Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

3|g 364. itrsiäüg-os Illés márcssius 10. 1881. pár megjegyzést tennem. (Halluk!) Egy rendőri törvényjavaslatban, mely egy eminenter practikus czélt akin- elérni, nem szeretem azt, hogy oly rémítő sok részletezés van, oly igen sok akadémikus discussió és szőrszálhasogató definitio, melyek mind kivül állnak egy törvény keretén. En a külföld törvényhozásainak példáiból láttam, hogy midőn rendőrségről és annak törvényhozási szervezéséről van szó, mindig csak általános körvonalakat hoznak elő és meghagyván benne a főbb elveket, azok részletezését és kifejtését a practicus életre hizzák. Azért van az, hogy Antillában a budgetvitánál mindig egész részletez seben beterjesztik a meíropolitán police budgetjét, Parisban szintén és más alkotmányos államokban is, hogy ott aztán megvitathassák a javításokat, melyek az idő és tapasztalatok folytán egy rendőrségi organismusban behozandók. Nálunk más az eljárás. A mi törvényhozásunk egyáltalán és a rendőrség szervezésénél is dogmative jár el. Ivét esztendővel ezelőtt hoztunk törvényt a rendőri bejelentési hivatalról és ez el volt különítve a fővárosi rendőrségtől. S ma már a bejelentési hivatalt egészen okszerűen tökéletesen alárendeljük a fővárosi rendőrfőkapitánynak. A praxis a fő, mely meg fogja mutatni, vájjon egy törvényjavasb t jó-e, vagy nem. Azon általános elvekre akarok most áttérni, a melyek a rendőri törvényjavaslatban ki vannak fejezve. Mindenekelőtt megtámadtatott itt az, hogy a főváros túl van terhelve. Ugyanis azon clavis, mely a törvényjavaslatban előre van látva, hogy t. i. a főváros fele részben fog járulni a budgethez, legtöbb részről sokaitatik. Uraim, ne méltóztassanak megítélni egy főváros rendőrségét azon szempontból, mint egy más nagy város rendőrségét. Egy fővárosban, hol a kormány székel, a rendőrségnek sokkal több teendője van és bármily szabad az állam és bármily szabadkezet adunk is a constitutionalismusnak, mindazonáltal szükséges, hogy a rendőrség oly dolgokkai is foglalkozzék, melyek csupán egy nagy városban, milyen pl. Liverpool, vagy Hamburg, vagy más nagy városban a rendőrségnek foglalkoznia sem hivatása, sem kötelessége. E tekintetben maga az angol törvényhozás is egészen megkülönbözteti Londont és megadta neki egyrészt a rendőrségnél azon erőt, a mely szükséges és másrészt az állam hozzájárul a költségekhez, hogy Londonban ne csak jó rendŐrség legyen, hanem az megfeleljen azon kellékeknek is, melyek a birodalom székvárosának rendőrségénél elmaradhatlanak. Angolországban az 1880-iki budget szerint az állam 443,000 fonttal járul a költségekhez, mig a város 538,000 fontot fizet, a mi körülbelül 60 százalék az állam 40 százáíékjával szerűben. Parisban a rendőrségnek 28 millió franknyi budgetéből az állam 7.693,000 frankot fizet, tehát agy harmadát az egésznek. En tehát azon clavist, hogy a főváros fele részben járuljon a költségekhez, egyáltalán soknak nem tartom. Méltóztassanak elhinni, hogy ha ma egészen a főváros kezében lenne a rendőrség, ez sokkal többet fizetne azért, mint akkor, hogy ha az állam hozzájárul; hanem roppant anomáliának tartom azt, hogy mig ez papíron kimondatott 1872-ben, addig az állam azóta és ugy látszik most is a közel jövőben a költségekhez igen csekély arányban járult, mert ma 70,000 frtot fizet, mig a város 200,000 frtot fizet Mig a város ily nagy áldozatokat hoz budgetjéhez mérten, jogosan megkövetelheti az államtól, hogy azon teljes rendőrségi szervezet, mely itt előre van látva, rögtön behozassék, mert azon járulék tökéletesen feljogosítja a városi lakosokat arra, hogy egy minden tekintetben jó rendőrség alkottassák. A budget minden rendőrségnél fő és fontos kérdés. A rendőrséghez két tulajdonság kell: szakértelem és pénz. E kettőt elválasztani nem lehet. Ha mi egy ily rendőrséget tartunk fenn, mint eddig, akkor satyrái vagyunk a parlamentnek, a mely szép elveket és intézményeket decretál papíron, de azokat nem viszi keresztül. En tehát remélem, hogy a kormány nem tekinti mostoha gyermeknek a rendőrséget, hanem megfogja mutatni, hogy a mi rendőrségünk az európai eszmék jelen színvonalán áll. Azon elvek, melyek e törvényjavaslatban, illetőleg annak mellékletében a rendőrség organisatiójára nézve ki van mondva, igen helyesek. Ki van mondva, hogy a rendőrségnél az administratió a judicaturától elválaaztatik. És előre vannak látva speciális szolgálatokkal, a mi a rendőrségnél főkellék. Igen sürgősen felhirom a belügyminister ur figyelmét, hogy a rendőrségnél e különös szolgálatok minél előbb érvénybe lépjenek. Eddig az volt a szokás, hogy a rendőr minden beosztás nélkül ma itt, holnap ott működött s nem szerezhette meg ama tapintatot, a mely a szakszerű rendőri beosztásnál szükséges. Különösen mindenfelől roppant panaszok hangzottak a közerkölcsiség ellen. Ez nem a hely, hol e tárgyról bővebben lehetne beszélni, hanem mondhatni, az országnak morális kötelessége e rendőri ágat egyszerre rendezni és a divó visszaéléseket megszüntetni. A külföldön Budapest főváros oly hírben áll, hogy alig mer az ember róla beszélni és alig mer vendéget fogadni, mely folyton a legnagj^obb scandalumoknak jő a nyomára. Volt szerencsém más városokban megnézni a rendőrséget s moudhatom oly visszaélések és a közerkölcsiségnek oly rémítő szomorú állapota, mint Budapesten, sehol e világon nem létezik. Volt dolgom oly emberekkel,