Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-364
384. országos ülés márczins 10. 1881. 315 boiteux ne se fait pas deux fois". Hát én nem fogom ezt a felhívást ismételni. Áll a többi tiszti személyzet majdan főkapitányból, rendőrtanácsosból, alkapitányból, elnöki titkár, fogalmazó, megfelelő kezelési közegek, díjnokok- és írnokokból gyalog és lovas rendőrökből. No ha ezen az irtózatos Sissera-hadon végig tekintek és azt gondolom, bogy honnan fogja a t. ministerelnök ur regrutirozni ezeket az amphibiumokat, a bürokrata és egyszersmind exeeutiv csapatokat, megvallom, megborzadok azon, hogy ezeket mind fizetni, ruházni, táplálni kell azoknak, kik éhen halnak a hazában, kiknek sem ruhájok, sem lebuvó helyök, sem mindennapi kenyerök nincsen, kiket az adóexecutio megfoszt a mindennapi kenyerétől. Azt mondja, hogy az eskűforma a következő lesz: „Én N. N. a 188* évi törvényezikk alapján kinevezett fővárosi rendőr, esküszöm az élő istenre, hogy ő császári és apostoli királyi Felségéhez hű leszek". Ugyan kérdem a minister urat, hát már itt ezen országban minden alkalommal, minden erealandó nem hivatalnál, hanem tisztán ily exeeutiv közegnél, katonánál mindig ő Felsége iránti hűséget kell esküvel fogadni? Hát hiszen ez azon fogalomra vezethet, hogy az ellenkezőjét is lehet tenni, azaz hogy ő Felségéhez nem lesz hű. De hiszen azt mondja a nagy német költő, hogy: „Der Landmann träume sich glüeklich an seinem Pflug Und göime dem König, der nicht Landmann ist, seine Krone!" Hát mindig csak kiráhmak kell hűséget esküdni, hogy tudja és hallja az egész világ, hogy itt Magyarországon oly elemnek is kell lenni, mely a király iránt hűséggel nem viseltetik? (Zaj jobboldalon) hogy itt egyáltalában a király iránti hűséget megpecsételni, megvédelmezni, biztosítani kell vallásilag körülirt eskü mintákkal ? Ha itt a király köztt és mi közttünk a teljes megelégedésnek és teljes boldogságnak van árnyéka, fekete foltja, az nem a mi hűségünk fogyatkozása, hanem a ministerelnök ur személye, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) a ki itt a bank-tárgyalás alkalmával vádolta, a képviselőház előtt beárulta a koronát, hogy a korona állja útját az önálló magyar bank felállításának, mert Bécsben az önálló magyar bankról tudni sem kivannak. (Zajos jelkiáltások a szélső baloldalovi: Igaz! ügy van!) Itt megvallom, az írás szavai szerint ügy tűnik fel nekem a ministerelnök ur, mint Asmodeus, kiről irva van: hogy eljött Asmodeus és konkolyt hintett a földbe, mely aztán tulajdonosának nem rózsát, hanem tövist termett. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) „Hatalmukban van e mellett a kérelmezőknek saját költségükön pótrendőröket felvenni és ezeket azután megesketni." No már hát azon eskün felül, melyet ő Felsége a fejedelem iránti hűségre letett az 52. §. szerint, még egy más esküt is fog tenni a rendőr, hogy ezen magasint, vagy raktárt minden megtámadás, vagy betörés ellen megvédi. Megvallom én ebben oly tág körét látom a kormány protectioosztogatásának, melyet a közszabadsággal, az egyenlőséggel összeférhetőnek egyáltalában nem tartok. (Igazi Ugyvan! a szélsőbalon.) Azt mondja továbbá a belügyminister ur által benyújtott törvényjavaslat 59. §-a. hogy a jelen törvény alapján jövőben hozandó fővárosi rendőri szabályrendeletek közül, melyek és esetleg mily módosításokkal bírjanak a Margitszigeten is érvénynyel, ezt a szigettulajdonos meghallgatásával a belügyminister határozza meg. Hát én figyelmeztetem a belügyminister urat egy igen szomorú tapasztalatra Én azt hiszem, hogy nem lesz könnyű a Margitsziget tulajdonosa és a miiiister ur köztt a kiegyezés, meri a Margitsziget tulajdonosának minden tette, minden szavából kisugárzik, hogy ő egy nemes ge:itleman, nagy ur, a ki a Margitszigetnek legutolsó polgár látogatóját is ugy tekinti, mint vendégét, a kinek ő, mint a sziget tulajdonosa, minden kényelem tekintetében szolgájatára kész. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) No már a t. belügyminister úrról még halálos ellensége sem mondhatja, hogy ő praeseferálná a szívélyes, megnyerő, popularis modort, hanem szeret parancsolni. A Margitsziget tulajdonosa ott érez betűkkel kinyomott hirdetményben azt mondja: „A szig'et látogatói tisztelettel felkéretuek, hogy a virágokat, fákat és növényeket oltalmuk alá vegyék, a lóczákat, ülőpadokat egyik helyről a másikra át helyezni ne méltóztassék." Rögtön ott van a főkapitánynak a ministerelnök ur szellemében nyomtatott plakátja, hogy „a sziget látogatói, a kik a fákban, növényekben, virágokban kárt tesznek, avagy a lóczákat áthelyezik, elfogatassa! és esetleg 10 frt pénzbirsággal büntettetnek." (Derültség a szélsőbalon) Tessék már most ezen modor és a belügyministerium alatt álló hatóság modora köztt a különbséget figyelembe venni; méltóztassék már most a jó harmóniát létrehozni és akkor legalább ezen egy paragraphus mind a közönségre, mind a sziget tulajdonossára, mind a belügyministerre nézve eredménynyel fog végrehajtatni. A bizottság t. előadójának beszédében valami megütötte fülemet: ő oly szíves, midőn az alkalmazandó egyének qualificátiójáról is szól, azt mondja, „hogy bizonyos általános elvek és intézkedések az állami rendőrségnél sem mellőzhetők, mert mint az indokobís egy pontja találóan megjegyzi, „a roszra hajlandó és önérdeket 40*
