Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

365, orsíágos ülés márczius 11. 1S8I- 3^,3 és nem ugy ment bele elfogadásába, mint a hogy t. pártja belemegy, a ki mint benevolus spectator végig nézi és végig hallgatja, a mint az ellenzék küzd eredménytelenül és a mint a minister ur küzd, vagyis küzdeni akar, mert idealiter küzdeni nem tud, a t. párt végig nézi és végig hallgatja és azt sem tudván, miről van szó, fájdalom, szavazni fog. (Élénk tetszésnyilatkozatok a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Rendre! Rendre !) Bocsánatot kérek, hogy ily fontos tárgy, melynél fontosabb közjogi természetű a belügyi alkotások terén elő nem fordult, a t. ministerelnök urnak kormányon léte óta, hogy ily fontos tárgy, mely közjogi rendszerünknek egész részét közelről érdekli,, mely a személyes szabadságot, a vagyoni érdekeket és egyúttal a politikai jogokat is oly közelről érinti, hogy ily tárgy felett három napon át folytattassék tanácskozás a nélkül, hogy a képviselőház tagjainak négyötöd vagy kétharmad részéből, egy egész parlamenti pártból egyetlen egy ember se tartsa méltónak nézeteit kifejteni, (Kitörő tetszésnyilatkozatok a baloldalon) ez oly mélységes sülyedése azon intézménynek, melyet parlamentarismusnak nevezünk, melynél mélyebben már — legalább nézetem szerint — sülyednie alig lehet. (Mozgás.) Én, t. minister ur — de ez nálam nem olyan nyilatkozat, melyet velem t. barátaim itt ez oldalon valamennyien osztanának, hanem ez egyéni nyilatkozat, melyet mondandó vagyok, — én ezen törvényjavaslatot, ha a rendőri bíráskodás intézménye függetlenül és kellő alakban megalkottatik és ha azonkívül azon hatósági kör, mely e törvényjavaslat 7. §-a szerint nagyrészben a reudőrségnek átadatik, a municipiumnak fenntartatnék, mondom, ezen két feltétel alatt hajlandó volnék a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadni. De a rendőri független bíráskodás nélkül ezt elfogadni én még most is lehetetlennek tartom. És itt eszembe jut egy körülmény, egy sajátságos magán- de érdekes dolog. Egyik barátom, tagja e parlamentnek, e törvényjavaslatot, amint a minister ur azt előterjesztette, híven lefordította franczia nyelvre és egy nyugati civilisált állam fővárosának rendőrfőnökéhez elküldötte véleményezés végett és ez, megtudván, hogy ellenzéki képviselő az, a ki elküldötte, azt válaszolta, hogy ily sikerült pasquilt minister ellen nem olvasott, mert vele elhitetni lehetetlen volt, hogy egy művelt államnak müveit nrnistere ily törvényjavaslattal állott volna elő. (Derültséj a szélső baloldalon.) Pasquilnak tartotta azt. De ezt csak mellékesen jegyzem meg. A t. minister ur azt mondotta, hogy ő is óhajtotta volna, hogy a rendőri bíráskodás me^alkottassék a mai kor igényeinek és a szabadság érdekeinek megfelelően, hanem előtte három alternatíva állott; vagy az, hogy azon esetben várni kell ilynemű törvényjavaslat előterjesztésével, mert az maga nem kész, vagy pedig pusztán a szervezetre korlátolni egy törvényjavaslatot, melyet nézetem szerint sokkal helyesebb lett volna beterjeszteni és melynek elfogadásához én is inkább hozzájárultam volna; vagy végre megkisérelni és választani azon módot, melyet csakugyan választott, t. i. ezen törvényjavaslatot előterjeszteni mely bizony nem csak a szervezetről, vagy a hatáskörről szól, mely belevág a codesek feladataiba itt-amott is, néhol intézkedik a rendőrségről és megcsonkítja a municipiumnak jogát, a törvény szerint olyat, a melyet eddig gyakorlott, törvény nélkül vagy törvényen kivül és a midőn a minister ur ezt kijelenté, egyszersmind kijelenté azt is, hogy erős reménye van ahhoz, hogy a bűnvádi eljárás az igazságügyminister urnak közvetítésével talán rövid idő alatt készen fog lenni. Nem tudom, a ministeri ígéreteknek mennyi hitelt adjunk e tekintetben? Azt tudom, hogy ha jól emlékszem, 1872. nov. 11-én az akkori belügyminister ur kijelentette, hogy a rendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslat már kész és néhány nap múlva elő fogja terjeszteni: a rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslat pedig Pauler minister úrral egyetértésben most van készülő félben s rövid idő múlva az is készen lesz. Abból a néhány napból nyolez év lett, (Derültség a szélső baloldalon) — igaz, hogy ebből hat év a t. belügyminister úrra esik, abból a néhány napból pedig, a mely alatt az igazságügyminister úrral egyetértésben kellett volna a rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslatot elkészíteni, nem nyolcz év lett, hanem annak a néhány napnak még most sincs vége. így számítani az éveket csakugj^an még a régi görögök sem tudták, a kik pedig az olympiásokba nagyon sok időt beleszorítottak; de ha az éveket igy lehet számítani, akkor nem tudom, mit értsünk azon szavak alatt, hogy remény van, hogy rövid idő alatt talán a bűnvádi eljárás törvényjavaslata készen lesz. Fájdalom, attól kell tartani, hogy az nem lesz kész rövid idő alatt, hanem néhány év alatt sem. S ha legalább nem csupán a ministerelnök ur tenné eztfaz ígéretet, hanem, ha egyszer már volna az a rendkívüli ritka szerencsénk, hogy az igazságügyminister urat is hallhatnók abban a dolgokban, a melyek az ő feladatát igen közelről érdeklik; ha tehát az igazságügyminister ur kijelentené, hogy ennyire vagyok a munkával s ekkor fogom előterjeszteni: akkor sem mondanám ugyan, hogy fogadjuk el, hanem azt mondanám, hogy várjunk vele addig. (Felkiáltás : Nem sokat ártana!) Tudom én, hogy a közbeszólt képviselő urnak nem sokat ártana az, hogy