Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
342 366, országos filé* máreaäus 11. 18S1. teseéggel és — bocsánat a kifejezésért — hasonló makacssággal fog itt a házban is a törvényjavaslatnak egyes részleteihez ragaszkodni. (Uqy van! a szélső balon.) Azt mondotta t. képviselőtársam Szilágyi Dezső, hogy e szövegezés könnyelmű. Ezen törvényjavaslat egyik-másik szakasza, mint azt idézte is, valóban könnyelmű felfogásról tanúskodik. Én elfogadom a vádat, pedig az terheli a közigazgatási bizottságot is, a melynek t. előadója épen ezen vádra nézve elfeledett nyilatkozni. Terheli a közigazgatási bizottságot is, az igaz, de biztosíthatom a t. házat, hogy a közigazgatási bizottság azon tizentiyolcz nap alatt, mig ezen törvényjavaslattal vesződött, sokat megkísértett, minden lehetőt megkísértett a komolyság határáig, hogy ezen törvényjavaslat egyes részleteit és különösen azon részleteit megváltoztassa, melyekre nézve a t. ministerelnök ur is azt mondja, hogy ő is óhajtotta, hogy jobbak legyenek, hogy azokat átalakíthassa. Hogy ez nem sikerült, az tény. Hogy a könnyelműségnek ezen objectiv bizonyítéka ezen törvényben előttünk áll, az tagadhatatlan, de bocsánat a szerénytelenségért, ha azt mondom, hogy én ezen vádból magamra nem veszek semmit, sőt azt mosdom, hogy a t. ministerelnök ur azon nagy hatalomnál fogva, melylyel személyes jelenléte a bizottsági tagokra kétségkívül gyakorol, azon vádnak nagy részét bízvást magára veheti. De én azt hiszen), t. ház, hogy a t. ministerelnök ur még most sem, második felszólalása után sem felelt meg azon jogos várakozásnak, melyet a háznak nem csak ezen oldala, de a főváros is és az országnak egész közönsége is méltán táplálhat. A t. ministerelnök úrtól nem azt várjuk mi, nem azt várja a város és az ország, hogy a mit én, vagy más szerencsétlen ellenzéki képviselő itt jól meggondolva, vagy nem jól meggondolva beszédében felemlít, hogy a t. ministerelnök ur arra replikázó ügyességét kimutassa; az ország nem azt várja a t. ministerelnök úrtól, hogy a mint maga definiálja, itt néha passióját vagy feladatát ugy gyakorolja, hogy a diaíectika fegyvereit suhogtassa egyik-másik mondott szava felett. Nem. Sőt ellenkezőleg, a t. ministerelnök úrtól az ország épen ezt nem várja soha, hanem ennek épen az ellenkezőjét várja. A ministernek nem is az a feladata. Ha a minister egy törvényjavaslatot előterjeszt, eddig az volt a divat Magyarországon is s a külföldön ma is az a divat, hogy a minister oda áll a nemzet képviselői elé és azt mondja: a helyzet ebben a kérdésben ilyen, a helyzeten javítani kell, megkíséreltem, javaslatom a következő, czélt akarok érni vele a jelenre nézve, meg akarom alkotni hasisát a jövendőnek, az általam tervezett és javasolt intézmény kell, hogy harmóniában álljon egyéb fennálló intézményekkel s ezen intézmény alapelve az, a mely intézményt én ezen és ezen irányban a hasonló, a rokon tereken alkotni akarok. Ezen általános politikai szempontból kell indokolni a törvényjavaslatot, kell előterjeszteni és indokolni nézeteit és kell jövendő politikájának képét az ország képviselői, az ország előtt megalkotni. A melj minister nem ezt teszi, az csak napról napra éldelődik ott, kolduskenyerét eszi politikai állásának, (Tetszés a szélső baloldalon) de az a minister nem államférfiú. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A különbség ott van: ministerek vannak ma is, vannak kileuezen; fájdalom, szerencsétlensége ezen generátiónak és talán a jövendő generátióknak is, hogy államférfiúi mi azokon a padokon nem látunk. (Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Igen, elismerem azt, hogy az államférfiúi tulajdonságok egyikét, az általam nem a legtöbbre becsült, de mégis szükséges tulajdonságok egyikét, a parlamenti tactica művészetét a t. ministerelnök ur kitűnően érti, ebben kiváló nagy tehetséget tüntet fel, nagyobbat, mint elődei közül bármelyik. De hozzá teszem, hogy ez a kiváló tulajdonság igen sok káros ministeri intézkedésnek, törvényhozási és kormányzati intézkedésnek elpalástolására, hiányainak elburkolására igenis alkalmas, sőt ha azon kiváló tehetséggel ily hatalmas, egyöntetű párt alakittatik, elismerem, hogy azzal a képességgel az államférfiúi egyéb sokkal fontosabb tulajdonságok hiányát sokáig ki lehet pótolni, ki lehet pótolni egészen addig, a mig a nemzet maga megunja azon helyzetet és felkiált a tactica művészete és különösen művészei ellen. (Tetszés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök urnak, ismétlem, azon felszólalása után, melyet itt t. barátom Szilágyi Dezső, sőt azon felszólalások után is, melyeket a diaíectika kisebb Hatalmával biró képviselők tettek, kötelessége lett volna e javaslatot, nem mondom, megvédelmezni, mert az lehetetlen (Derültség a jobboldalon) — megszavazni igenis lehet, de megvédeni nem, — (Ugy van! a szélső baloldalon) haíiem minden egyes súlyosan megtámadott pontnál előterjeszteni azon elveket és előttünk feltüntetni azon czélt, a mely a ministert vezeti e törvényjavaslatnál, ha ugyan egyátalán vezeti, ha ugyan a t. minister ur is nem ugy megy bele a törvényjavaslat megszavazásába,
