Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
165. oMMságos ülés márczins 11. Itt!. Í533 nézve meg vannak határozva, azaz birói utón. Azt nero tehetjük fel, hogy mindkét utón akarta a felelősséget megállapítani. De nézzük a második alineát. Ez valóságos curiosum a törvényfogalmazások példányai köztt. (Halljuk! baljelöl.) Azt mondja: „Bűnügyi, vagyoni és fegyelmi felelősség tekintetében a fővárosi rendőrség személyzete azon alapelvek hatálya alatt áll, melyek a közigazgatási tisztviselőkre nézve általában, különösen pedig az 1870: XLH. és az 1876: VI. t.-czikkek intézkedései folytán érvényben vannak." Az alapelvek hatálya alatt állt, t. ház, a törvényjavaslat készítője; amikor fogalmazta ezt a törvényjavaslatot, akkor ő bizonyos alapelvet akart megvalósítani. De alapelvek hatálya alatt állni felelősség tekintetében, ez jogilag teljesen érthetetlen. A felelősséget jogtételek szabályozzák, azok nem alapelvek. Nem alapelvek hatályáról, hanem kötelező és kényszerítő határozatokról van szó. De melyek azok az alapelvek, melyek alatt a közigazgatási tisztviselők átalában, különösen pedig a törvényhatósági tisztviselő az 1870: XLH. t. ez. értelmében áll? mit értünk az alatt? Értjük-e az alatt pl. azt, hogy a rendőri tisztviselők, a kik államtisztviselők, felelősség tekintetében parificáltatnak a törvényhatósági tisztviselőkkel ? s elfogadjuk-e ennek a következményét? Én elmondom a következményt. (Halljuk ! balfelöl.) Az első következmény az, hogy a fennálló pragmatica és törvények szerint, az állami és törvényhatósági tisztviselők köztt felelősség tekintetében az a különbség, hogy ha az állami tisztviselő a maga hatáskörén belül bona fide járt el, ha nem dolose, szándékosan cselekedett, vagyis a eulposus cselekvésért vagyonilag nem felelős. Ez áll az állami tisztviselőkről. Nem akarom vitatni, helyesen-e vagy nem, tény, hogy igy van. A törvényhatósági tisztviselőre a törvény kissé kétesebb kifejezést tartalmaz. A. hatáskörén belül való eljárás, — ugy látszik, mert igen rósz a törvénynek a szövege — haculpose járt el az illető, vagyoni felelősség súlya alá helyezi őt. Nem tudem, mindkét elv alá akarja-e helyezni a minister, az alá, hogy ha cuípose cselekszik, felelős, vagy az alá, hogy ha csak culpose jár el hatáskörén belül: vagyoni kárpótlással nem tartozik. Mit tesz az tehát, hogy mind a kettő alatt áll? Azt, hogy egyik alatt sem áll. (Tetszés a baloldalon.) Mert ha az egyik alá akarják vonni, van esze, hogy a másik alá búvik. (Derültség.) Ugy az állam, mint a törvényhatósági tisztviselő, hogy ha meghagyásból cselekszik, ha illetőségének körében jár el, ha a meghagyás illetékes egyéntől jött, nem tartozik felelősséggel csak bűnügyben, sem fegyelmi, sem magánjogi felelősséggel nem tartozik. Ha azonban kárpótlásra szorittatik, Ő a kárpótlást átháríthatja a meghagyóra. A törvényhatósági törvény szabályozza, hogy a bizottság mikor felelős és mikor felelősek a bizottság tagjai. Itt állami tisztviselőről van szó, a ki a főkapitány és a minister alatt áll. Vájjon az állami tisztviselő is átháríthatja a kárpótlást a ministerre ? Az a fokozat, mely a törvényhatósági törvényben a törvényhatósági bizottságra nézve fennáll, vájjon a ministerig vihető? Én nem tudom. De a belügy minister ur sem tudja. Pedig mégis kimondjuk, hogy azon elvek hatálya alatt állanak, melyek megvannak szabva a törvényhatósági tisztviselőkre nézve. (Élénk derültség.) Ez a szakasz, ez a rendelkezés nézetem szerint nem egy világos gondolatnak eredménye, vagy pedig nincs világosan kifejezve. Nem bocsátkozhatom most azon elvekbe, melyek szerint a tisztviselők felelősségét szabályozni kellene; de majd midőn azon szakasz kihagyását vagy átváltoztatását fogjuk indítványozni, ha eljutunk odáig a részletes tárgyalásban, lesz talán alkalmam nézeteimet ez irányban kifejezni. Most méltóztassanak megengedni, hogy legutolsó észrevételemet tegyem meg néhány határozatra nézve, mely különösen a főváros törvényhatóságát illeti. Említettem, hogy a törvényjavaslat nem felel meg azon kelléknek, hogy a helyi rendészetet az állami rendészettől világosan és kellően elválaszsza. Kettőben a minister jogfoglalást tesz. Ártatlannak tünteti uo-van elő — és nem is akarom állítani, hogy roszakaratból tette, — t. i. jogfoglalást tesz az új színházak engedélyezésénél és astáu a közerkölcsiségi rendészet tekintetében, a rendőri orvosok felállításánál. Hogy mivel indokolja az elsőt, valóban nem tudom kivenni az előterjesztésből. Azt mondja, hogy a rendőrség és a főváros köztt a hatáskörre nézve súrlódások vannak; ebből az következik, hogy meg kell szüntetni a súrlódásokat és határozott normativumot felállítani; de nem az, hogy a mely jogot a főváros gyakorol, az elvétessék tőle ok nélkül. Én részemről nem tartom sem a ministerium, sem a főváros kezében a magyar nemzet ezen ügyét veszélyeztetve. De azon nézetben vagyok, hogy midőn elvileg elkülönittetik a helyi és az állami rendőrség hatásköre, akkor semmi se vétessék el a helyi rendőrségtől, a mit ez helyesebben végezhetne. Hiszen az állami rendészet hatásköre különben is a dolog természeténél fogva tágulni fog; elegendő teendője lesz az állami rendőrségnek és nem szükséges, hogy az érdekeltséget a közügyek iránt a municipiumokban azzal is csökkentjük, hogy bizonyos általánosabb érdekeltséget gerjesztő ügyek elhatározása tőlük elvonatik. (Helyeslés halfelöl)
