Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

365. országos ttlés máresius 11. 1881. g^7 11. §-ä, több szempontból zavaros és a kérdést megint homályban hagyja. Azt mondja t. i. ezen szakasz, hogy a magyar rendőri büntető törvénykönyvnek itt elősorolt mintegy húsz, vagy huszonöt szakaszaiban említett intézkedésekre jogosított hatóság alatt az állami rendőri hatóság értendő, a mennyiben törvény, kormány, vagy szabályredelet mást nem rendel. Már most, t. ház, mi ennek az értelme? Ezen szakaszokban van körülírva a fővárosi rendőrség hatáskörének legnagyobb része. Vagy azt jelenti e szakasz, hogy nem mind tartozik a fővárosi rendőrséghez, a mi elő van számlálva, csak annyiban, a menynyiben egy létező ministeri rendelet vagy egy létező szabályrendelet mást nem határoz. Ha azt jelenti a- szakasz, a mint gondolom, hogy ezt jelenti, nem vagyok képes megmondani, hogy helyesen lett-e a helyi rendőrség elkülönítve az állami rendőrségtől, nem utasíttattak-e az állami rendőrség körébe és nem hagyattak-e a helyi rendőrség körében oly ügyek, melyek oda nem tartoznak. Mert a ministeri rendeleteket és szabályrendeleteket, melyekre itt ezélzás van, nem ismerem, nem ismerhetem s állítom, hogy a törvényjavaslat készítője sem volt ez iránt tisztában, mert ha teljesen tisztában lett volna, sokkal czélszerűbben cselekszik, ha világosan, szabatosan körülirja a két hatáskört — s nem hagyja ily világosan fel nem ismerhető homályos körvonalokban. Ha pedig a szakasz végső alineája, — mert ezen értelmezés lehetőségét sem zárja ki a §. szövege — azt jelenti, hogy jövőben meg van engedve, hogy a törvényben a fővárosi rendőrségre nézve itt meghatározott hatáskör majd fővárosi szabályrendelettel, vagy ministeri rendelettel szűkebbre szabassék, akkor azt állítom, hogy ezen szakaszt első kötelessége a háznak elvetni, mert akkor abban azon elv van kimondva, hogy a törvényben megirt hatáskört ministeri rendelettel, sőt municipalis rendelettel is módosítani lehet, a nélkül, hogy bármi tekintetben indokoltatnék egy ily abnormis jog szüksége és helyessége. Bármi legyen értelme ezen "Szakasznak, határozottan állítom, hogy azon kelléknek, hogy a helyi rendőrség hatásköre az állami rendészettől kellőleg elktilönittessék, tehát az első kellék, melyet az 1872. törvény a ministeriumra rótt, a ministerium nem tett eleget. De másik, sokkal fontosabb kifogás az, hogy az 1872-iki törvénynek 21. §-a azt a fontos elvet mondja ki, hogy az államilag kezelendő fővárosi rendőrség szervezeténél a tulajdonképeni rendőri működés, a rendőri bíráskodástól külön választandó. Világos tehát, uraim, hogy az 1872-iki törvényhozó a rendőri hatalom functióinak ezt a szétválasztását a végleges rendezés lényeges alapjának tekintette. És hogy e tekintetben ama törvényhozó helyesen gondolkozott, az egyik t. barátom által tegnap kifejtetett és reménylem, általam ma bővebben be fog bizonyittatui. Itt csak azt akarom kiemelni, hogy a t. ministerium teljesen figyelmen kívül hagyja ezen új rendezéseknek az 1872-iki törvényhozás által megjelölt alapját, a nélkül, hogy ezen mellőzésnek elegendő és jó okával a házat felvilágosította volna; mert részemről jó oknak nem tekinthetem azt, a melylyel a ministerelnök ur, nem tudom, hogy általa komolynak vagy nem komolynak tekintett ellenvetésre válaszolni méltóztatott, a hol ő mintegy csodálkozva azt mondja: hisz a rendőri bíráskodás gyakorlásáról a főváros területén nem ez a törvényjavaslat intézkedik, arról a büntető törvénykönyvet életbe léptető, 1880-ban, tehá; tavaly hozott törvényczikk már intézkedett akként, hogy a rendőri bíráskodás első fokban a kerületi kapitányt, másod fokban a főkapitányt illeti. De a t. minister ur meg fogja engedni, hogy én ezt a kérdés kikerülésének tartom és hogy ha valamivel meg akarom czáfolni a ministeriumot, avval fogom megczáfolni, hogy önön saját nyilatkozatait idézem arra, hogy ő a rendőri bíráskodás kérdését a főváros területén végleg elintézettnek nem tekinti, csak ideiglenesen szabályozva (a ministerelnök helyeslőleg int) és nagyon Örülök, hogy e részben eltaláltam a ministeri indokolásnak helyes értelmét. Hogy azután ez alapon mindketten egy eredményre jutunk-e, az természetesen egészen más kérdés. (Derültség.) A ministerium azt mondja, hogy 1880-ban, a mire a ministerelnök ur hivatkozott, csak ideiglenesen intéztetett el a főváros területéu a rendőri biráskodás kérdése. Én azt hiszem, t. minister ur, hogy abban is egyetértünk, hogy a rendőri bíráskodást abban az értelemben veszi, a melyben a 21. §-t, nem azt érti t. i. alatta, hogy a főváros területén külön eljárási szabályok lesznek és mások a vidéken, hanem azt érti, a mi azt igazi garantia természetével ruházza fel, hogy a functiót gyakorló fórumban van a szétválasztás. Ha ezt érti alatta, akkor azt kérdem: hogy egyeztethetők meg evvel a t. beltigyminister ur által mondottak. Az az érv, hogy az 1880-iki törvény által az egész országra nézve el levén a rendőri biráskodás fóruma intézve, nem lehet kívánni, hogy egy parciális törvény nyel azon elven csorbát üssünk. Hát akkor minő rendőri bíráskodási törvényt fog a belügyminister ur hosszasan fontolgató collegájával, az igazságiigyministerreí előterjeszteni? olyat-e mely az egész országra vonatkozik, vagy olyat-e, mely csak a fővárosra vonatkozik? és ha az egész országra vonatkozót fog elő-