalta, hanem Tisza