Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

334 365. országos ülés márczins 11. 1881, A mi a rendőri oivosok intézményét illeti, arról röviden akarok szólni és azt jegyzem meg, hogy ha a t. minister ur a közegészségügy szolgálatát itt a főváros területén újjá akarná szervezni és ezen újjá szervezés helyes elvéül kimutatná azt, hogy bizonyos functiók a közegészségügy szolgálatából elválasztandók és e hírhedt funcíiót is köztte láthatnók, de egy helyes szervezés alapján, akkor érteném az elválasztást; de midőn nekem az indokolásból s azután a t. előadó ur jelentéséből meg kell győződnöm, hogy ez sincs tisztán és határozottan contemplálva, mert hogy egyebet ne mondjak, az előadó ur a maga jelentésében azt mondja, hogy azon teendőkön félti!., a melyeket a minister ur oda utasít, a bizottság is oda utasít — persze az indokolásban — még egy sereg teendőt s igy mintegy segítségére jön a ministeriumnak a hatáskör megszabásában: azt kell hinnem, hogy e reform is olyan, melyet teljesen ki nem gondolt és melynek elegendő és igazoló moh'vumát a ministerium nem tudja előterjeszteni. De legfontosabb panasza a fővárosnak — s itt, t. há,z, nem akarok, mint a főváros egyik képviselője szólni, de általános szempontból — azon járulék meghatározása ellen szól, a melyet a főváros a rendőrség költségéhez fizet. Nem gondolom, hogy igazságtalan legyek a ministerium iránt, ha érmek az elvét ugy terjesztem elé: hogy azon összeget tartozzék a főváros fizetni, a mely megállapittatott az államrendőrség ideiglenes behozatala alkalmával, a mely valami kevéssel kisebb, mint a mennyiben a fővárosi municipális rendőrség akkor került. Ezt tartozzék a főváros addig fizetni, mig ugy megnőnek a rendőrség költségei, hogy az állam is annyival pótolja e költséget és mikor már az állam ennyivel pótolja, talán tíz év múlva, akkor egyenlő mértékben fogja a munieipium és az állam a költségeket fedezni. T. ház! Először a kérdés formai oldalára teszek észrevételt; én elismerem a törvényhozásnak azt a jogát, hogy meghatározhatja a mimi cipiumra is azt, mennyivel s mily arányban tartozik a rendőrség költségeihez járnlni; hanem a helyes eljárási mód még is az volna, hogy a mint egyéb ügyekben tudta tenni a t. minister ur, ez ügyben is mindenek előtt ezen törvényjavaslat előterjesztésekor igyekezett volna egyetértésre jutái a törvényhatósággal, nem mintha az törvényes kötelezettsége lett volna, nem mintha elő nem terjeszthette volna e törvényjavaslatot s a ház azt el nem fogadhatná, de azt tartom, hathatósabb és ildomosabb eljárás lett volna az előleges megegyezés. Ke a rádictáláshoz és decretáíáshoz folyamodott volna, hanem inkább az érdekek kifgyeztetéséhez. A másik az, hogy e felfogás, nem említve részleteit, egy eardinalis hibában szenved. Elismerem és elismeri mindenki, hogy a fővárosi rendőrség exeentiv közege a helyi rendészetnek, tehát igen is járuljon hozzá a város is a költségek viseléséhez; mert az ő helyi czéljainak is szolgál ez intézmény. Hanem azt azután nem ismerhetem el, hogy ha a felerészben való hozzájárulás aránya igazságos, miért legyen az csak tiz év múlva igazságos és miért nem ma, hacsak ürügyet nem keresünk arra, hogy a város kétharmad vagy háromnegyed részét a költségeknek éveken át viselje; és másodszor nem szabad nekünk, a törvényhozásnak, elvileg arra az álláspontra állni, hogy a mi functiót elvesz az állam a municipiumtól és teljesítés végett magára ruház, annak költségeit, a melybe ezen functió a municipiumnak került, mig az nála volt, még továbbra is tartozik viselni. Ez egy elvileg elfogadhatlan álláspont. Méltóztassanak meggondolni, hogy midőn a törvényhatóságoktól az igazságszolgáltatást elvették, — hiszen az igazságszolgáltatás functiója is főleg helybeli egyéneknek szolgál — jutott-e valakinek eszébe azt mondani, hogy fizessék továbbra is a törvényhatóságok azon összeget, a melybe nekik az. igazságszolgáltatás került addig, mig ezen functió kezükben volt. Erre az alapra tehát nem lehet igazságosan állani. Már most, t. ház, elejtve minden további észrevételeimet, befejezem beszédemet. (Halljuk!) Gondolom, t. ház, az eddigiekben talán túlbőven is indokoltam azt, hogy alapeszméjében ezen törvényjavaslatot, rendőri teendők államosítását a főváros területén elfogadván, kiemeltem azon főbb hiányokat, a melyeket ki kell igazítanunk, ha azt akarjuk, hogy az elérhető javítások megtörténvén, ezen törvényjavaslatnak hatálya valóban üdvös legyen és védője, előmozdítója legyen azon érdekeknek, a melyekért a rendőrség létezik. Midőn én tegnap a t. ministerelnök urnak nyilatkozatát sürgettem, legyen meggyőződve, nem a kíváncsiság vezetett, hogy még egyszer beszélni halljam, nem is az az öröm, hogy szerencsém legyen vele vitatkozni az általános vitában, mert ezt a gyönyörűséget mindketten a részletes vitánál is megszerezhetjük magánknak, hanem a főszempont az volt, hogy mert ugyanazon ellenvetések mások által is felhozattak, tájékozni akartuk magunkat és tisztázni a helyzetet a törvényjavaslatra nézve. Azok a főbb hiányok, a melyeket kijelöltem, igenis kiigazíthatók a törvényjavaslatban; de ahhoz nagy türelem kell és a t. kormánynak és a t. többségnek cordialis közreműködése. Ennek kiigazítása utján buzgóan és bizalommal megindulhatunk sikkor, ha jóakaratú előzékenysé-