Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

328 365, orsiágos ülés márczlas 11. 1SSI. terjeszteni: kérem, ne tartsa tőlünk vissza azon vigasztaló tudatot, hogy 1880-ban kimondott véleményét a minister ur — ha megtörtént, nézetem szerint helyesen — megváltoztatta és hogy most visszatért azon elvhez, a melyet mi innen mindig sürgettünk, hogy t. i. az egész országban a rendőri birói íunctió a rendelkező és intéző rendőri functiótól külön választassék. Ha pedig nem változtatta meg, akkor a fővárosra nézve is külön, ebben az értelemben a rendőri biráskorlásról szóló törvényjavaslatot fog előterjeszteni, akkor két kérdés alól kikerülhetlenül nem lehet menekülnie. Az egyik kérdés az, hogyan fogja azt eszközölni a t. ministerelnök ur, hogy az ne partiális törvény legyen, hogy az bele ne ütközzék az 1880-iki törvényben kimondott általános elvbe. Ha partiális törvény útján teljesíti, mint másként alig lehet, akkor mi volt oka annak, hogy végleges szervezése a rendőrségnek javasaltatik ebben a törvényjavaslatban, csak annak legfőbb alapja, legfőbb biztosítéka, a rendőri bíráskodási íunctió az, a mit ezen javaslattal nem akarnak létesíteni. Ez egy oly mulasztás, a melyet a t. háznak kötelessége lesz pótolni és a melynek pótlására nézve a mi oldalunkról a kellő indítvány meg fog tétetni. T. ház! Nem akarom említés nélkül hagyni, hogy van egy ok, a mire a t. ministerelnök ur hivatkozik indokolásában, t. i. az a sokat emlegetett büntető perrendtartás. Azt mondja: „a rendőri bíráskodásról szóló torvényjavaslatot csak akkor lehet helyesen előterjeszteni, ha a büntető perrendtartás elkészült. Én ezt uraim tévedésnek tartom és mindenki, a ki a büntető bírósági szervezettel bővebben foglalkozik, át fogja látni, hogy a kettő köztt elválaszthatlan összefüggés nincs, mert a funetiót elkülönítve külön közegre lehet ruházni teljesen függetlenül attól, hogy vájjon ideiglenes, vagy végleges szabályzat szerint járnak-e el. Ha tehát a ministerelnök ur csak ezzel tudja indokolni annak elhalasztását: akkor azt kell hinnem, hogy inkább ürügyet, mint valódi okot volt kénytelen a ház elé terjeszteni, természetesen a házra bizva, hogy annak meggyőző erejét maga belátása szerint mérlegelje. Ha tehát én azt látom, hogy ezen törvényjavaslat nem felel meg az 1872-iki törvényben foglalt iránynak, akkor még hozzá kell függesztenem azt, hogy ezen törvényjavaslat három főtekintetben hiányos, három fő tekintetben vét azon közigazgatási törvényhozási politikának kívánalmai ellen, a mely nélkül egy hatályos és biztosítékok mellett működő rendőri szervezetet megalkotni nem lehet. Az első az, a miről most beszéltem : a rendőri biráskodás külön szervezése és erre bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Csak azt az egyet emelem ki a t. ház előtt, hogy azokon a szempontokon kivül, a melyek tegnap a rendőri biráskodás külön szervezésének igazolására kimerítőleg felhozattak, még van két igen fontos szempont, a mely azt mutatja, hogy a rendőri bíráskodásnak ilyetén szervezete, mint itt javasoltatik, teljesen tarthatatlan. Az egyik szempont kisebb. Ez abban áll, hogy ha figyelemmel vizsgálják a fővárosi rendőrség szervezetét, az az egyes hivatalnoki, bureaukratikus rendszer szerint van organisálva, azaz az összes hatalom, mely a rendőrséget illeti, a főkapitány kezében vau; az alkapitányok és a többiek csak segédei neki. a kik az ő utasítása szerint, természetszerűleg tőle szoros függésben kötelesek eljárni. Es ez igy helyesen van. Csak egyetlen egy tekintetben van a törvény által függetlenül biztosított hatáskörük a kerületi kapitányoknak az 1880-iki életbeléptetési törvényben és ez volna a rendőri bíráskodás. Már most én azt állítom, t. ház, hogy a rendőri bíráskodásnak az a neme, midőn a rendőri bíráskodásban fekvő ellenőrzését a rendőri intézkedéseknek, a rendőri főközegnek alárendeltje, tőle minden más functióra nézve szoros függésben levő közeg teljesíti, hogy az a legfonákabb, hogy ez semmi biztosítékát nem nyújthatja a rendőri működés ellenőrzésének. Ugyan kérem, nem furcsa dolog-e az, hogy miután ezen fővárosi rendőr-törvényjavaslat felruházza a rendőrséget azzal a joggal, hogy egyes esetekben, midőn sem törvény, sem szabályrendelet nincs, de veszély van, tilalmakat és parancsokat bocsásson ki büntetés terhe alatt; midőn feljogosítja arra, hogy veszélyes tárgyakat lefoglalhasson, üzleteket betilthasson ideiglenesen; midőn feljogosítja arra, hogy a rendőri szabályok meg nem tartói helyett azok kárára és veszélyére ők foganatosítsák a szabályokat: mindezen intézkedésekkel szemben a jogi ellenőrzés a rendőri bíróban volna; mert ez intézkedések ideiglenesek, a rendőrség aztán az egész ügyet viszi a rendőrbiró elé és az az ideiglenes tilalmat, parancsot véglegessé változtatja, vagy feloldja, a büntetést kiszabja, a kártérítést, illetőleg a költségek megfizetését a félre rárója. Méltóztassanak elgondolni azt az esetet: a főkapitány kiad ilyen parancsot sanctió alatt, kiadja az alkapitánynak. Az köteles azt végrehajtani, köteles a felet kényszer alá vetni, megbírságolni, a félnek szabadság-körébe benyúlni. Köteles, mert függ a főkapitánytól, mert ezen függés következtében utasítása szerint kell eljárni. Azután jön a fél és keres :rendőr-intézkedések ellen biztosítékot. Kihez jön? Nem is a főkapitányhoz, hanem a kerületi kapitányhoz, az a rendőrbiró, az fogja őt ellenőrizni s elő-