Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
365. oriKágM ftléc ntireeins 11. 1SS1. g|,j mert ez állandósítás a közegek megválasztására nagy befolyással bir, sokkal helyesebb, correctebb, jobb eljárást lehet remélni, mintha e rendezés elmarad és ezen, már, fájdalom, nyolcz érig tartó ideiglenesség még tovább fenntartatik. De garantiát nyújt abban is, mert mig e javaslat semmi új joggyakorlatot, — kivéve azon kettőt, melyet a képviselő ur is említett, én is említettem — de a személyes szabadságra vonatkozólag semmi új joggyakorlatot nem ad a rendőrségnek, mert maguk a t. képviselő urak azon az oldalon (a baloldalra mutat) elismerték, hogy azon diseretionális hatalomra a rendőrségnek, ha meg akar felelni rendeltetésének okvetlenül szüksége van, addig mégis ezen legkényesebb teendőket a teljes bizonytalanság köréből kiveszi és oly feltételekhez köti, melyek szerintem épen a személyes szabadságnak garantiái. Lehetnek ezek a garantiák nem teljesek, megengedem; hiányzik belőlük mit magam is óhajtok a fővárosban, vagyis az a garantia, a mit a rendőri különálló biró felállítása fog megadhatni; de mindenesetre sokkal több ez a garantia, mint a mi van most és sokkal több, mint a mi lesz, ba ezt, a törvényjavaslatot elvetni méltóztatik. Ismételve fenntartva magamnak egyes, netán beadandó módosítványoknak mérlegelését akkor, ha azokat látni fogom, ajánlom ezen törvényjavaslatot elfogadás végett. Mielőtt javaslatom beterjesztésére nyigamat elhatároztam, előttem három lehetőség állott. Vagy az, hogy miután szerintem helyesen a rendőri bir óságról szóló törvényt még beterjeszteni nem lehet, ne terjesszek be semmit. Ezt az utat nem választhattam, mert, ha túlzottaknak tartottam és tartom is a rendőrség elleni panaszokat, hogy azokban sok igaz is van, belátni kénytelen voltam. De kénytelen voltam belátni azt is, hogy az igazi bajokon addig, míg a rendőrség szervezetlen és ideiglenes helyzetében fennáll, segíteni nem lehet. A másik mód lett volna : beterjeszteni egyszerűen, szárazon magát a szervezési törvényjavaslatot. Ezt nem tettem épen azért, mert azon nézetből indultam ki, hogy addig is, mig az tökéletesen lehető lesz, helyes lesz azon nagy fontosságú szempontokból, a melyeket érintettem, már ezen törvényjavaslatban megadni annyi garantiát, a mennyi ezen törvényjavaslat keretében lehetséges. Ezen szempontok vezettek elhatározásomnál s azt hiszem, hogy a törvényjavaslat ezen szempontoknak meg is felel. Ismétlem, ha el nem fogadtatik, az eredmény semmi más nem lesz, mint örökítése az ezen törvény által alkotandónál sokkal roszabb állapotnak rendőri és személyes szabadsági szempontból. A mi pedig a dolognak pénzügyi részét illeti, hasonlag eredménye lesz a fővárost illetőleg fizetése azon összegnek, a melyet 1872 óta folyvást fizet. Ily viszonyok köztt kérem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur szemrehányással fordult felénk beszédje kezdetén, hogy mi a mai ülés elején addig az e tárgy feletti tanácskozásokat megkezdetni nem akartuk, mig a minister ur a terembe nem jön; és némi iróniával mondja hozzánk, ezen oldalhoz, hogy hát alkossunk új házszabályokat, — ő ugyan nem fog arra szavazni, — hogy a mely minister törvényjavaslata tárgyaltatik, az a minister a tárgyalás első szavától az utolsóig itt jelen legyen. Hát én azt gondolom, hogy ilyen házszabályra nem lesz szükség addig sem, mig ő lesz azon a helyen és azután sem, ha majd más lesz ott; mert a mint a t. mini-ter ur is a parlamenti tisztesség kényszerítő hatalma alatt mindenkor meghajol és a tárgyalásra, mikor az ő javaslatai vannak itt napirenden, bejön a házba: ugy ezentúl is meg fog az történni' mindig; de épen az a kényszerítő hatás nekünk is törvényt szab és arra indít bennünket, hogy mig valamely törvényjavaslat tárgyalása folyamán itt vagy a minister, vagy megbizottja jelen nincsen, részünkről is illendő, de miután jogunk is van követelni, hogy itt legyenek, hát jogunk gyakorlatára nézve is egészen illendő, hogy mi ragaszkodjunk azon kivánatunkhoz, (Ugy van! a szélső baloldalon), hanem, t. ház, én mindenekelőrt t. barátom, Szilágyi Dezső t képviselő urnak néhány szavára kiváook észrevételt tenni. (Halljuk!) A t. képviselő ur igen fényesen, mondhatom kiváló szerencsével indokolta azt, hogy ezen törvényjavaslatot miért nem lehet elfogadni és beszéde végén, ámbár megígérte, hogy megteszi; egy nem sikerült neki hasonló szerencsével, sőt egyáltalában nem sikerült neki indokolni azt, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban mégis miért fogadja el? Ez a t. mérsékelt ellenzék dolga, az igaz, de azt hiszem, hogy ezúttal is nagyon szerencsétlenül választotta meg parlamentáris taktikájának ezen incidentális módját. Meglehet, bogy én csalódom és óhajtom, hogy csalódjam, de én azon homályos, vagy — hogy ugy mondjam — gonosz hitben vagyok, hogy a t. ministerelnök ur és a háta mögött levő többség a részletes tárgyalásnál a leglényegesebb pontokban engedni nem fognak. En abban a hitben vagyok, hogy valamint a t. ministerelnök ur, a közigazgatási bizottságban, melyeknek hosszas tárgyalására a t. bizottsági előadó ur is hivatkozott, azon fontos pontoknál nem engedett, ép ugy hasonló következe-